Minden jóból kifogytunk volna?

A polgármester- s a tanácstagjelöltek hosszú-hosszú listáit látva, ekkora tömeget eléggé kockázatos kölcsönösen csak negatív jelzőkkel illetni, s a jelöltek indítékaiban csak a személyes haszonlesést keresni. Érdekes és ellentmondásos jelenség, hogy egyrészt a megye elmaradottságát a vállalkozói réteg fejletlenségében, ennek szerény gazdasági teljesítményében látjuk, másrészt elfogadjuk egyfajta lumpen szemlélet térhódítását, a munkanélküliség áldozatául esett emberek elkeseredettségének és a szociális segélyből élők mindent aláhúzó negativizmusának felerősödését.

Csoda-e hát, ha az általánosan uralkodó szkepszis közepette a választói joggal rendelkezők jóval kevesebb mint fele keresi fel a kék köpenybe öltöztetett szavazófülkéket?

A második forduló előtt azokon a településeken, ahol már döntöttek a polgármester személyéről, nagymértékben tompultak az egymás alkalmasságát kétségbe vonó nagyáriák szólamai, mérséklődtek az egymást pocskondiázó és lejárató indulatok, de ahol még nem került kenyértörésre a dolog, ott a sajtónak címzett mézesmázos szavakon túl fortyognak az egymásnak feszülő indulatok.

Jó lenne már arra is gondolni, hogy megyei és országos szinten a most minden piszokban meghengergetett emberek közül kell közösen kiválasztani megmérettetésre azokat a személyeket, akik majd a magyarságot országos szinten képviselik, ez — minden más előjelű híresztelés ellenére — rendkívül fontos. Hamis az a feltételezés, hogy a helyi képviselet majd mindent megold, az országos játékból akár ki is maradhatunk.

Érdekes rövid- vagy csőlátásra vall az is, hogy rendkívül harsányan csak a romániai puccs vagy fordulat óta eltelt tizennyolc esztendő teljes eredménytelenségét szajkózzuk, ez azért mégiscsak túlzás. Az elfecsérelt évek helyett most mindenféle szócsépléssel traktáljuk egymást. Miközben a szomszéd klientúráját szidjuk, eközben a magunkét építjük, hol homokra, hol légvárként.

Az eddigi választási kampányból eddig csak a románság nyert, azok, akik alapvető nemzeti érdekeket szem előtt tartva képesek voltak összefogni, és így önkormányzati szerepvállalásukat jelentősen meg tudták erősíteni.

Amennyiben a magyarság körében tovább erősödik a most tapasztalható destrukció, örökre lemondhatunk országos vagy nemzetközi szinten a reprezentatív és hatékony képviseletről. A mostani handabandázás szerint akár Brüsszelbe sem kellett volna képviselőket küldeni, mert mi mindent megoldunk majd itt, helyben, Tordán.