Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. május 28., vasárnap 21:22
Köszöntjük Emil, Csanád nevű olvasóinkat!

Nem csak béremelésen múlik

2017. április 20., csütörtök, Máról holnapra
Miközben a legújabb nettó jövedelmekre vonatkozó országos összesítés ismét megerősíti azt, ami már rég közismert, nevezetesen, hogy átlagfizetés tekintetében a két székelyföldi megye a kullogók táborába tartozik – az előrejelzési bizottság szerint a legkisebb nettó átlagbéreket Neamţ (1690), Vâlcea (1725), Hargita (1713), Kovászna (1747) és Bihar (1734) megyében jegyzik –, csak bizakodni lehet, hogy a meglebegtetett adó- és bérezési intézkedések némiképp változtathatnak ezen az áldatlan állapoton.
A helyzet javult az egy, másfél évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, ugyanis a mostani háromszéki nettó átlagjuttatás csak 300 lejjel kevesebb a 2047 lejes országos átlagnál, miközben ez a különbség korábban akár 6–800 lejt is elért. E kérdéskör különben alapos és higgadt elemzést érdemelne, s meg kellene nevezni azokat a tényezőket, melyek ezt a méltánytalan székelyföldi bérhelyzetet eredményezték. Már csak azért is, mert Székelyföld gazdasági felemelkedése csupán színes álom marad mindaddig, amíg a térséget az alacsony bér és a szakképzetlen munkaerő jellemzi.
De tekintsük a bizakodóbb adatokat is: az említett előrejelzés azt is előrevetíti, hogy a nettó átlagfizetés a jelenlegi értékről 2020-ra 2864 lejre nő. Ez egyben választási esztendő is, de nem ez okozza a legnagyobb fejtörést, hanem hogy mekkora lesz majd az infláció. Manapság, amikor a szociálliberális kormánykoalíció jó bűvészként folyamatosan szép számokkal, jó fizetések ígéretével kápráztatja közalkalmazottak, nyugdíjasok százezreit, azért néhány olyan elem is sejlik, mely mindeddig hiányzott a kormányzati intézkedések közül. Noha egyelőre számos kérdőjel övezi, a családi adózás esetlegesen többletet is hozhat a kisebb jövedelmű háztartások kasszájába, miként a progresszív jövedelemadó is. Mindezek hitelesebb szociáldemokrata politikát jelentenének, mint a büntető törvénykönyv gyors átszabása, miközben továbbra sem lehet eltekinteni a kormányoldallal kapcsolatos bizalmatlanságtól sem. Jó lenne végre egyértelműen a munkát vállalókat, illetve azokat a családokat támogatni, ahol a szülők dolgoznak, s nem a szociális segélyezettek táborát dagasztani különbnél-különb juttatásokkal. Utóbbi a szociáldemokratáknál mindeddig valahogy nagyobb előnyben részesült, kérdés, most akarnak-e, tudnak-e változtatni az eddigi szemléletmódon.
Fordulatot hozna, ha a lebegtetett adó- és pénzügyi intézkedések nemcsak káoszt és bizonytalanságot, hanem valamiféle társadalmi méltányosságot, kiszámíthatóságot is eredményeznének, igaz, a közszféra és a magánszektor közötti markáns elkülönülés ezt egyelőre nem vetíti előre. De már az is eredmény lenne, ha – miként egy valamirevaló szociáldemokrata irányultságú államban – a munkát vállalók nagyobb megbecsültséget élveznének (adókedvezmények által is), mint azok, akik sem szakmát nem kívánnak tanulni, sem dolgozni nem akarnak.
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most