Sepsiszentgyörgy, 2012. május 17., csütörtök 09:03
Köszöntjük Paszkál nevű olvasóinkat!
Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz
felhasználó jelszó
Tartalom
2012. május 17., csütörtök:
Legolvasottabb 10 írásunk:
Legtöbb hozzászólás:
2008. június 5., csütörtök: Vendégmunkások

Spanyolország a mesék ködén túl (A sepsiszentgyörgyi Magos Sándor tapasztalatairól)

A dupla teljesítmény jutalma
Spanyolországban az építőipar az egyik leginkább húzó iparág, a tömeges romániai kivándorlás egyik magyarázatát adja, hogy a sorra bezáródó építőtelepek népére ott azonnali nagy szükség volt. A hajdanában a Nyugat Indiák aranyában dúskáló ország ma mintha falicsempébe készülne bújni tetőtől talpig ― derül ki minden második román vendégmunkás beszámolójából.
― Hírét vettük, hogy egy csempevágással foglalkozó cég munkásokat keres, oda jelentkeztünk, és az a cég végül hat hónap után munkavállalási engedélyért folyamodott a számunkra. Meg kell mondanom, hogy teljesítményünknek köszönhetjük. Mi ketten a dupláját nyújtottuk annak, amit egy spanyol megtermelt. Meg voltak elégedve velünk, valamivel jobban meg is fizettek, ami persze lehetett volna több is, de mindenképpen többet kaptunk, mint a helyiek. Olyan 140 000 peseta volt a jövedelmünk. 800 eurónak felel meg, de ma az infláció miatt ugyanazzal kevesebbet lehet vásárolni. Egyévi munka után kaptuk meg a papírokat, hazajöttünk vízumért, a papír e céghez szólt. Egészen más lehetőségek nyíltak meg előttünk. Papírokkal garantáltan nem marad munka nélkül senki. Az övezetben fő iparág a csempegyártás. Az építkezések ezt követően indultak igazán be. Ott a gipszkartonos építkezés dívik, akkora hidegek nincsenek, a falak vékonyabbak, minden belső felületet gipszkartonnal borítanak, a házakat egykettőre felhúzzák. Én egy év után otthagytam a díszcsempevágást, és beálltam egy csempegyárba. Kitanultam az egész folyamatot, kályhamesteri fokozatig vittem... Ott préselik, égetik ki, festik és csomagolják az árut. Onnan megy a hajóra. Ott dolgoztam a feleségemmel együtt hat éven át. 2001-ben, mikor bekerültem a gyárba, biztos szerződésem volt, hat hónap után végleges szerződést kötöttek velünk. Akkor vettük meg a lakást második emeleti központi tömbházban, melynek a felújítása négy évet tartott. Saját kezűleg végeztem, új csempét raktam, a konyhát a fürdő helyére költöztettem, álmennyezetet, központi fűtést, új vízcsapokat szereltem be, pezsgőkáddal, zuhanyozóval láttam el stb. 113 négyzetméter, négy háló, egy nappali, nagy konyha, nagy fürdő... Mikor készen volt, eladtuk, és vettünk egy kertes házat. Felújított lakásként jóval többet kaptam érte, maradt egy kis plusz, abból céget alapítottam.
Itt a történet újabb fordulatot vesz. Magos Sándor ipari munkásként egy érdekes fordulatát élte meg a spanyol demokrácia és proletariátus történetének.
Szakszervezeti perek
— Mikor bekerültem a csempegyárba, nagyon megszerettek. Én voltam az egyedüli külföldi. Nagyon jó munkahely volt. A főnökeimmel jó viszonyban voltam. Akkor az állam kötelezte a gyárat, hogy szakszervezetet állítson fel, mert előírta a törvény. Másfél év után szólt a főnök: egy kilenctagú bizottságot kell választani, ki jelentkezik? Senki. Na, közölte, hogy kötelező, és sorra ránk mutatott: legyetek szívesek, te, te és te, jelentkezzetek, aztán majd meglátjuk, mint lesz. Feliratkoztunk hát, és elnököt kellett választani. Javasoltak engem, de tiltakoztam, mint külföldi írni sem tudtam még helyesen, bár beszélni jól beszéltem. Jó, akkor legyél titkár. Elfogadtam, bár fogalmam sem volt róla, mivel jár. Nos, a jegyzőkönyveket nekem kellett vezetnem, haha! Aztán komputeren előhívni és kinyomtatni dolgokat, törvénycikkeket megnézni, hogy mi helyes, és mi nem. Nekem megtetszett a dolog. Annyira, hogy végül a főnökökkel is összerúgtam jó párszor a patkót. Azt mondtam, ha a munkások képviselőjének választottak, őket kell védenem, ne kifogásolják, hogy munkaruhát, megfelelő fürdési lehetőségeket követelek, a túl nagy zaj ellen emelek szót. Annyira jutottunk, hogy két ciklusban újraválasztottak, közben háromszor pereltük be munkavédelmi okokból a gyárat, ketten évi kilencezer euróval kerestünk többet a megítélt kárpótlásoknak köszönhetően.
A vállalkozó
Magos Sándornak ma kisebb hentesüzeme van, ,,kolbászgyár", ahogy tréfásan nevezi. Hogyan jutott ide, mikor e szakmának sem a kőbányászathoz, sem a csempegyártáshoz sok köze nincs? A sikeres polgári beilleszkedés mellett a családi összefogáshoz kell visszatérnünk a magyarázatért, a nagy lépés előtt — akárcsak a kivándorláskor — ismét a családi összetartás adta az erkölcsi többletet és gyakorlati támaszt, melyre építenie lehetett.
— Édesapámé volt az ötlet, mivel volt annak idején egy húsfeldolgozója Árapatakon, a kivitelezés ránk várt. Elosztottuk, mit vállalunk fel. Énrám hárult az anyagi része meg a papírok elintézése, közben még dolgoztam a gyárban. Öcsém végezte a gipszkartonszerelést — közben első fokú mester lett —, a bátyám a víz- és egyéb szereléseket, édesapám a szakértelmét adta. Úgy gondoltuk, valami különleges áruval rukkolunk ki, csak marhahúsból gyártunk, disznóhús nélkül. Mivel ez a típusú áru ott nem létezik, a sok reklámban pedig az egészségesebb, zsírmentes ételeket népszerűsítik állandóan. Olyan szalámival és kolbásszal akartunk jelentkezni a piacon, melyben kevés a zsír. Így indult. Három év távlatában már másképp termelek. Sok gondba ütköztünk, a nagyfogyasztói engedélyek megszerzése nem volt könnyű, egy évig tartott, míg a gyáracska elkészült. Egy ipari parkban béreltem csarnokot. Mellettem egy teherautó-javító műhely van, másik felől csempét vágnak. Az egyedüli hely, ahol nem kérnek külön engedélyt, mivel nem zavarok senkit. Azóta annyi a változás, hogy én vezetem, a szüleim, testvéreim a maguk mesterségét űzik. Kellett egy szakember, beültem a kocsiba, hazajöttem, és megkerestem azt a hentest, aki annak idején apámnak dolgozott. Velem jött, megpróbáltuk kihozni az eltervezett árut, de bonyodalmak adódtak. Egy új áru felfuttatása sok pénzbe és időbe kerül, és eleinte keveset hoz, úgyhogy a rövidebb utat választottam, azóta disznóhúst is feldolgozunk. A munkahelyemet ott kellett hagynom. Vitatkoztam a hentesmesterrel, aki nagyon jó szakember, és mindenáron egyre újabb és újabb terméket akart kihozni. Márpedig ott a felfogás az: ha valami megy, azt kell termelni, és addig, amíg megy. Ha van egy szalámim, aminek jó az íze, színe, formája, és kelendő, azon nem kell újítani, csak ha már nem adható el. Azzal vádolt, hogy én nem tudom eladni stb. Na, végül azt mondtam: Nézze, nem megy, hagyjuk abba. Elváltak útjaink.
(folytatjuk)
Hozzászólások
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:


Miért regisztráljon? Regisztrált felhasználóként:
  • Hozzászólását csatolhatja írásainkhoz
  • Feliratkozhat a hírevélre
  • Saját profil-oldala lesz a Háromszék weboldalán


A regisztráció ingyenes !!!

Regisztráljon most
Tisztelt Látogatónk!
2012 Február elsejétől friss lapszámunk honlapunkon 0-16 óra között kizárólag megrendelők számára érhető el.
A Háromszék online változatának friss lapszáma egész nap ingyenesen elérhető azok számára, akik előfizetnek a Háromszékre (a nyomtatott újság ára 20 lej havonta, 4.76 euró) a H-Press lapterjesztőnél, a postán (csak Kovászna megye területén), vagy interneten. Ennek érdekében az előfizetők a regisztrációnál használt e-mail címükről küldjék be a nyugta adatait (név, lakcím, nyugtaszám, dátum, az előfizetés időszaka, összeg) a hpress@3szek.ro címre;
A Háromszék online változata külön is megrendelhető a www.3szek.ro weboldalon a PayPal-rendszer segítségével, vagy bankkártya-fizetéssel, illetve személyesen a szerkesztőség pénztáránál. Az előfizetés ára havonta 3.8 euró (vagy az ennek napi árfolyamon megfelelő lej, dollár, forint.). A három, hat, illetve 12 hónapra előfizetők számára 5, 7, illetve 10 százalékos kedvezményt biztosítunk (lásd az alábbi táblázatot; a valutaárak az árfolyam függvényében változnak).
Háromszék nyomtatott+online
HónapEURRONUSDHUF
1 4,76 ~20,00 ~5,9 ~1438
3 14,28 ~60,00 ~17,7 ~4316
6 28,56 ~120,00 ~35,5 ~8632
12 57,12 ~240,00 ~70,8 ~17264
Háromszék online
HónapEURRONUSDHUF
1 3,80 ~15.99 ~4,73 ~1150
310,83 ~45,57 ~13,48 ~3277
621,20 ~89,22 ~26,39 ~6417
1241,00 ~172,69 ~51,00 ~12420
Ha meg szeretné rendelni a nyomtatott vagy az online változatot, be kell lépnie felhasználói fiókjába.
Ha Ön már regisztrált, lépjen be kontójába
Felhasználónév:
Jelszó:
Ha még nincs fehasználói fiókja, itt Regisztrálhat
- Szekeres Attila:
Röviden
Asszimiláció fenyeget Levélben kéri Sólyom László anyaországi köztársasági elnököt és Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), hogy járjanak közben Ukrajna állami vezetőinél a kárpátaljai magyar oktatás szétzilálódásával és a magyar közösség asszimilációjával fenyegető tanügyi intézkedések visszavonása érdekében. A KMKSZ felhívja a címzettek figyelmét: az ukrán oktatási miniszter május 26-án kelt rendelete, amely az ukrán nyelv oktatásának javítását irányozza elő az ukrajnai nemzetiségi iskolákban, lényegében azt célozza, hogy fokozatosan az ukránt tegyék a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvévé. A rendelkezés értelmében némely tantárgyakat teljesen ukrán nyelven, másokat két nyelven kell tanítani, s az ukrán nyelvórák számát növelni kell a többi tantárgy rovására. A szövetség szerint a rendelet kifejezetten hátrányosan érinti a magyar iskolák diákjait.

- Jártó Kocsis Edit:
Az életenergia hiánya (Különös hiánybetegségek)
Ez a hiánybetegség sok korosztályban jelentkezik, nevezik életuntságnak, életképtelenségnek, de krónikus fáradtságnak, levertségnek, általános passzivitásnak, kedvetlenségnek.

Archívum
<<2012 május>>
HKSzCsPSzV
1
6
13
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Legújabb galéria
Szavazás
Online látogatók
Legújabb hozzászólások
Várható időjárás Sepsiszentgyörgyön
BNR Valutaárfolyam
Most megy a TV-ben:
Médiapartnerünk a:
HHRF
© 2003-2012 H-PRESS - Minden jog fenntartva - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy
programozás: laca.ro
- RSS