Erdő-mező ajándékaKözönséges borbálafű

2017. május 18., csütörtök, Család
A közönséges borbálafű (Barbarea vulgaris) természetjárók számára a környezetéből kiemelkedő magassága (30–100 cm), és a több száron csúcs­állású, sárga, négyszirmú virágai révén feltűnő és többnyire ismert is.
  • Borbálafű. A szerző felvétele
    Borbálafű. A szerző felvétele
  • Violás repcsény. Fotó: floreduquebec.ca
    Violás repcsény. Fotó: floreduquebec.ca
 
A keresztesek családjába (Brassicacae) tartozó növény tőlevelei levélrózsát alkotnak, amelyek télen is zöldellhetnek (ezért helyenként téli tormának nevezik), és a zsázsára emlékeztető, kissé csípős leveleit téli zöldségként salátának, zöld fűszerként is használják. Decembertől májusig gyűjthető, április és július közt virágzik.
Nem véletlenül nevezték el borbálafűnek. Szent Borbála (a bányászok védőszentje) napjához (december 4.) kapcsolt neve mintegy jelzi a talajhoz lapuló tőleveleinek a hideggel szembeni ellenállását. Előnyös tulajdonsága és szépsége miatt helyenként a háztáji kertekben is termesztik ezt a kétnyári (vagy évelő) növényt.
Szárnyaltan tagolt leveleit, amelyek szórtan, szárölelően nőnek, figyeljük meg, mert egy rokon keresztesvirágú növény, a violás repcsény (Erysimum cheirtanthoides) mérgező. Ennek a levelei lándzsásak, ép szélűek, nagyobbak. Az összetévesztés veszélyét az azonos élőhely jelenti, bár ez utóbbi jóval ritkább előfordulású.
 
Cikk megjelenési időpontja: 2017-05-18 00:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint ki nyeri a futball világbajnokságot?















eredmények
szavazatok száma 230
szavazógép
2017-05-18: Család - :

Halmozunk, birtoklunk, gyűjtünk

Diderot-effektusnak hívják azt, amikor egy új birtokolt tárgy elindít egy fogyasztási spirált, amely újabb és újabb dolgok megvásárlását eredményezi. Így olyan tárgyak birtokába kerülünk, amelyekre az első tárgy megvásárlása előtt egyáltalán nem volt szükségünk ahhoz, hogy elégedettek legyünk életünkkel.
 
2017-05-18: Emlékezet - Jancsó Árpád:

Tercsike néni, a pedellus

A Mikes Kelemen Főgimnázium jeles, elhunyt igazgatóiról írt megemlékezéseim után – amellyel iskolatörténeti bepillantást is nyújtottam –, mielőtt jeles tanáraink emlékét idézném, hadd iktassak be egy rendhagyó mementót.