Huszonöt éves a Kallós Zoltán AlapítványVálaszúton minden közös gyökérről fakad

2017. június 8., csütörtök, Nemzet-nemzetiség

„Akármit nem vettem meg. Régi legyen, de szép. Ehhez legyen érzékük a fiatal néprajzgyűjtőknek” – tömören így foglalta össze Kallós Zoltán lapunk számára, hogy mit üzen az őt követő néprajzos nemzedékeknek. A felújított és kibővített válaszúti Kallós Zoltán Néprajzi Múzeum és Népművészeti Központ múlt pénteki avatója alkalmából kérdeztük erről a Kossuth-nagydíjas és Europa Nostra díjas néprajzkutatót, gyűjtőt. A válaszúti négyhektáros Kallós-rezidencián arról bizonyosodtunk meg, hogy ott nemcsak a mezőségi, kalotaszegi, moldvai, gyimesi, szászföldi népművészeti örökség lelt otthonra, hanem gyökeret vert a szórványmagyarság egyik anyanyelvű oktatási pillére is, amelynek kisugárzása nem áll meg a községközpont Bonchida határánál, hanem továbbterjed Mezőség eldugott szegleteibe és olykor még Székelyföldre is.

 

Zoli bácsi nem rangsorol, nem emel ki egyetlen tárgyat sem azok közül, amelyek különös élményt jelentettek a gyűjtőélet során, minden darabot értéknek tart, „amit ki kell állítani, megmutatni, nem szabad a ládafiában tartani”. És azt hangsúlyozza: nem csak a tárgyi kultúrát kell megőrizni, a szellemit is védeni kell és továbbadni. Erre jó példa a rengeteg hangzó anyag, amelyet Kallós Zoltán adatközlőktől gyűjtött, akiknek még az élet szerves része volt a néptánc és a népi muzsika. A Kallós-archívum felbecsülhetetlen értékéről Sebő Ferenc Kossuth-díjas dalszerzőt, népzenekutatót, a magyarországi táncházmozgalom egyik elindítóját kérdeztük.


Tanuljuk meg rendesen
Sebő Ferenc: „Kallós Zoltán nélkül nem lett volna táncház, az az anyag, amelyet ő előhozott szinte a semmiből, olyan újszerű és olyan érdekes volt a városi fiatalok számára, hogy ebbe szerelmesedtünk bele. Ez felfrissítette magát a kutatást is, hisz korábban bele voltunk nyugodva, hogy a magyar nem hangszeres zene, csak énekelnek, ha pedig húzatják, csak bánatukban húzatják. Ez volt az általános vélemény, de kiderült, hogy egy egészen megőrződött tenyészete volt még itt, a Mezőségen a népzenének. Kallós Zoltánnak az volt a nagy előnye a kutatás tekintetében, hogy helybeli ember, mindent ismert közelről, kiállt a gyűjtőszándéka mellett, nem hagyta magát letéríteni erről az útról, pedig sokan megpróbálták... Nagy felfedezés volt, nagyon élő, jó zene, magával az értékeivel hatott, úgy volt jó, ahogy volt. Ezért jutott nekem annak idején eszembe, hogy úgy kéne játszani, ahogy van. Mondta is nekünk Martin György mindig, ha már nem bírjuk megtanulni, legalább ne rontsuk el, tanuljuk meg rendesen, mert nagyon fogjuk élvezni.”
A hangzó Kallós-archívum Martin György népzene- és néptáncgyűjtőnek, kutatónak köszönhetően került Budapestre, a Kallós-gyűjtés huszonötödik CD-jét, amely a válaszúti anyagot tartalmazza, a kibővített múzeum avatóján mutatták be. A sorozat folytatódik, a teljes népzenegyűjtés elérhető lesz a nagyközönség számára.
A népdalok és népi balladák gyűjtésével és közkinccsé tételével nem áll meg a Kallós-féle zenei vonal. Az 1992-ben alapított Kallós Zoltán Alapítvány három esztendővel ezelőtt népzeneiskolát hozott létre, amely egy bérelt kolozsvári ingatlanban működik Kisfaludi Attila, a Harmadik zenekar brácsása vezetésével. Jelenleg közel száz tanítvánnyal dolgoznak, a képzés hároméves, amely vizsgával zárul, aki folytatni szeretné magasabb szinten, annak rendelkeznie kell ezzel az oklevéllel. Az állami zeneiskola diákjai, akik elsősorban klasszikus zenét tanulnak, gyakran választják szabadidős tevékenységként a népzenét, de olyanok is járnak a képzésre, akiknek nincs előzetes hangszerismeretük. Jelenleg hegedű, brácsa, bőgő és népi ének tanítása szerepel a tanrendben, de szeretnének furulyát, gardonyt, cimbalmot is tanítani, csak helyszűke miatt egy­előre erre nincs lehetőség. A népzeneiskola célja a táncházzenész-utánpótlásképzés, de a különböző együttesekből érkező tanárok azt is fontosnak tartják, hogy ne csak muzsikálni tanítsák meg a gyermekeket, hanem saját kultúrájukkal is megismertessék.


Kati néni szalmakalapja
Válaszút és Szentendre között igen lerövidül a távolság, ha arra a kapcsolatra gondolunk, amely a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai és Kallós Zoltán között alakult ki. Erről Bereczki Ibolya, a szentendrei skanzen ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese beszélt lapunknak.
„Sok szállal kötődünk Válaszúthoz. Zoli bácsi útmutatása alapján jártuk be Mezőséget, ő ajánlott nekünk áttelepíthető házat és adatközlőket. Hosszú és tartós a kapcsolatunk, a Kallós-múzeum bővítéséről is már a tervezési szakaszban egyeztettünk” – mondta Bereczki Ibolya.
A szakember szerint a közel hatezer beleltározott, részletes leírással, dokumentálással rendelkező tárgyat tartalmazó Kallós-gyűjtemény azonos nagyságrendű egy nagyobb város néprajzi gyűjteményével, és egyben ez a legnagyobb kiállított erdélyi magángyűjtemény. Külön értéke, hogy több tájegységet foglal magában, azok a vidékek jelennek meg tárgyi anyagban, amelyek Kallós Zoltán kutatóterei voltak. Bereczki Ibolya kiemelte, Kallós Zoltán gyűjteményezési stratégiájának legfontosabb eleme az esztétikai érték, vagyis hogy a tárgy szép legyen. „Egy tökéletesen megformált, korongolt kerámiaedénynek lehet olyan az esztétikai értéke, még ha díszítés nincs is rajta, mint amely tele van díszítménnyel, mert a forma maga is esztétikum.”
Bereczki Ibolya szerint az az első régi cserépkancsó, amely sokszor szerepel Zoli bácsi történeteiben, amelyet kidobva talált meg, kiindulópont a múzeum, a szórványkollégium, a mezőgazdasági szakképzés, a tangazdaság, a kolozsvári népzeneiskola tekintetében, hisz ez mind erről a gyökérről fakadt. És ez a forrás táplálja jelenleg is. Mert amikor a gyermekek a táborban a tányérmintákat festik, vagy meglátják a magyarvistai Szallós Rácz Kati néni picike szalmakalapját, és meghallgatják hozzá a történetet, hogy régebb ilyent viseltek a falujukban, akkor életre kelnek a tárgyak – véli a szentendrei skanzen néprajzosa.


Torontóból Válaszútra
Az egykori Bánffy-kastélyban – amelyet Kallós Zoltán szülei 1933-ban vásároltak meg, majd 1989 után könnyen került vissza a család birtokába, mert az államosítás alkalmával a kommunista hatalom elmulasztotta bejegyezni az új tulajdonviszonyt – berendezett múzeum a korábbi nyolc szoba helyett jelenleg tizenkét helyiségben kap helyet. Mezőséget a széki, válaszúti, belső-mezőségi és szépkenyerűszentmártoni szoba képviseli, Kalotaszeget a Nádas menti és a györgyfalvi gyűjtemény, és külön egységenként jelen van a moldvai és a gyimesi, valamint a szász népi tárgyi kultúra is.
Érdekes története van a szépkenyerűszentmártoni anyagnak. A 77 éves, húsz éve Torontóban élő Kiss Ildikó egy internetes közösségi oldalon értesült arról, hogy kibővítik a válaszúti múzeum épületét, és felajánlotta a szülői hagyatékot a múzeum javára, mindazt, amit édesanyja az 1930-as években varrt. „Vannak gyönyörű régi dolgok, de mások sajnálják odaadni, én meg sajnáltam volna, hogy elpusztuljon, mert nincs senki a szülői házban. Összeszedtem két szomszédasszonyt és rendet csináltunk, itt pedig egy hagyományos szobabelsőt rendeztek be édesanyám hagyatékából. Itt megmarad örökre” – mondta lapunknak Kiss Ildikó, aki szentmártoni viseletben érkezett a Kallós Zoltán Alapítvány fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából rendezett múzeumavatóra. Igaz, piros mellény helyett feketét viselt, mert a kommunista időben nem engedték a piros mellényes magyar ruhát, de azért a feketét is zsínorosra készítették.
A múzeumavatón Pozsony Ferenc néprajzkutató, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézete tanára a gyűjtemény méltatásában elmondta: „Ezek a tisztaszobák elsősorban a falusi emberek ünnepi, rituális életterét varázsolják elénk, amelyek árnyaltan reprezentálják az erdélyi, a gyimesi és a moldvai földműves famíliák különleges esztétikai érzékét, jellegzetes színhasználatát és formakultúráját. (…) Kallós Zoltán egész egyéni és szakmai életpályája voltaképp magyar, román, szász, cigány közösségek, kultúrák találkozása, összefonódása mentén bontakozott ki. Ez a hatalmas, gondosan összeválogatott néprajzi kollekció ezeket a természetes erdélyi etnikumközi kapcsolatokat, találkozásokat is reprezentálja, erősíti. Hangsúlyozzuk, hogy ez a gyűjtemény nemcsak erdélyi magyar, hanem összmagyar és európai értéket, örökséget képvisel, tartalmaz.”
A Kallós-múzeum újrarendezésében fiatal néprajzosok is segédkeztek, természetesen Zoli bácsi javaslatait figyelembe véve. A sepsiszentgyörgyi Kató Mária a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként dolgozik Válaszúton, első éve éppen a múzeumavató napján telt ki, az akadémia még egy évre meghosszabbította az ösztöndíját. Mesteri dolgozatának témája mezőségi. „Kallós Zoltán adatközlőit szeretném megkeresni, nemcsak azokat, akiktől gyűjtött, hanem akikkel szorosabb kapcsolatban állt, hogy feltérképezzem azt a hálózatot, amelyen keresztül elindult.” A fiatal háromszéki néprajzos szerint megismerni gyökereinket olyan, mint a hit vagy a szeretet, ami ha nem is fogalmazódik meg bennünk, szükségünk van rá.


Hogy közösségi élmény legyen
„Részemről nem a rokoni kapcsolat, ami engem Válaszúton tart, hanem az, amit itt Zoli bácsi által megéltem” – mondja Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke, a válaszúti szórványkollégium kezdeményezője és vezetője. Szülei fekete­laki származásúak, ugyanúgy, mint Zoli bácsi édesanyja, de Gyöngyi Szamosújváron nevelkedett. Tanító néni volt Széken és Ördöngösfüzesen, az ottani diákjaival járt a válaszúti táborban, és az a hangulat, amely ott volt, nagyon megragadta, éppúgy, mint azokat, akik évek óta vissza­járnak. Balázs-Bécsi Gyöngyi 1997-ben vette át az alapítvány vezetését Szép Gyulától, azóta a válaszúti intézményegyüttes érdekében sikeres hármast alkot testvérével, Balla Ferenc igazgatóval és Németh Ildikó „pénzügyminiszterrel”.
Több évtizedes kiesés után a Kallós-alapítványnak köszönhetően 1999-ben újraindult a magyar nyelvű oktatás Válaszúton, jelenleg tizenkét óvodást és hatvanhat előkészítős, illetve elemista diákot számlál az állami iskola, és idén végzett az első mezőgazdasági szakiskolai osztály. A válaszúti gyermekeken kívül a többieket harmincnyolc mezőségi szórványtelepülésről szállítják, a hétvégét a gyermekek a családjaikkal töltik. Az autóbuszokat közösen bérelik a szamosújvári Téka Alapítvánnyal, mert a negyedik osztály után a kisdiákok Szamosújváron kezdik az ötödiket.
„Ez egy olyan oktatási program, amelynek az a lényege, hogy mi bevonzzuk a gyermekeket a magyar oktatási rendszerbe, és közösen elkísérjük, ameddig csak lehet. A magyar statisztikákban már nem létezne az a több mint háromszáz gyermek, akiket az elmúlt években behoztunk, sőt, Szamosújváron sem lehetne meg az önálló magyar oktatási központ a mi gyermekeink nélkül” – részletezi Balázs-Bécsi Gyöngyi. A szamosújvári kollégiumot a Téka Alapítvány tartja fenn, egymásra épül a két rendszer, és ha valamelyik nem csinálja jól a dolgát, akkor mindenki kárát látja.
A válaszúti szórványkollégium működéséhez a magyar állam évi ötvenmillió forinttal járul hozzá, de a Kallós-alapítvány munkatársai mindent megtesznek saját anyagi források előteremtéséért is, hisz a nyári ingyenes szórványtáborokra és sok egyéb közösségi tevékenységre is pályázni kell. „Ha csak akkor teszünk valamit, ha támogatást kapunk, akkor nem jutunk egyről kettőre, mert kifullad. Minden egyes közösségben kellene lennie olyan csapatnak, amely felvállalja, hogy ezeket a tevékenységeket beviszi a mindennapokba, hogy közösségi élmény legyen belőle” – hangsúlyozza Balázs-Bécsi Gyöngyi.
Azt, hogy mit is jelent a válaszúti Kallós-jelenség, a Kallós Zoltán Alapítvány huszonötödik évfordulóján tartott múzeumavatón Pozsony Ferenc igen találóan fogalmazta meg: „Meg vagyok győződve arról, hogy ez a gyűjtemény, intézmény sohasem lészen élettelen tárgyak érinthetetlen szentélye. Hiszek abban, hogy a következő évtizedekben is jelentős közösségformáló erővel fog rendelkezni, összefogja és összetartja a hagyományos magyar népi kultúra és népművészet iránt érdeklődő, fogékony egyéneket, miközben karakterisztikus kulturális és etnikai azonosságtudattal fogja ellátni, gazdagítani őket.”

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 755
szavazógép
2017-06-08: Család - Puskás Attila:

Lándzsás útifű (Erdő-mező ajándéka)

A lándzsás útifű (Plantago lanceolata) az igazi „hős” növény, hiszen még az aszfaltozott járdák, utak repedésein is áttör, és mintegy térfoglalóan szétterjeszti hosszú, valóban lándzsás leveleit. Példaképpen én is itt fényképeztem le.
2017-06-08: Belföld - :

Béremelés kivételezetteknek

Elfogadta az új egységes bértörvényt tegnap a képviselőház, azonban egy előre be nem jelentett formában: a közalkalmazottak fizetése csak 2018 januárjától növekszik (holott eredetileg júliustól ígérte a kormány), míg a magas rangú állami tisztviselők esetében az új bértábla a törvénynek a Hivatalos Közlönyben való megjelenésétől érvénybe lép. A jogszabályt 188 képviselő támogatta, 28-an ellene szavaztak, 47-en tartózkodtak. A Szociáldemokrata Párt és szövetségesük, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége, valamint a koalíciót a parlamentben támogató RMDSZ támogatta a jogszabályt, az ellenzék – kivéve néhány liberális képviselőt, akik megszavazták a törvényt – fenntartásokat fogalmazott meg vele szemben.