2010. július 1., csütörtök: Aki mindig végigmegy az úton (Gelencei tükörcserepek)
Hozzászólás dátuma: 2010-07-06 00:41:05
Ez nagyon szép cikk, csak, sajnos a fele sem igaz!
2009-ben vásároltunk szállást reggelivel Erdélyben, Gelencén a Bordó Panzióban 2010. 06. 18 – 06. 21-ig (4 nap, 3 éjszaka). Meghívtunk magunkkal a fiunkat és párját is. Nekik e-mailben és telefonon foglaltunk szállást a tulajdonosnál, Finta Magdolnánál.
2010. 06. 15-én indultunk Erdélybe egy körutazásra. Első éjszakánkat Torockón töltöttük egy tündéri erdei faházas panzióban. A számunkra addig ismeretlen házigazdák lesték minden kívánságunkat, házi süteménnyel, itallal kínáltak, amit nem számoltak fel a távozásunkkor. Második éjszaka Szovátafürdőn sikerült szállást találni egy gyönyörű, minden igényt kielégítő magánházban, ahol olyan jóba lettünk a vendéglátóinkkal (akiket szintén akkor ismertünk meg), hogy még egy éjszakát ott töltöttünk. Közösen sütöttünk a kertben; ettünk, ittunk beszélgettünk. Itt is mindenben azt nézték, hogy miben tudnának a segítségünkre lenni, hogy minél jobban érezzük magunkat. Itt szintén csak a szállást kellett kifizetnünk.
Negyedik nap estére megérkeztünk a várva várt, előre lefoglalt szállásunkra, Gelencére, ahol az első kérdés az volt, hogy be volt-e kapcsolva a kocsiban a légkondicionáló, mert az tönkre teszi a füvet. Erre szerencsére pozitív választ tudtunk adni, mivel nem volt olyan meleg, így nem használtuk azt. Megengedték nekünk, hogy a magunkkal hozott vacsorát elfogyasszuk az általuk kijelölt helyen. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a legnagyobb kegy, amit vendéglátóinktól kaphatunk. A tulajdonos férjének, Finta Károlynak voltak náluk vendégségben a rokonai, akik szintén itt szálltak meg. Egy kicsit sokat ittak mindannyian, de ekkor még nem történt semmi atrocitás, Másnap a fiatalok otthon maradtak, pihenni akartak, mi körbejártuk a környéket. Estére visszaérkezve panaszkodtak, hogy semmit nem engedtek meg nekik. A vendéglátók által kijelölt helyen, csak az udvaron ehették meg a saját reggelijüket, mivel a lakásban lévő étkezőt nem szabad használni, hogy ne keljen utána takarítani. Pihenni nem tudtak, mert azonnal megjelent a tulajdonos és porszívózni kezdett. Előző nap megbeszéltük, hogy szeretnénk megsütni a kertben a magunkkal hozott kolbászt. Ezt megengedték. Mikor neki akartunk fogni, Finta Károly kijelentette, hogy nincs szén és ő nem ad nekünk fát és ott nem süthetünk. Egyébként sem vihetünk oda, és fogyaszthatunk ott más ételt, csak amit ők adnak (jó pénzért)! Ekkor láttuk meg, hogy be van rúgva és az alkohol beszél belőle. Ez minket nem érdekelt volna, ha nem köt belénk, és nem viselkedik velünk szemben emberhez nem illő módon. Felháborító, megalázó, emberi méltóságunkat sértő hangnemben beszélt velünk, mintha legalább embert öltünk volna, pedig csak annyi volt a bűnünk, hogy a saját vacsoránkat szerettük volna elfogyasztani! Próbáltuk csitítani, de ezek után még jobban mondta a magáét és szabályszerűen kirúgott minket az előre euróban kifizetett (2009.12 hónapban) szállásunkról, Finta Magdolna, aki talán szintén többet ivott a kelleténél, kérte, hogy maradjunk, mondván, sajnos ilyen a férje (a gazda). Ez már minket nem vigasztalt, és hatott meg. Mi nyaralni mentünk volna, de olyan volt mintha börtönben lettünk volna, ahol igyekeztek minden pillanatban fegyelmezni, és szinte mindenben korlátozni, hogy mi az, amit nem szabad. Emberi és vendég mivoltunkban vérig sértve nem tudtunk tovább maradni és elindultunk éjszaka szállást keresni. Mindez este nyolc óra után a szakadó esőben történt. Közel négy óra autózás után, éjfél környékén végre bebocsájtásra leltünk, egy kedves szállásadónál. Nem volt egyszerű, mert a környéken nagyon sok rendezvény volt, és mindenhol foglalt volt minden szálláshely. Mindenütt, ahol szállást kerestünk (Gelence, Kézdivásárhely, Kászon, stb.) mindenki ismerte a Fintáékat. Mindenhol voltak már vendégek, akik tőlük menekültek el. Ami a Bordó Panzió bemutatkozásában szerepel, közel sem fedi a valóságot! Televízió a szobákban nincs, az első emeleten három szoba van és ahhoz a folyosón egy darab televízió. A konyha mikróval valóban van, csak a vendégek nem használhatják! A fedett pihenőhely valóban létezik, ami kijelölt hely az étkezésre, ha esik, ha hideg van, csak ott lehet elfogyasztani kizárólag az általuk készített ételt! A bemutatkozásban szereplő tűzrakó hely, kemence valóban van, de az vendég nem használhatja. Mondván hogy nincs fa, és nem takarítanak utánunk, mert az nincs az árban, ja és akkor már mosogatni is kell, és drága a víz és az áram is. Tehát itt gyakorlatilag semmit nem szabad a vendégnek, csak előre átutalni az eurót és el sem menni. Bár mi is ezt tettük volna! Sajnálom az egy éjszakát is, amit ott töltöttünk! Most nem lennénk ennyire csalódottak.
Ha nem ismerjük meg őket biztos nem ment volna tönkre a nászutunk, nem tértünk volna haza sokkal hamarabb a tervezettnél, és nem lennék beteg sem! Ugyanis az éjszakai szálláskeresés a szakadó, hideg esőben megtette a hatását. Azóta megfázva, lázas betegen fekszek itthon, és mérgelődőm, azon hogy tönkre tették négy ember nyaralását. Megaláztak emberileg, oda lett az éves szabadság fölöslegesen, és anyagi kárunk sem kevés. Fintáékat nem nevezhetjük vendéglátónak, mert alkalmatlanok erre. Amit ők művelnek az a vendéglátás megcsúfolása. Ez a házaspár az erdélyi magyarokról alkotott kép sárba tiprása, ők ketten az erdélyi magyarok szégyenképei. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, ha nem akar hasonló helyzetbe kerülni, mint mi, kerülje a Bordó panziót!
Budapest, 2010. 06. 22.