A közönséges borbálafű (Barbarea vulgaris) természetjárók számára a környezetéből kiemelkedő magassága (30–100 cm), és a több száron csúcsállású, sárga, négyszirmú virágai révén feltűnő és többnyire ismert is.
A keresztesek családjába (Brassicacae) tartozó növény tőlevelei levélrózsát alkotnak, amelyek télen is zöldellhetnek (ezért helyenként téli tormának nevezik), és a zsázsára emlékeztető, kissé csípős leveleit téli zöldségként salátának, zöld fűszerként is használják. Decembertől májusig gyűjthető, április és július közt virágzik.
Nem véletlenül nevezték el borbálafűnek. Szent Borbála (a bányászok védőszentje) napjához (december 4.) kapcsolt neve mintegy jelzi a talajhoz lapuló tőleveleinek a hideggel szembeni ellenállását. Előnyös tulajdonsága és szépsége miatt helyenként a háztáji kertekben is termesztik ezt a kétnyári (vagy évelő) növényt.
Szárnyaltan tagolt leveleit, amelyek szórtan, szárölelően nőnek, figyeljük meg, mert egy rokon keresztesvirágú növény, a violás repcsény (Erysimum cheirtanthoides) mérgező. Ennek a levelei lándzsásak, ép szélűek, nagyobbak. Az összetévesztés veszélyét az azonos élőhely jelenti, bár ez utóbbi jóval ritkább előfordulású.
