Merre ballag a vén diák?

A Ballag már a vén diák lassú, ünnepélyes dallamán túl azonban mintha a kérdés is felsejlene: hová is indulnak végzőseink, mi rejtőzik a vállukra vetett batyujukban, fognak-e lázadozni, bátran kiállni eszmék és elvek mellett, forradalmat szítani, ha kell? Egyáltalán, aktívan részt vesznek-e a közéletben? Legtöbbjük nem csak jelképesen, de jogi szempontból is mostanság lett nagykorú, élnek-e például szavazati jogukkal, bele kívánnak-e szólni jövőjük alakításába úgy, hogy az urnák elé járulnak?

A kérdések pontos megválaszolása szociológiai felmérést igényelne, az országos eredmények szerint azonban a legaktívabb szavazóknak nem az ifjak, hanem a vidéken élő, idősebb generáció tagjai bizonyultak. És miközben a politikai osztály megújításáról egyre többet beszélnek Romániában, a fiatalok lassú, de biztos léptekkel távolodnak a politikától. Továbbtanulásukra figyelnek, karrierjüket építik, családalapításon törik a fejüket, és legfeljebb szakmai vagy érdeklődés szerinti szerveződésekbe tömörülnek. A jelenség minden bizonnyal nem sajátosan székelyföldi, így van ez Európa-, sőt, világszerte. Ám ez nem jelenti azt, hogy jól is van, kisebbségben élő közösség esetében különösen fontos, hogy tagjai közül minél többen aktív szereplői legyenek a közéletnek, beleszóljanak a döntésekbe.

Éppen ezért nem mindegy, milyen példát mutatnak vezetőink a fiatal nemzedéknek. A közösség érdekei helyett saját ambícióit előtérbe helyező, a felelősségvállalás elől menekülő, a versenyhelyzetben tisztességtelen módszereket bevető, a kampány ideje alatt programok bemutatása helyett az ellenfél lejáratására törekvő politikusok nem válhatnak példaképekké. Nem csoda hát, hogy egyre többen kiábrándultan fordítanak hátat közéletnek, politikának, és csöndben, magányosan ballagnak tovább.