Az éjfél előtt fél órával véget érő marosvásárhelyi feltámadási körmenetről hazaérve bekapcsolom a tévékészüléket. Közeleg a feltámadást hirdető éjféli harangszó, amikor nagyszombat szomorúsága húsvétvasárnap örömüzenetére vált át. Bár adott szokások szerint hamarabb tartanak megemlékezést, az új nap, így húsvét első napja mégiscsak éjfél után veszi kezdetét.
A műsorrács elején egy tömbben levő román tévéadók statisztikája: tizenháromból tíz csatornán egyházi közvetítés követhető különböző helyszínekről, vagy legalábbis vallásos témájú, húsvétidéző filmet vetítenek. Olyan helyszínek elevenednek meg, mint Bukarest (mind az ortodox székesegyház, mind a Szent József-székesegyház), Jászvásár, Balázsfalva, Nagyszeben, Marosvásárhely, Putna, Bârsana (Máramaros megye), sőt, Temesvár főtéri római katolikus dómja is, ahol fél egy után élőben követhető a körmenet néhány mozzanata. A pap üzenetei és az újságíró kommentárjai sajátos módon keverednek egyes adókon, egészen színes a feltámadási együttlét. Sok a gyermek, sok a fiatal. Krisztus feltámadott!
Ezután csatornáról csatornára váltva a magyarországi műsorkínálatot követem. A Dunán éppen véget ér a Páduai Szent Antalról szóló film, az M2-n a hírek Jeruzsálembe, Rómába és Esztergomba kalauzolnak el, a többi tizenöt csatorna programja azonban egyáltalán nem emlékeztet arra, hogy Magyarország polgárai számára is közeleg a feltámadás órája. Pedig a statisztikából kihagytam a Minimaxot, az M4 Sportot és a vadász-halász csatornát. Van azonban akciófilm, horror, bunyó, háborús történet, könnyű műfaj, interjú, reklám, zene. Kereszt helyett inkább pisztolyt, pénzköteget, itallal telt poharat, szivart, bőrdzsekit látok. És az egyik adón egyáltalán nem krisztusi ordibálásra figyelek fel: Gyerünk, húzzunk el innen!
Erdélyi magyar vagyok, identitásomhoz tartozik, hogy szilveszterkor kétszer ünneplem az új évet hozó éjfélt. Most húsvét van, és a két éjfél között Krisztus feltámadásának örömét szeretném fokozottabban átélni, de magyarul számomra nincs mondanivalója a másfél tucatnál is több tévéadónak. A mennyiséggel nincs gond, a minőség enyhén szólva igencsak silány. Román adóra váltok hát, és hallgatom a pópát: Krisztus mindenkiben benne él, kiváltképpen a szenvedőkben. Hristos a înviat! (Krisztus feltámadott!) Aztán elérkezik Magyarország időszámításának az éjféle, és megint a magyar csatornákat keresem. A filmek ugyanúgy folytatódnak, sőt, időközben új kínálat is megjelenik, a krimi és a kabaré műfajával bővítve a felhozatalt. A feltámadott Krisztus helyett inkább a Sátánra találok, emberek lelkébe bújva, sőt, az egyik adón szörny formájában. Visszaváltani már nincs kedvem, pedig több román adón még folyik a feltámadási istentisztelet, vagy szép, vallásos filmet vetítenek. Az M2 adóval fejezem be feltámadási tévés körkapcsolásomat, ahol az előzőleg már meghallgatott híreket újból követhetem. Még szerencse, hogy pontosan magyar éjfélkor, a lelkem napfordulóján felemelő képsorokkal a háttérben – köztük templomok és templombelsők – eléneklik a himnuszt. A miénket. Hozz rá (ránk) víg esztendőt (húsvétot)!
Ábrám Zoltán
