Tavaszvárás Vargyason

2017. február 28., kedd, Faluvilág

Vargyas mindig újdonsággal fogadja az oda látogatót. Most sem volt másképp: találkoztunk pályázni kívánó polgármesterrel, jó gazdaként dolgozó alpolgármesterrel, bivalyt tartó gazdával és ezernyi történetet megélt házban lakó asszonnyal. Csak arról ne kellene hírt adnunk, hogy az általános iskola gyermeklétszáma alaposan megcsappant az elmúlt harmincöt esztendőben.

  • Albert Levente felvétele
    Albert Levente felvétele
  • Sok dolog vár a polgármesterre. A szerző felvételei
    Sok dolog vár a polgármesterre. A szerző felvételei
  • Egyre kevesebb a gyerek a vargyasi iskolában
    Egyre kevesebb a gyerek a vargyasi iskolában
  • Fazakas Tünde iskolaigazgató
    Fazakas Tünde iskolaigazgató

 

A polgármester új, a gondok a régiek
Sütő Levente Lehel az elkövetkező évek legnagyobb kihívásának a község ivóvizének folyamatos biztosítását, a vízszolgáltatás hivatalossá tételét, valamint a csatornahálózat kiépítését tartja.
A vízhálózat késznek mondható, és bár új, meglehetősen sok baj van vele: csak polgármesterré választása óta négy-öt esetben kellett csőtörést javítaniuk, mert a csöveket nem ágyazták homokba. Nincs szolgáltató, ezért a 306 család egyelőre ingyen kapja a vizet, így nem is takarékoskodnak, nyáron öntözésre használják, télen pedig azért nem zárják el, nehogy elfagyjon a vezeték.
A csatornahálózat kiépítésére vonatkozó pályázatot a volt községvezetéstől örökölte, de annak költségei vállalhatatlan terhet jelentettek volna. „Elődöm húszszázalékos önrészt és el nem számolható költségeket vállalt, azaz bő 2,1 millió lejes kiadásunk lett volna, ha azt folytatjuk. Ekkora összeget csak bankkölcsönből tudtuk volna előteremteni, ami szintén növelte volna a kiadásokat. Sőt, még hátulütője is volt, a csatornahálózat nem fedte volna le Vargyas teljes területét, további százezer lejekért juttathattuk volna el mindenkihez a szolgáltatást. Pályázati konzultánsunk segítségével találtunk megoldást: a gyulafehérvári ügynökségen keresztül pályázunk, de ezúttal mindössze 0,5 százalékos önrészt vállalunk. Ezért volt számunkra olyan fontos, hogy minél hamarabb – a megyében elsők is lettünk – elkészíttessük az utcák telekkönyveztetését. A meglévő dokumentációt felújíttattuk, bizakodóan várjuk, hogy április környékén kiírják a pályázatot” – mondotta Sütő Levente Lehel.


Jól fog a háznál a régi-új alpolgármester
Nagy port vert annak idején, 2008-ban hogy az RMDSZ listáján mandátumot szerzett Szőcs Dénes elfogadta az MPP-sek voksait, s a szövetség terveivel ellentétben a község második embere lett. Az RMDSZ még mandátumától is megfosztotta volna, ám utóbb letettek erről, így négy esztendőn keresztül Ilkei Ferenc polgármester mellett szolgálhatta Vargyast. Most a polgáriak listáján lett tanácstag, majd az EMNP-s szavazatokkal választották alpolgármesternek. Szívesen bocsátotta rendelkezésünkre éppen elkészült beszámolóját, abból szemelgettünk.
A felügyeletével végzett feladatok aprók: rendet tenni a polgármesteri hivatal hátsó udvarán, a szelektívhulladék-gyűjtőknél, kaszáltatni a szoborcsoport körüli területen, a Temető utcában, a falutáblánál és a sportcsarnoknál, kavicsot teríteni és egyengetni, osztálytermeket kimeszelni, gyaluzni a falu utcáit, új vízórát és klórozó készüléket szereltetni a vízkezelő állomásnál, fapóznákat állítani és betonozni, vízelvezető árkot pucoltatni, a csőrepedéseket elhárítani. A felsorolás még hosszan folytatható. A beszámoló részletessége megerősíti bennünk: a mindenkori alpolgármester munkája olyan, mint a háziasszonyé: csak akkor látszik, ha nem végzik el.


Fogyóban a diákság
Vargyason már 1582-ben is működött iskola – bizonyítja ezt egy jobbágykötlevél, melyben „Károk Gergej eskla mestert” tanúként nevezik meg. Az elmúlt évszázadok alatt a tanítás folyamatos volt – a kezdeti időszak oskolamestereként ismerjük Apáczai Jánost (1602–1611 közt), Ferenczi Tamást (1635-ig) és az őt követő Uzoni Mihályt –, s adatok vannak arról is, hol építették, miként tartották karban iskolájukat. A tanulólétszámról az első feljegyzések 1783-ból valók, akkor hatvanöten jártak iskolába, míg kicsit később, 1796-ban már a hetven fiú mellett húsz lányról is említést tesznek. A múlt évszázad derekán a szomszédos falvak bentlakásos diákjai révén 350-en jártak ide, a legnagyobb tanulólétszám az 1982–1983-as tanévben volt, amikor 394-en koptatták az iskolapadot Vargyason – olvasható többek közt a Vargyas.ro honlapon közzétett, Molnár E. Zsuzsa által jegyzett A Vargyasi Borbáth Károly Általános Iskola című írásában.
Az 1938 végén átadott, majd 2009-ben felújított és kibővített iskola a kisebb hiányosságok ellenére is jó körülményeket biztosít a gyermekhadnak. Drasztikusnak mondható viszont a gyermeklétszám visszaesése: a harmincöt esztendővel előttinek még akkor sem éri el a felét, ha az óvodásokat is hozzáadjuk. Hogy miért apadt le alig 184-re? Fazakas Tünde igazgatónő szerint ebben elsősorban nem a gyermekvállalás csökkenése játszik szerepet, hanem az elvándorlás. Régebb csak a családfenntartók mentek el messze idegenbe kenyeret keresni, ám ma már a család is követi őket. Idén arra is volt példa, hogy egy család öt gyermeket vitt el.
A csökkenés egyenes következménye az osztályösszevonás: a jövő tanévtől a mostani második és a harmadik osztálynak egy oktatója lesz. Öröm az ürömben, hogy a felső tagozaton még néhány évig biztosan nem lesznek ilyen gondok. „A tavaly még sikerült elérnünk, hogy ne legyen osztályösszevonás, idén már nem, ami igencsak kár, hiszen a gyermekek is megérzik, ráadásul pedig egy tanítónőtől is meg kell válnunk. Bárki is legyen az, akitől elbúcsúzunk, veszteség az iskolának” – mondotta Fazakas Tünde.
Tanárok tekintetében viszont jól áll az iskola. A tizenegy tanár mindegyike szakképzett, ötüknek teljes katedrája van Vargyason.


Finom a bivaly teje
Amint kilépünk Fazakas Tünde igazgatói irodájából, a lépcső mellett tejespalackra figyelünk fel. Itt felejtették vagy csak most hozták? – kérdezzük az intézményvezetőt. – Egyik sem – jön a válasz –: olyan hideg van itt kint, hogy a legjobb nem bevinni. Ez tehéntej, de holnap bivalytejet hoznak – mondja. A bivaly manapság igencsak ritka állat, érdeklődünk, ki foglalkozik tartásukkal. Kiderül, régi ismerősünk, Farkas Sándor, a közbirtokosság elnöke tartja a nemes állatokat.
A közbirtokosság kicsi, jól fűtött székhelyén találjuk Farkas Sándort. Elfoglalt, folyton telefonon hívják, várnunk kell. Felkérésünket, hogy meséljen a tájainkon már-már kuriózumszámba menő állatairól, előbb elhárítja, de végül meggyőzzük. Mint mondotta, az első csere révén került hozzá, aztán szép lassan felszaporodtak tízre: három fejős, két borjú-növendék, három másfél éves bivalybocs és két tavalyi ünő. Előbb úgy volt velük, hogy a tehenek mellett elférnek, aztán egyre inkább megkedvelte a sokszor makacs, ízletes tejüket nehezen leadó állatokat, és szaporításuk mellett döntött.
Szeretik a húsát, ezért a bikaborjakat levágják, de az ünők megmaradnak, úgy várhatóan tovább nő az állomány. Mindennek ellenére nem tervezi a kivételes minőségű, átlagosan nyolcszázalékos zsír­fokú tej feldolgozását. Úgy véli, minden tejnek megvan a maga sajátossága, a bivalytej pedig nem sajtnak vagy tejfölnek való, inkább inni jó.
A beszélgetésünket végighallgató egykori közbirtokossági elnök, Soós Béla felidézi, volt időszak, amikor Vargyas legelőit egész bivalycsorda járta.


Évszázados falak közt
Az általános iskola tőszomszédságában álló ház homlokzata hirdeti építésének évét: 1727. Benéznénk, kérdezzünk rá a tulajdonosokra, mit is tudnak házuk történetéről, ám – bár minden bizonnyal a környéken vannak valahol, hiszen a kulcs kívülről van a zárban – nem találunk senkit. Egy járókelő igazít útba: a ház asszonya valószínűleg munkahelyén, a mondhatni szomszédban levő üzletben van.
Vásárhelyi Erzsébet úgy tudja, a házat apósáék vásárolták 1980 környékén, ő és férje 1983-ban költöztek oda. Történetéről nem sokat tud, de az bizonyos, nem olyan régi, mint felirata állítja, hanem száz esztendővel fiatalabb. „Egy tizenöt, de talán húsz évvel ezelőtt történt felújítás során íródott el, azelőtt talán 1827 szerepelt rajta. Kérdezze meg a mostani polgármestert, Sütő Leventét, aki itt a környéken volt gyermek, ő biztosan tudja, mikor is épült” – mondotta.
Annyi bizonyos, hogy műemlék besorolású, s ezért adót sem kell utána fizetni, de a pénzbeli könnyítés kötelességvállalással is jár, ugyanis nem módosíthatnak semmit, ami kinézetét valamelyest is megváltoztatná. Pedig jó lenne, ha nemcsak a hagyományos módszereket használva lehetne karbantartani: a megyei út mondhatni centiméterekkel mellette halad el, nagy teherbírású autók tucatja rengeti a földet körülötte, elkelne a hatékonyabb erősítés. „Annyit tudok, hogy a pincéje forró mésszel és fűrészkorpával volt összetéve, a ház falai kilencvenhárom centi vastagok, s nagyon hideg, emiatt folyamatosan fűtenünk kell. A nagy szobából leválaszthattunk egy darabot, hogy legyen fürdőszobánk, de falát nem vakolhatjuk, csak sikálhatjuk. Úgy tudom, egy időben cigányok laktak benne, azelőtt talán Kiss János bácsiék és Máthé Zoltán bácsiék is” – mesélt a ház történetéről az asszony. 
Visszalépünk a polgármesteri hivatalba, hogy rákérdezzünk Sütő Leventénél a régi ház építésének időpontjára. Kiderült, egyik, Vásárhelyi Erzsébet által mondott évszám sem jó: azt egészen biztosan 1773-ban emelték. „Gyermekkoromban ott játszottunk, mondhatni előtte, úgyhogy biztosan állíthatom: a homlokzaton akkoriban az 1773-as felirat állt” – jelentette ki a községvezető.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 751
szavazógép
2017-02-28: Magazin - :

Újabb magyar Oscar-díj

Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje elnyerte 2017-ben az Oscar-díjat a legjobb élő szereplős rövidfilm kategóriában. Zsinórban a második évben sikerült egy magyar filmnek elhoznia szobrot a világ legfontosabb filmes díjkiosztójáról. A 34 éves rendező a díjat a gyerekeknek ajánlotta köszönőbeszédében. A Kaliforniai álom hat, a Holdfény három, a Fegyvertelen katona és A régi város pedig két díjat kapott.
 
2017-02-28: Gazdakör - Bokor Gábor:

Kevés a konkrétum a támogatások tekintetében (Gazdatalálkozó Gidófalván)

A többéves hagyományhoz híven idén is találkozóra hívták a Gidófalva községben dolgozó mezőgazdászokat. Az eseményre az Erdős Gábor Művelődési Házban került sor több mint száz gazda, önkormányzati képviselők, politikusok, agráradminisztrációs szakemberek részvételével.