Testnevelők

,,Csodálatos tornatanárom volt, Dobricza Áron, ő volt a példaképem az általános iskolában, így aztán érthető, ha testnevelő tanár akartam lenni. Később, az évek múltával, amikor egyre jobban kezdett menni a foci, egyre gyakrabban ötlött fel bennem a gondolat: Józsi, focista légy. Az lettem egy ideig, s közben beiratkoztam a testnevelésire, mert magamévá tettem az ép testben ép lélek aranyigazságát, rájöttem arra, hogy a sport mindenre megtanít, mindenben segít, s mindenekelőtt abban, hogy bármely körülmények között ember maradj."

Kézdiszentléleken született 1966. február 18-án. Édesapja, András ács, édesanyja, Magdolna állattenyésztő, nővére, Zita kereskedő.

Az I—VIII. osztályt a kézdiszentléleki általános iskolában végezte, a IX—XII-t a kézdivásárhelyi Faipari Középiskolában, a brassói George Bariţiu Egyetem testnevelés és sport karán szerzett tornatanári oklevelet, Temesváron licencezett. Labdarúgásra és kézilabdára szakosodott. Kézdiszentkereszten kezdte tanári pályafutását, majd szülőfalujában, Kézdiszentléleken folytatta.

Labdarúgóként pályafutása izgalmasan alakult, a Kézdivásárhelyi Vasasból a B-osztályos Brassói ICIM-hez (két évet játszott itt) vezetett, onnan a Traktorhoz (négy év), majd az A-osztályos Brassói FC-hez, ahol három és fél évet töltött, s ahonnan visszatért a Traktorhoz, majd következett az ugyancsak Brassói Romradiator. Játszott egy évet a magyarországi Velence együttesében. Edzőként került az FC Predealhoz, majd a KSE-hez. Testnevelő tanárként Kézdiszentkereszten egy sor tehetséges gyereket vezetett be a labdarúgás titkaiba, hogy néhány nevet is említsünk: a két Pászka-gyerek, Páll Előd, Földi Szilamér, velük minden bizonnyal a későbbiek során még fogunk találkozni, Kézdiszentléleken a III—IV. osztályos fiúcskák kispályás focicsapatával megyei bajnokságot nyert (a falusi iskolák rendezvényén), majd a körzeti szakaszon a másodikként zártak, ugyanez a képlet a falusi iskolák női (V—VIII. osztály) kézilabda-bajnokságán, ahol megyei bajnokként és körzeti másodikként zárták a 2007—2008-as tanévet.

Nős, felesége, Ráduly Annamária egykori kézilabdázó, a Főiskolai Világbajnokság bronzérmese.

Ilyen pályafutásban szinte törvényszerűen fogalmazódott meg benne életének vezérfonala, egészen pontosan ,,az életben kell legyen mindig egy célod, mely felé igyekezz, mely ösztönözzön, hajtson, s ezt a célt igyekezz minden áron elérni, mert különben nem sokat ér az életed". Ugye, érthető, ha első számú erénye az ,,ambíció", a nagy igyekezet, a hallatlanul nagy akaraterő. S ez ,,működik" akkor is, amikor hirtelen haragra lobban, ahogy mondani szokás, amikor ,,felmegy a cukra", mert amilyen gyorsan haragra lobban, olyan gyorsan meg is nyugszik, s folytatja útját a kitűzött cél felé.

A megye sportéletéről nincs a legjobb véleménye. Egyszóval fogalmazva lesújtónak minősíti. Ami pedig az iskolai sportéletet illeti, azt mondja, a jó felszereltség, jó versenynaptár mellett most már ,,erősen a tanároktól függ", pontosabban fogalmazva, attól, hogy ,,mire és hogyan tanítják meg a gyerekeket a sportra".

Minden vágya egy jó C-osztályos csapatot edzeni, és mellette egy ifjúsági együttest, úgy III—IV. osztályosokból a maga szemszögéből összeverbuvált együttest, mellyel aztán bizonyíthassa, hogy mire is képesek a felső-háromszéki gyerekek.

Sok sikert, tanár úr.