Triglav Winter Ascent, 2008 (Hegymászás)

A 2864 méter magas Triglav

A Triglav (olaszul Monte Tricorno) Szlovénia legmagasabb pontja (2864 m) a Júliai-Alpok-ban. Alakja után nevét a háromfejű szláv istenről kapta. A hegy a szlovének nemzeti jelképe, valamint a címer és a zászló ,,címerhegye". Innen származik az aranyszarvú kecskebakról (Zlatorog) szóló legenda is, amely ma egy ismert sörmárka neve. A hegy a Triglav Nemzeti Park névadója is egyben, amelynek központi részén található. Első meghódítja Luka Korosec, Matija Kos, Stefan Rozics és Lovrenc Willomitzer volt 1778-ban. Közel egy évszázaddal később, 1870-ben az első nő megmászta a hegyet, ő nem volt más, mint a húszéves Rozalija Skantar.

— A triglavi túrára három hónapon keresztül készültünk, ez idő alatt Bucegi-ben, a Fogarasi-havasokban és a Királykőn edzettünk. Téli mászásról lévén szó, szükségünk volt mindenféle felszerelésre, s mindehhez az is hozzáadódott, hogy nem a klasszikus, könnyebb útvonalat választottuk, így nehezebben értünk fel a csúcsra. A jó felkészülésnek köszönhetően nem voltak problémák, és szerencsésen meghódítottunk a hegyet — emlékszik vissza a sepsiszentgyörgyi alpinista.

Március 17-én hajnalban Sepsiszentgyörgyről indult el a kis csapat, amely Nagyszeben, Arad és Szeged érintésével érkezett meg első megállójához, a pécsi Márton Áron Kollégiumhoz. A háromszékiek másnap, március 18-án tovább folytatták útjukat Szlovénia felé, s Ljubljanán — Európa legkisebb fővárosán — át érkeztek meg a Triglav Nemzeti Park közelében található Mojsztranába. A településtől a Krma-völgyön erdei úton mentek fel a 870 m magasban lévő Kovinarska menedékházig, ahol leparkolták gépjárművüket. Ezután gyaloglás következett: 949 méterről indultak a Vodnikov menedékház felé. A pozitív időjárás-előrejelzés ellenére köd és havazás fogadta a hegymászókat, 20—25 kg-os csomaggal nehezen haladtak a térdig érő hóban, majd fárasztó menetelés után este nyolc órakor érkeztek meg a 1817 méteren található Vodnikov házhoz. Télen zárva van a menedékház, de a pincében található téli menedékhely nyitva volt. A helyiség kényelmes ágyakkal, padokkal, asztalokkal volt ellátva, s ez volt csapatunk ,,otthona" az elkövetkező három éjszakára.

A kirándulás hatnapos volt — ebből két nap volt oda és két nap a visszaút —, a hegy megmászása pedig két napot vett igénybe — meséli Gáspár Zsolt. Az óriási hó miatt nehéz körülmények között haladtunk fölfelé, de szerencse az úgymond ,,szerencsétlenségben", hogy jó időt fogtunk ki a hegy megmászásakor. A téli időszakban nagyon kevesen látogatják a Triglavát, ottlétünk alatt csak egy szlovén hegymászócsoporttal találkoztunk, nyáron viszont rengeteg turista jár oda. Talán ez annak tudható be, hogy Szlovéniából az elmúlt években mondhatni turistaparadicsom lett.

Szép reggelre ébredtek a túrázok, s a reggeli elfogyasztása után pedig elindultak a hegycsúcs felé. Bő másfél órás menetelés után megérkeztek a Konjski-nyeregbe, amely 2020 m magasban található. Innen a Planika menedékházig — amely a téli időszakban szintén zárva van — vezetett tovább az út. Ezután következett a csúcshódítás legtechnikásabb része: Gáspárék a Kis Triglavon keresztül akartak feljutni 2864 méterre. Sajnos, ekkor köd lepte be az egész tájat, s így nagyon nehezen lehetett tájékozódni. Kötél segítségével kimásztak egy gerincre is, amiről később kiderült, hogy lehetetlen továbbhaladni. Így leereszkedtek korábbi helyükre, de sajnos, nem folytathatták tovább aznapi útjukat, mert lassan beköszöntött az este, és visszatértek a Vodnikov menedékházhoz. Másnap ismét gyönyörű szép idő volt, s az ötfős csapat korán nekivágott az útnak. Előző napi nyomaikat követve gyorsan felértek a Planika menedékházig, ahonnan a Kis Triglav alatt folytatták útjukat. Mindenekelőtt a biztonság volt a legfontosabb, ennek érdekében mindent megtettek hegymászóink. Útközben a Kis Triglavon — közel 2720 m magasan — szlovén alpinistákkal és hegyi mentőkkel találkoztak a háromszékiek. A csúcs alatt egy meredek emelkedő következett, ami után az öt hegymászó a Júliai-Alpok legmagasabb pontján, a Triglav-csúcson találta magát. Sajnos, az örömben volt egy kis üröm is, hiszen a kilátást eltakarta egy alacsony felhőréteg. A csúcscsoki, a csúcstea, a csúcsfotó, a baráti ölelések, gratulálások után következett az ereszkedés, hiszen a csúcs meghódítása a túra félútját jelentette, és még hátravolt az ereszkedés. A Kis Triglavról a Kredarica menedékház felé indultak a fiúk, a könnyebb terep reményében. Sajnos, tévedtek, és ott is megizzasztotta őket az ereszkedés. Lépésben haladtak, és késő délután érkeztek meg a 2515 méteren lévő Kredarica menedékházhoz, amely az év minden napján nyitva van. Itt egy sörrel oltották szomjukat, s boldogok voltak, hogy a nehezén már túl vannak. A sötétség miatt nem aggódtak, hiszen holdfénynél is jól lehetett haladni. Miután beírták nevüket a menedékház könyvébe, lefelé indultak, és estére megérkeztek a Vodnikov menedékházhoz. Egy újabb ott töltött éjszaka után a három baróti és egy-egy szentgyörgyi, valamint brassói hegymászóból álló gárda március 21-én elindult hazafelé. Egy érdekesség a Triglav Winter Ascent túra kapcsán: személyenként csupán 550 lejbe került a kirándulás, ez tartalmazta az autóbérlést nyolc napra, az üzemanyagot, az autópályadíjakat, az élelmiszert, a szállást, illetve a kis ajándéktárgyakat.

Jövőbeli terveink között — a belföldi hegymászáson kívül — szerepel a Mont Blanc és a Matterhorn megmászása. Erre remélem, augusztusban sor is kerül. Terveink szerint ez háromhetes túra lenne, ami magában foglalja az utat oda és vissza, s egy-egy hetet szánunk a két hegy megmászására. Nem volna szükség ennyi időre, de nem akarunk semmit sem a véletlenre bízni, és ha rossz az idő, akkor addig várunk, amíg a csúcstámadáshoz megfelelő időt nem fogunk ki — jelentette ki Gáspár.

Szép volt, fiúk, és a Triglav megmászásához csak gratulálni tudunk. Nagyon reméljük, hogy valóra válthatjátok közeljövőbéli terveiteket, ehhez pedig sok sikert kívánunk!