Bár valamikor megyénkben is volt nagyüzemű bogyósgyümölcs-termesztés, napjainkban, úgy látszik, nem talál vállalkozó kedvre ennek az értékes bogyós gyümölcsnek, a ribiszkének a termesztése.
Aktív koromban volt alkalmam az esztelneki feketeribiszke-ültetvényt ismerni és meggyőződni ennek a hasznáról, mert palackozva jó ára volt a levének akkoriban. Már a nyolcvanas években a gyógyszeripar rájött különleges hasznára, és marosvásárhelyi, valamint vidéki szakemberek kutatása nyomán azóta is gyártják értékes hatóanyagai miatt. Magas pektin tartalma a zselék, szörpök más cukrászipari termékek előállítására teszi alkalmassá.
Ezúttal azonban olyan károsítóról szólunk, amely megfelelő védekezés elmaradása esetén az egész ültetvényt tönkreteszi. Az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon typuliformis) lárvája a hajtások bélszövetének kirágásával a megtámadott hajtást sorvasztja, termése alig lesz, az apró, ritka fürtök, olykor be sem érnek, a levelek ritkulnak, s aprók. Fontos időszak a kora tavasz, ugyanis a még fejletlen lárvák áttelelés után újra táplálkozni kezdenek, majd bábozódás előtt a hajtáson egy röpnyílást rágnak. A lepkékhez alig hasonlító kártevők (ugyanis szárnyuk nem pikkelyes, átlátszó) májusban röpülnek ki. A mindössze 1–1,4 cm-es lepkék kékesfekete potroháján a hímnek négy, a nősténynek három sárga gyűrű látható. Rajzásuk július végéig eltarthat. A tojásokat az ágak belsején a rügyek tövénél vagy az elágazások hónaljába rakják. A vegyszeres védekezéssel az a gondunk, hogy nem permetezhetünk az ekkor érő gyümölcsök miatt. Mi tehát a megoldás?
Már most alaposan figyeljük meg a hajtásokat, a belsejében a barna fejű, fehéres lárvák és a barnán elváltozott, kirágott bélszövet jelzi kártételét. Az amúgy is időszerű ritkítás (a három-négyéves hajtásokat távolítsuk el, már kevés termést adnak) alkalmat ad eme rejtőző kártevő felfedezésére. Az ily módon megtalált „beteg” hajtásokat távolítsuk el. Megjegyzem, ez a lepke a köszmétét (egrest) is hasonlóképpen veszélyezteti.
