Sepsiszentgyörgy, 2017. december 13., szerda 01:48
Köszöntjük Luca, Otília nevű olvasóinkat!

Együttélés negatív spirálban (Antal Árpád polgármesterrel a sepsiszentgyörgyi magyar–román együttélésről)

2017. május 13., szombat, Nemzet-nemzetiség
Albert Levente felvétele
Albert Levente felvétele
Nem lehet tárgyalni, mégis tárgyalni kell a sepsiszentgyörgyi magyar–román együttélés problémáiról, tartja Antal Árpád. A város polgármesterével támadásokról, védekezésekről és a Guruianu-ügyről is beszélgettünk.
 
 
 – Sepsiszentgyörgy elmúlt szűk évtizede szép megvalósításokat és elmaradásokat egyaránt hozott, a magyar–román együttélés ügye azonban nem tekinthető sikertörténetnek. Miért nem sikerült példaértékű modus vivendit kialakítani?
– Kezdjük onnan, hogy a 2008-as önkormányzati választási kampány során indult a Pentru Comunitate (A közösségért) elnevezésű román civil kezdeményezés, amelynek keretében fiatal román civilek vették fel a harcot a hagyományos román pártokkal és képviselőikkel. Ebből a csapatból került akkor a városi önkormányzatba független képviselőként Mădălin Guruianu. Olyan körülmények között, hogy a román pártok közös listát indítottak a választáson. Akkor ez jó alapnak tűnt a magyar–román együttélés előremozdításához. Az a típusú, nagyon szélsőséges, intoleráns, magyarellenes politikai képviselet ugyanis, amelyet a többi román képviselő felvállalt, nem foglalkoztatja az itt élő románság jelentős többségét. Megítélésem szerint a szentgyörgyi románok sokkal kisebb mértékben elégedettek a képviseletükkel, mint a szentgyörgyi magyarok. Őket elsősorban az érdekli, hogy a gyerekeiket tudják román óvodába, iskolába járatni, és erre Szentgyörgyön adottak a lehetőségek. Meg hogy javuljon az infrastruktúra, jobb körülmények között tudjanak közlekedni, legyenek munkahelyeik, hogy ne kelljen elmenniük a városból.
 – A legutóbbi népszámlálás mégis román népességcsökkenést jelzett...
– Ne feledjük, hogy nagyon erős mágnesek működnek a közelünkben. Annak a román embernek, akit zavar a magyar környezet, mindössze 30 kilométerrel kell arrébb költöznie, de az ország 200 kilométerre fekvő fővárosa is közelinek számít, és roppant nagy a vonzereje. A magyarok esetében mindez azért nem működik hasonló hatásfokkal, mert számukra a város sokkal többet jelent puszta megélhetésnél. Az egyetemet végző román fiatalok jelentős hányada nem tér vissza Szentgyörgyre, és épp az a baj, hogy a helyi románság képviselői nem akarnak ezzel a helyzettel szembesülni, megoldásokat találni. Ők azt szeretnék elérni, hogy Sepsiszentgyörgy román többségű város legyen, mert úgy gondolják, akkor majd nem mennek el innen fiataljaik. Márpedig erre elég kevés esély kínálkozik.
– Mégis miért tűnt önmagában jó alapnak az előrelépéshez, hogy egy független román jelölt önkormányzati képviselői mandátumot nyert?
– Korábban parlamenti képviselőként az autonómia eszméjének egyik zászlóhordozója voltam, és úgy gondoltam, ezt önkormányzati vezetőként is folytatnom kell. Olyan eszközökkel is, mint például a kulturális autonómia érvényesítése, ami ugyebár arról szól, hogy ahol egy közösség kisebbségben van, jogosult dönteni az őt érintő kérdésekben. Ennek szellemé­ben azt próbáltam megvalósítani, hogy mindenben, ami a román iskolákról, színházról, kulturális pályázatokról vagy a Pro Urbe díj odaítéléséről szól, elsődlegesen a négy román tanácsos alkosson véleményt. Ha négyük közül hárman valamire rábólintanak, akkor a magyar többségű testület sorakozzon fel a döntésük mellett. Ennek szellemé­ben nem vétóztuk meg 2009-ben Buda Stela Pro Urbe díjra jelölését, holott erős ellenérzéseink voltak a javaslattal szemben.
– A román közösség is gesztusértékűként kezelte ezt a döntést?
– Nem érkezett különösebb reakció a részükről, természetesnek tartották, hogy ennek így kellett történnie. Semmiféle bizalomerősítő hatását nem tapasztaltuk, továbbra is gond maradt, hogy miért nem megyünk december elsejét ünnepelni. Mindig akadtak témák, problémák, amelyek elnyomták e döntésünk üzenettartalmát. A Mihai Viteazul tér rendezése is hasonlóan visszhangtalan és viszonzatlan maradt. Mégsem állíthatom, hogy a 2008–2011 közötti gesztusainkat a román közösség nem hálálta meg, hiszen a 2012-es választáson a szavazó románok 40 százaléka rám adta a voksát – négy román jelölt ellenében. Én ezt úgy fordítom le, hogy az emberek értékelték a gesztusokat, politikai képviseletük azonban nem.
– Mégis akkoriban kezdődött el a máig tomboló harc az önkormányzatok és a prefektúra intézménye között. Vagy épp ezért?
– A harc onnan indult, hogy Codrin Munteanu prefektus olyan dolgokat kezdett feszegetni, amelyek korábban nem voltak a román–magyar helyi szintű viták részei. A székely zászlót 2008-ban tettük ki a polgármesteri hivatal homlokzatára, a magyar feliratokat, szimbólumainkat célzó nagyon rendszerezett, pontosan időzített prefektusi támadásözön viszont 2011-ben kezdődött. Mindez olyan szintre süllyesztette a magyar–román viszonyt, amelyben mi folyamatos védekezésre kényszerültünk, hiszen szerzett jogokat voltunk kénytelenek megvédeni.
– A fiatal románoknak erre a folyamatra nem volt befolyásuk, vagy szándék sem rá?
– Ennek a civil közösségnek a két legmarkánsabb egyénisége időközben politikai pályára lépett: Mădălin Guruianu  a liberális párt, Dan Manolăchescu pedig a Demokrata Párt megyei szervezetének elnöke lett. Felcsillant a remény, hogy általuk a két párt viszonyulása megváltozik. Sajnos, nem ez történt. Dan hamar bedobta a törülközőt, hagyta a politikát, Mădălin továbbvitte, de megyei szinten továbbra is a szociáldemokrata párt maradt a legerősebb. Minden visszaalakult a régi helyi politikai elit által vezetett társadalommá. A Ioan Lăcătușu körül formálódó székelyföldi románok civil fóruma – amely nem legitim közösség, hiszen soha nem méretkezett meg választáson –, az ortodox egyház igyekezett diktálni a román politikai döntéseket, elvárásokat fogalmaztak meg irányukba. És elsősorban a prefektusok ügyében váltak „királycsinálókká”.
– Nem segíthetett volna ebben a Guruianu-vonal erősítése? Az időnként megoldásként felmerülő változat, a román alpolgármester megválasztása?
– Amikor 2012-ben kétharmados többséggel győzött az RMDSZ, fel sem merült a kérdés, hogy a románok benyújtsák a számlát az alpolgármesterség tekintetében. Erre csak 2016-ben került sor, amikor az RMDSZ még nagyobbat nyert. Ez azonban Mădălin magánakciója volt, semmilyen egyeztetés nem előzte meg, sem alkudozás. Egy reggel arra ébredtem: Mădălin Guruianu polgármesteri tisztségre pályázik, hogy alpolgármester legyen. Ezt így fogalmazta meg kampányplakátjain is. Pillanatig sem állítom, hogy ne lehetne alpolgármester, sőt, ő lenne az első azon a listámon, hogy kivel dolgoznék együtt szívesen. Az a benyomásom azonban, hogy a kérése visszautasítására való hivatkozás nem volt egyéb, mint Szentgyörgyről való távozásának elegáns ürügye. Számomra kérdőjeles az ő titkosszolgálati beszervezésének története is. Az a sztori akkor lenne hiteles, ha a megkeresést követően kiáll a nyilvánosság elé, és jelzi a szándék tényét. Egy jogállamban persze nem szabadna előfordulnia, hogy egy titkosszolgálat politikust vagy közéleti civilt próbál beszervezni. A helyzetünket azonban jól érzékeltette, amikor egy korábbi román belügyminiszter megkérdezte tőlem: Árpi, hogy bírod Szentgyörgyön annyi szekus között?
– Mennyire tartja valósnak azokat a párhuzamokat, amelyeket magyarok és románok egyaránt lobogtatnak: magyar alpolgármester Brassóban, Kolozsváron, Aradon?
– Nagyon hamisak ezek a párhuzamok. Brassóban például nem azért lett magyar alpolgármester, mert gesztust akartak tenni az ottani magyarságnak, hanem azért, mert az RMDSZ nélkül nem jött volna ki az aktuális politikai matematika azok számára, akik többséget akartak alkotni a brassói önkormányzatban. Kolozsváron is hasonló volt a helyzet. Olyan is előfordul, hogy politikai befektetés gyanánt, de az emberi teljesítmény alapján is megtartják a magyar vezetőt, akkor is, ha már nincs szükség az RMDSZ szavazataira. Hasonló történt Aradon. De ezek mögött is többnyire politikai számítások húzódnak, legtöbb helyen a kétharmados többség biztosításához kell az a két-három szavazat.
– Szentgyörgyön nem beszélhetünk a politikai matek szükségességéről. Más szempontok képbe kerülhetnek?
– Továbbra is tartom magam korábbi vállalásomhoz: abban a pillanatban, amint a rendőrség, csendőrség, tűzoltóság vezetésében és állományában is érvényesül a város magyarságának 75 százalékos aránya, indítványozni fogom román alpolgármester kinevezését. Addig azonban senki se várja el, hogy feladjuk ezeket a tisztségeket a magyarság egyetlen bástyáját jelentő önkormányzatokban. Hiszen ha a dekoncentrált intézmények élén fel is bukkannak magyarok, olyan még a kommunista időkben sem fordult elő, hogy a rendőrségnél legalább parancsnokhelyettesi szinten ne legyen magyar ember. Fontos elvi alapkérdés, hogy a választott tisztségek ne képezzék alku tárgyát, ennek ellenére el tudok képzelni román alpolgármestert Sepsiszentgyörgyön, ha teljesülnek az előbb felsorolt igényeink.
– Beszélhetünk erre irányuló próbálkozásokról?
– Beszélgetések, próbálkozások voltak. Amióta azonban a prefektúra 2011-ben elindította szökőárszerű támadását szimbólumaink és nyelvhasználatunk ellen, erre nincs valós lehetőség. Hogy lehet párbeszédet kezdeményezni azokkal, akik az erdélyi magyarság felszámolását célozzák? Mit lehet kezdeni például a románok civil fórumának legutóbbi nyilatkozatával, amely fölösleges luxusnak nevezi az egészségügyben a magyarnyelv-használatot? Mi a baj azzal, ha egy magyar gyermek vagy idős ember el tudja mondani a kórházban, hol fáj? Kinek a jogait, érdekeit sérti ez? Ki lesz ezzel kevesebb? Vagy mit kezdjünk a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében tett kijelentéssel, miszerint a magyar politikum élő pajzsként használja a gyermekeket?
– Merre vezethet az út tovább? Egyáltalán: van ilyen?
– Muszáj utakat, megoldásokat keresnünk. Épp a Pro Urbe kitüntetés kapcsán nemrég leültem az ortodox egyház és a román civil fórum képviselőivel, és azt ajánlottam, hogy öt magyar és öt román részvételével hozzunk létre egy kerekasztalt. Nem érdekel, ki lesz az az öt román, egyetlen kikötésem van: öt olyan ember legyen, aki képes végrehajtani, amiben megegyezünk. Nem konkrét végrehajtó hatalomra gondolok, mert formális hatalommal talán nem rendelkeznek, informálissal azonban annál inkább. Listázzuk mihamarabb a problémákat, mert meggyőződésem, hogy van legalább harminc olyan kérdés, amelyre két hét alatt választ találunk. Mert valahogyan ki kell törnünk ebből a negatív spirálból, amelyet egy sor paranoia táplál.
Hozzászólások
2017. május 13.
szombat 06:18
lacafaca74
4413 hozzászólás
Nem ezek a legnagyobb gondok a városban. A történelem során soha nem voltunk túl nagy barátságban, nem is kell ezt erőltetni. Inkább arról beszéljünk hogy mikor közlekedhetünk újra a Gyöngyvirág és Kós Károly utcákon, mikor láthatunk vizet az állomási tóban, mikor számolják fel a klienterizmust, mikor lesznek normálisnak számító munkahelyek, mikor becsülik meg az adófizetőt az ingyenélőkkel szemben, stb.

2017. május 13.
szombat 07:03
tibikacs
41 hozzászólás
Biza ..De lacafaca74 a te kerdesidre csak Isten tudja a valaszt. : ) mert ok biztosan nem

2017. május 13.
szombat 08:08
Ferencz
13769 hozzászólás
"...amelyet a többi román képviselő felvállalt, nem foglalkoztatja az itt élő románság jelentős többségét." Bizonyára a magyarokat érintő jogsértések esetében ezért vannak több tízezres, helyi román szimpátia tüntetések.

2017. május 13.
szombat 08:20
endebende
472 hozzászólás
addig ameddig a kulcspoziciokba fentről nevezik ki az ők szempotjuk szerint a vezetőket megbékélés soha nem tud lenni.

2017. május 13.
szombat 08:35
tihi
1775 hozzászólás
Amíg Antal úr 5 magyar és 5 román részvételével szeretne kerekasztalt fabrikálni,addig ne beszéljen a 75 %-os arányról ! Ki kell tartani mindenben és mindenhol jogaink mellett számarányosan is ! HÁROMSZÉK NEM ALKUSZIK !!

2017. május 13.
szombat 09:03
kukujza
588 hozzászólás
Csakugyan, nyomni a szöveget egy oldalon át, üres, elavult, kiürült kérdésekkel, fölösleges, újságtöltő cikk. A lényegről semmi, ami a közembert érdekli és nyomja nap mint nap. Ezek a szövegek 1993-ban még elmennek, de úgy beszél, mintha nem ők tehetnének mindenről27 év igazgatás után.

2017. május 13.
szombat 18:22
kurta
77 hozzászólás
ki merem jelenteni,hogy városunkban a legkorubtabb,a leg arogánsabb hivatal az a polgármesteri hivatal s az általa kreált parazita cégek.
nemzeiségre hivatkozni aljaság.

2017. május 13.
szombat 18:22
kurta
77 hozzászólás
ki merem jelenteni,hogy városunkban a legkorubtabb,a leg arogánsabb hivatal az a polgármesteri hivatal s az általa kreált parazita cégek.
nemzeiségre hivatkozni aljaság.

2017. május 13.
szombat 18:25
csacsi
1918 hozzászólás
A két polgármester jelölt elbeszélget.

2017. május 14.
vasárnap 09:12
zikkurat
264 hozzászólás
nincsen román - magyar probléma a városban a "mindennapok" embereinek szintjén (kicsit párhuzamosan élünk, de ez még elmegy). A probléma a tanácsban és a prefektúrában van (nyilván kreált politikai okok miatt) úgyhogy a sebet ott kellene ápolgatni.

2017. május 14.
vasárnap 11:44
eli
630 hozzászólás
Annuska, most melyik , mindenki menjen haza vagy szeresd felebarátodat ?

2017. május 14.
vasárnap 16:20
csacsi
1918 hozzászólás
Na Ferenc abrakolj, indul a buli.

2017. május 14.
vasárnap 17:49
Ferencz
13769 hozzászólás
Ha, rólam beszélsz, én Ferencz vagyok csacsi! Egyébként én abrakolás nélkül is tudom állni a sarat settembrini-Settembrini-Fehér Annával. Hiába nyújtja a mondatai hosszát, a széle, a lényeg ugyanaz a keskeny magyarfóbia maradt: ezt már régen bebizonyította egy nála eszesebb állat, a kutya.

2017. május 14.
vasárnap 20:03
eli
630 hozzászólás
Szerintem Nusikának igaza van , csak nem használta azt a bizonyos vesszőcskét , vagyis 0,151.

2017. május 14.
vasárnap 20:16
Ferencz
13769 hozzászólás
eli, nem hiszem, hogy annyi is lenne! Annyival már fel lehetne fogni, hogy a kommunizmus már régen, talán még régebben, mint Magyarországon, Kínában is kimúlt, Oroszországról meg Törökországról nem is beszélve! Na de hát a gibraltári kerítés is túlságosan magas a migráltatottaknak! Még magasabb, mint a magyar, talán ezért is nem szúrja a szemét A NATO-szabványos pengés drót a tetején Brüsszelnek.

2017. május 14.
vasárnap 20:43
belaba
1652 hozzászólás
Isten Eltese a Polgarmester Urat es Samu Urat reg nem olvastam ijen jo interjut minden bene van ami kel ahogy a fenti hozaszolok is montak

2017. május 14.
vasárnap 21:26
belaba
1652 hozzászólás
Feher Anna udvozolunk a forumon

2017. május 14.
vasárnap 22:35
Ferencz
13769 hozzászólás
A nulla nem számít....ehhez vajon mekkora IQ kellett? Azt hiszem az már a negatív számok tartománya.

2017. május 15.
hétfő 07:26
doboa61
2780 hozzászólás
Amíg nem adják vissza a hegyeimet, addig nincsen miről beszélni.

2017-05-13: História - :

Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora (Részletek /14.)

Szomorú napok
Elfogadta az ajánlatot, s a Rákóczy  János kocsiján menekült a megelevenedett országutakon, melyek tele vannak menekülők sokaságával: kopott ruhájú honvéd, ijedt arcú polgár, roskatag siránkozó gyermek tarka zűrzavaros egyvelegben. Poggyászos szekér, száguldó lovas. Megy-megy vaktában, hajtva a rémület és életösztön által. Van, aki szembe jön, az is menekül, van, aki oldalt megy úttalan utaknak csapva, az is menekül. És egyik se tudja, nem megy-e éppen a veszedelembe?
2017-05-13: Belföld - :

Családi pótlékokban utolsó Románia

Utolsó helyen áll Románia az Európai Unió tagállamai között az egy főre eső családi és gyermeknevelési pótlékra fordított összeget illetően. Az Eurostat adatai szerint 2014-ben 91 eurót költött erre a román állam lakosonként. Az unióban ugyanakkor átlagosan 651 euró pótlékot adtak az államok a családok és gyerekek megsegítésére.