Demeter J. Ildikó
Miközben drámaian csökken a gyermeklétszám és az oktatás színvonala, osztályok szűnnek meg, iskolákat zárnak be, miközben növekszik az iskolaelhagyás és az írástudatlanság, az értelmesebb diákok pedig halálosan unják a negyedszázados tanügyi reform dacára is nagyrészt elavult tanterveket és módszereket, a marosvásárhelyi hatóságoknak – polgármesternek, tanfelügyelőségnek, korrupcióellenes ügyészségnek – az a fő törekvése, hogy a római katolikus iskolát ellehetetlenítsék.
Azzal a buzgalommal, amivel egy alig két éve létrehozott intézmény megsemmisítésén ügyködnek, valami jobbat is tehetnének az illetékesek, például azért, hogy a román nyelv – amely olyannyira felsőbbrendű a 45 százalékban még mindig magyarok által lakott városban, hogy a piacon sem tűri maga mellett a magyar feliratokat – elsajátítása könnyebb legyen a más ajkúak számára. Esetleg azért, hogy ne csak a gyermekek fele értse meg azt, amit el tud olvasni, hogy ne a botrányoktól, csúf szavaktól, verekedésektől, hanem a jókedvtől legyenek hangosak a tantermek. Hogy ne kelljen a harminckilós elemistának tizenkét kilós táskát cipelnie, hogy ne nyolcórás robot legyen a középiskolások órarendje, hogy a heti egy tornaórából napi egy legyen, és ne mentsék fel a fél osztályt alóla, hanem dolgozzanak ki speciális gyakorlatokat a speciális mozgásigényű gyermekeknek, hogy az agyakat gondolkodásra, ne biflázásra szoktassák, hogy használható tudást, mesterséget, hozzáértést kapjon az a fiatal, akár dolgozni megy, akár tovább tanul.
Tenni kellene valamit azért, hogy érdemes legyen itthon élni, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el, hogy teljenek meg újra azok a szép, barátságos falusi iskolák, hogy öntudatos, dolgos embereket neveljenek a vészesen, gyorsuló ütemben kiürülő közösségeknek.
Sok a megoldatlan feladat a tanügyben, és többek között ezeken múlik, hogy a mai döntéshozóknak lesz-e nyugdíjuk, korszerű egészségügyi ellátásuk, élhető környezetük tíz-húsz év múlva – de ez láthatóan nem foglalkoztatja őket, sem Marosvásárhelyen, sem másutt. A valódi gondok helyett hamis, általuk létrehozott problémákkal küszködnek, adminisztratív hiányosságokra hivatkozva támadják a katolikus magyar iskolát, megfélemlítik vezetőit és a gyermekek szüleit. Hát kinek a dolga a formaságokat rendezni? Minden megyében működnek iskolák folyóvíz és illemhely nélkül, ezt egy papír miatt akarják betiltani?
Az indíttatás, a szándék világos, az egyébként szintén korrupciógyanú alatt álló Dorin Florea polgármester nem is rejti véka alá: az önálló magyar iskolát még saját visszaperelt tulajdonának melléképületében sem kívánja megtűrni Marosvásárhelyen. Az a szomorú, hogy a korrupcióellenes ügyészség is a keze alá dolgozik ebben a kétségtelenül politikai töltetű, kisebbséget diszkrimináló ügyben, amit két tollvonással rendezni lehetne. Ha ezt akarnák...
