KármentőA sétáltatás művészete

2017. március 29., szerda, Jegyzet
Nagy D. István

Kisgyermekes szülő esetében óhatatlanul eljön az a pillanat, hogy a kölyök lassan, de biztosan megközelíti a második életévét, amely pillanat az örömön túl újabb megpróbáltatást is hoz apa és anya amúgy sem egyszerű életébe. A gyermeknevelési támogatás odaítélését alapjáraton úgy találták ki országunk vezérei, hogy még véletlenül se legyen egyszerű, hanem jó szokás szerint minél több alkalommal kelljen a friss kismamának meglátogatnia mind az igénylési dossziét átvevő hivatalt, mind a munkáltatót, netán az adóhivatalt.

 

Mindezt annak érdekében, hogy két-három hónap múlva részesülhessen a támogatásban – mert nagyjából ennyi átfutási idő után folyósítják először, igaz, ekkor már a többhavi összeget az igényléstől számítva! Amely járandóság egyébként lassanként az országos minimálbér alatti havi juttatássá zsugorodik, bár ebben az esetben nem ez a lényeg.
A törvényhozók még egy csavart is belevittek a gyesről rendelkező jogszabályba: a 24 hónapból egyet a másik szülőnek kell szabadságra mennie (vagy lemondani arról – mert ez is lehetséges), és ehhez természetesen az apának vagy az anyának ugyanazt a dossziét kell benyújtania, mintha a kétévest igényelné. Ez mondjuk rendben is lenne, elvégre a kérésre szükség van, a kicsi születése előtti jövedelmet bizonyítani kell, amint azt is, hogy a másik szülő is jó adózó, és így tovább. Az iratcsomó összeszedését tehát még elfogadjuk, bürokrácia, ez van. Ami viszont még egyet teker az egész helyzeten, az az előírás, mely szerint az a szülő, aki a kétéves terminus lejárta előtt hatvan nappal korábban vissza­tér a munka mezejére, a kicsi hároméves koráig havi ötszáz lej ösztönző pótlékot kaphat az államtól.
Felelős szülőként mindezeket ismerve, anya és apa felkerekedik és elfárad a hivatalba, ahol az igényléseket be kell nyújtani, és ahol elviekben további információkkal is szolgálnak. És innen kezdődhet a kálvária, a pult mögötti hölgyek ugyanis nem jutnak dűlőre két viszonylag egyszerű kérdés kapcsán: a gyes vége felé tartó anyukának mikor kell visszatérnie a munka mezejére, illetve apuka mely dátumtól vághat bele a harmincnapos gyermeknevelési „üdülésbe”, és egyáltalán, milyen mértékben befolyásolja a kettő egymást azon túl, hogy az anyának hatvan nappal a kicsi kétéves születésnapja előtt újból kenyérbe kell esnie. Némi toporgás, egyezkedés után csak sikerül kibogozni, hogy gyakorlatilag a kettőnek csak érintőlegesen van köze egymáshoz, amint azt is, hogy az apukának nem kötelező a naptári hónap szerint elvonulnia a szabadságra – de ekkor az egyik hölgy megtoldja egy mondattal az egészet: ha nem x dátumokat fogadjuk el, akkor számukra ez többletmunkát jelent. Hát így.
Szemöldökfelvonás, vállvonogatás, apa és anya átveszi a típusnyomtatványokat, s irány a munkáltató, adóhivatal, és ahonnan még szükség van egy-egy újabb papírra. Pár nap, és kiderül, a törvény viszonylag egyszerűen fogalmaz mind a határidők, mind más részlet kapcsán, csak valahogy első fordulóban az irodában ezt nem sikerült megtudni. Vissza tehát a pulthoz, tudással felfegyverkezve. Ez alkalommal egy másik hölgy fogad – mint kiderült, a legilletékesebb –, aki ugyanazt elmondja, amit a szülők már ismertek. Sőt, olyasmiről is tud, amiről a kolléganő nem, pedig elég lényeges részletekről van szó.
A fentiek alapján tisztelettel megkérdeznénk a hivatalt: mi történik, ha netán egy olyan pár kerül eléjük, akik nem értik, mi történik, esetleg a román nyelvet sem bírják különösebben, a törvények értelmezése is gondot jelent számukra? Hányszor kell elcaplatniuk a hivatalba, mert nem sikerült megérteniük, ez esetben önhibájukon kívül, hogy mire és mikortól jogosultak, és mit kell tenniük? Nem lenne egyszerűbb a hivatalnok élete is, ha ilyen esetben, amikor nincs teljesen tisztában a lépésekkel, megkéri az érintetteket, hogy pár nap múlva térjenek vissza, amikor jelen lesz az illetékes munkatárs is? Mert így nem keverné magát abba a kellemetlen helyzetbe, hogy a szülők keserű méreggel távozzanak, elkönyvelve: nem elég, hogy elmagyarázni sem tudják, még nekem kell alkalmazkodnom, mert egyeseknek teher a munka. A második találkozón pedig nem lenne kénytelen magyarázkodni, illetve kezdésként letagadni a történteket, majd sértődötten visszavonulni. És zárásként még egy apróság: nem hinnénk, hogy esetünk annyira egyedi lenne, mi lennénk az elsők, akik ilyen üggyel zaklatjuk a hivatalt.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 756
szavazógép
2017-03-29: Közélet - Szekeres Attila:

Kiegyezés utáni liberalizmus

Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés 150. évfordulója alkalmából tartott előadást Raffay Ernő történész Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében hétfő este a Sepsiszéki Székely Tanács és a Magyar Erdélyért Egyesület szervezésében.
 
2017-03-29: Közélet - Fekete Réka:

Háromszéki díj kémiából

A Hevesy György Kárpát-medencei Kémiaverseny múlt hétvégén Kolozsváron tartott erdélyi döntőjén Vitályos Norbert, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum VIII. osztályos diákja harmadik díjat nyert.