Sükösd Gábor emlékezik

Azon a laborfalvi telken lakik, ahol a negyvennyolcas kormánybiztos, Berde Mó­zsa háza állott. Önvédelmi harcunk jeles alakjáról éppen Sükösd uramtól jegyeztünk le több érdekes történeti adatot. Dokumentumként nyújtotta át nekünk azt a brosúrát, melyet 1952 augusztusában jelentetett meg a Román Munkáspárt. Címe: A Magyar Autonóm Tartomány létrehozása a párt lenini-sztálini nemzeti politikájának újabb sikere.

— A Háromszék minden számát elolvasom — mondta. — Soha nem gondoltam volna, hogy az ötvenhat esztendővel ezelőtt megjelent füzetecske bizonyos szempontból ma is aktuális, hadd okuljanak belőle azok, akik ma autonómiánkért küzdenek. A Zsil-völgyi Lupényban voltam katona, fegyveresen őriztük a selyemgyárat. Igazgatója egy háromszéki ember volt, Ütő Béla. Megkedvelt, s kért, hogy maradjak ott, jó fizetéssel. Nem akartam semmi pénzért, pedig annyi szép fehérnép volt ott, de még a madarak is feketék voltak a szénportól. Szerették a munkáslányok a katonákat. Lopták ki nekünk a selymet, adtuk el a városban, pénzeltünk. Akkor — 1952. augusztus 30-án — dolgozták fel nekünk magyarul az autonóm tartomány dolgát, s adtak egy-egy brosúrát is, ni, benne van az aláírásom.

Bizonyára örvendeni fog Gabi bátyánk, hogy szemelgetünk dokumentum értékű brosúrájából, s rácsodálkozhatnak fiatalabb olvasóink arra, hogy — nyilván, szovjet nyomásra — az akkori pártvezetés aktuálpolitikai mezbe öltöztetve megteremtette azt, amit mi ma hosszan tartó munka és harc árán szeretnénk — európai alapokra helyezve — ismét feléleszteni: a Székelyföld autonómiáját.

,,A román burzsoázia táplálta és élesztette a magyarellenes sovinizmust, az antiszemitizmust és a nemzeti gyűlölködés más formáit, mert a régi román állam hivatalos politikájává tette a nacionalizmust" — olvassuk a brosúra elején. Sztálin és Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár korabeli beszédeire hivatkozva írták, hogy ,,a párt előirányozta a magyar lakosság közigazgatási-területi autonómiájának biztosítását a székely rajonokban, ahol ez a lakosság kompakt tömeget alakot". Az akkor életbe lépő ötéves terv előirányozta az erdőszentgyörgyi hőerőmű felépítését (1953-ban be is fejezték — Kgy. Z.), Marosvásárhelyen három gyár felépítését, a Székelyudvarhely—Csicsó vasútvonal kiépítését (ami ugyan torzóban maradt), a gyergyószentmiklósi lenszöszfonoda, a csíkszeredai posztókombinát és tőzegkitermelés beindítását stb. Akkoron a volt Maros Tartomány rajonjaiban 318 elemi iskola, négy műszaki középiskola, hat szakmai iskola működött, ahol magyar nyelven folyt a tanítás. ,,A székely rajonok egyetlen közigazgatási egységbe — az RNK Magyar Autonóm Tartományába — való egyesítése révén az alkotmány 57. és 58. szakasza előírja, hogy azokban a kerületekben, amelyekben nem román nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiségek nyelvét is használja... Mindez semmivel sem fogja csorbítani a területén lakó román dolgozók jogait, akik kapcsolataikban használhatják a román nyelvet." Kimondták, hogy ,,a MAT a Román Népköztársaság szerves része, a területi autonómia a központi államhatalom megerősítésének ügyét szolgálja... rendkívül előnyös feltételeket teremt a tartomány gazdasági és kulturális felvirágzására... lehetővé teszi a terület természeti kincseinek legjobb kiaknázását és a termelőerők fejlesztését..." — idézzük a brosúrából. Továbbá olvassuk, hogy a MAT létrehozása ,,csapást mért a román sovinisztákra, akik nem tudnak megbékélni a nemzeti kisebbségek jogegyenlőségével".

Más korszak, más állampolitikai forma éveit éljük, mások az erőviszonyok, ám a több mint fél évszázados múlttal rendelkező nemzetiségi vívmány analógiája többrétűvé alakítja a jelen autonóm törekvések históriai előzményeit.