Ki hiteles?

El kellene fogadniuk, hogy az erdélyi magyarok szűk 15 százaléka nem bennük látja a jövő politizálásának letéteményesét, s azt gondolta a helyhatósági választásokon, azokban a régiókban, ahol többségben vannak, megengedheti magának a választás szabadságát. Bebizonyosodott, a két hónap nagyon kevés idő volt az új párt felépítésére, sikeres szereplésének megszervezésére. De a kísérlet nem volt hiábavaló, új emberek, új arcok jelentek meg a politikai kínálat asztalán, új eszmék és új elvárások fogalmazódtak meg, melyek bizonyára nem hulltak a semmibe.

Mégis, az RMDSZ-nek, mely több mint tizennyolc éve uralja a hazai politikai porondot, végre számolnia kellett a versenyhelyzettel. Ezzel magyarázható, hogy új arcokat is bevetett a küzdelemben. Tagadhatatlan, volt ennek hozadéka a helyhatósági választásokon, mint ahogy az is vitán felül áll, régi jó emberei is sokat hoztak a konyhára, főként falusi környezetben, ahol azt is mondhatjuk, taroltak a két-három mandátumot megélt polgármesterek. Ennek is megvan a magyarázata: az elmúlt négy esztendőben több csurrant-cseppent a központi alapokból e vidékre is, eredménye itt-ott már megmutatkozott, s a régi közmondás, miszerint ki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli, ott dolgozott a szavazópolgárok legbelsőbb tudatában.

Emiatt érthetetlen és értelmezhetetlen is a szövetség csúcs- és megyei vezetőinek vagdalkozása, bűnbakkeresése, az ellenfél lejáratására tett újabb és újabb kísérletei. Mindkét tábor vezetői jobb ügyhöz méltó elszántsággal tépték egymás plakátjait szombat reggel hét óráig, nincs mit egymás szemére vetnük, de az, hogy a város RMDSZ-es polgármesterjelöltje megvádolja a polgári pártot, hogy aljas Markó-ellenes támadásra készült — mert ezt írta egy névtelen internetes újság —, az már a nevetségesség határát súrolja. Erre mondják, ha nagymamának kereke lenne, trolibusz lenne. S közben — halljuk — büszkén újságolják: kicsit átalakított fejlécünket — épp annyira, amennyi a lopás vádja alól a bíróság előtt felmentheti őket — máris levédették. Nekik huszonnégy óra alatt sikerült az, amit más hónapok alatt tud csak elintézni.

De az mégiscsak kérdés marad: miért nem saját logójával, hanem a Háromszék védjegyének is tekinthető (ál)fejléccel buzdította szavazásra az embereket?

Egyszerű a válasz: mi vagyunk a hitelesebbek!