Sepsiszentgyörgy, 2017. december 12., kedd 21:57
Köszöntjük Gabriella nevű olvasóinkat!

Amikor robban az örömbomba (Unitárius művészek hitről és szabadságról)

2017. május 15., hétfő, Közélet
Az unitárius templom udvarán akadt bőven szórakozás a gyermekeknek.Albert Levente felvétele
Az unitárius templom udvarán akadt bőven szórakozás a gyermekeknek.Albert Levente felvétele
Lehetséges-e alkotás, szakralitás, szentség, a tökély megragadása hit nélkül? – kérdezte Kovács István unitárius lelkész képzőművészektől, színművészektől, ők pedig azt válaszolták: nem. Az alternatív istentiszteletként is nevezett, emberi és művészi mélységekbe tekintő beszélgetést a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség szervezte a Hit és szabadság napok című, igen sokszínű − gyermekprogramokat, bibliaolvasó maratont, koncerteket egyaránt tartalmazó − hétvégi rendezvény részeként.
A megyeszékhelyi Szimpla kávézó színpadán unitárius képzőművészekkel és  színművészekkel beszélgetett szombaton Kovács István. Délután Péter Alpár és Ütő Gusztáv, majd az esti színházi előadás után Kónya-Ütő Bence, Nemes Levente és Pálffy Tibor vallott hitről és szabadságról, hitelességről és alázatról, alapos betekintést nyújtva alkotói világukba. A szokatlan helyszínt a reformáció szellemiségéhez igazodva választotta Kovács István, mondván: Jézus sem csupán szakrális tereken beszélt tanítványaival, és napjainkban is jó eltérni a kanonikus, külsőséges, ünnepélyes pózoktól, kiüresedett szertartásosságtól, mert ha elég mélyre ásunk, megtalálhatóak az egyetemesség rétegei.
Hit nélkül nem lehetséges az alkotás, vélekedett Ütő Gusztáv, megjegyezve: a képzőművész, aki vizuálisan fogalmazza meg élményeit, az isteni szikra hatására teszi. Festményei kapcsán úgy véli, csupán végrehajtója egy felsőbb utasításnak, ezért, ha az isteni tehetséggel megáldottak nem kufárkodnak jól tehetségükkel, szerinte bűnt követnek el. Továbbá alapelvként hangoztatta, minden művész alázattal és felelősséggel tartozik annak a közösségnek, amelyből vétetett. Péter Alpár nagymamájától kapta azt a fajta szabadságot és gondolkodást, amely az unitárius vallást jellemzi, e hatásra később önként választotta e felekezetet. Ő maga is úgy véli, az alkotó közvetít, kapcsolatteremtési lehetőséget kap, ám ha nincs benne alázat, az anyag sem árulja el titkait. Kovács István az elhangzottak kapcsán úgy fogalmazott, Isten csupán megadja az iránytűt, de nem irányít; a nagy üzenet pedig az, hogy „a mindenség szürke eminenciása” úgy teszi a dolgát, hogy minden a helyére kerül, s miközben lehetőséget teremt valamire, ránk bízza, élünk-e azzal vagy sem.
Hithez, Istenhez való viszonyáról Pálffy Tibor az Ilja próféta alakításakor kezdett nagyon erőteljesen gondolkodni, s úgy látja, hit nélkül lehetetlen a színpadra állni. Nemes Levente szerint a hitnek rendkívüli a jelentősége a művészetben, míg Kónya-Ütő Bence még keresi erre a kérdésre a választ. Pálffy szerint a hit a színész magányával függ össze, s a színpadon a csoda, az igazán sűrített pillanat nagyon ritka, ilyenkor hihetetlen örömérzet születik abban, aki ad, de abban is, aki nézi, „örömbomba robban”. Nemes Levente örül annak, hogy „az unitárius vallás az én vallásom”, ugyanakkor szerinte a művészet hit az igazságosságban, a színpadon végzett munka pedig közösségi műhelymunka, a színésznek szolgálnia kell. Arra a kérdésre, hogy szent-e a deszka, Kónya-Ütő Bence azt válaszolta, a deszka, az deszka, ő nem érzi magát szentnek attól, hogy színpadra áll, ám ott történhet valami, ami szent. A színjátszás szentségét az igazságkeresés, a lelkiismeret, a felelősségérzet adja – tette hozzá Nemes Levente. Kovács István a színház és az egyház kapcsán megjegyezte, az emberek akkor ábrándulnak ki a színházból, amikor a színész papol, az egyházból pedig akkor, amikor a pap színészkedik; ezért a hamis, kényelmes álarcok viselése helyett vissza kell térni a kényelmetlen igazmondáshoz.
Hozzászólások
2017-05-15: Közélet - :

Őszinte román–magyar párbeszédet (Zilahi RMDSZ-kongresszus)

Alapszabályt és programot módosított szombaton az RMDSZ Zilahon ülésező kongresszusa, emellett stratégiai dokumentumot, illetve négy határozatot is elfogadtak a küldöttek. A köszöntőkben és beszédekben visszatérő motívum volt a magyar–román viszony, Semjén Zsolt magyar miniszterelnök az államközi kapcsolatok „újragombolását” javasolta, Liviu Dragnea pedig burkoltan ugyan, de kormányra hívta az RMDSZ-t, amit a szövetségi elnök a kongresszus utáni sajtótájékoztatóján elhárított.
2017-05-15: Máról holnapra - Demeter J. Ildikó:

Nem hátrálunk, megrekedtünk

A mai valósághoz igazította alapszabályát, programját és cselekvési tervét az RMDSZ legfőbb döntéshozó szerve, a kongresszus, legalábbis ez tűnik ki a Zilahon elhangzottakból és elfogadottakból. A szórvány és a nők képviselete, az oktatás és a gazdák helyzetének rendezése, a román centenárium túlburjánzásainak kivédése és a kisebbségi jogok bővítéséért, illetve alkalmazásáért való küzdelem – amely több fronton folyik, itthon és a nemzetközi színtéren is – csupa olyan kérdés, amelyre ugyan van válasz, de csak másutt vagy elméletben; átvételük, gyakorlatba ültetésük Romániában igen-igen akadályozott.