Búcsú Jókai AnnátólMint a labda íve

2017. június 10., szombat, Irodalom

Mint a labda íve, olyan ez a sors. Ismerjük a lendület erejét, a felfelé ívelő pálya szépen alakuló görbéjét, majd a zuhanást megelőző pillanatokat, amikor már látszik, hogy az a tárgy körülbelül hol ér majd földet. A labda röpülése mindig egy jó dobástól függ, amely meghatározza az ívét meg a hosszát, és csak abban reménykedhetünk, hogy minél magasabbra lendül, és minél hosszabb lesz az a pálya, amely a zuhanást megelőzi.


Nyolcvanöt esztendő, szép egyenletes dobás… Egy élet, amelyet a hit és a kitartás vezérelt, a kiapadhatatlan mondanivaló, a regényekké szerveződő szavak, sorok, bekezdések és fejezetek sűrű szövete, amelyben az ima és az előítéletek nélküli szeretet segít eligazodni. A biblikus áradás, a fohászra nyitott lélek, a küldetését megélő ember helye a világban, aki nem ismer más nyelvet, mint a szeretetét, hiszen minden ember Istentől való. Istengyermeknek lenni olyan megnyugtató létállapot, amely biztonságérzetet ad minden helyzetben. Vannak emberek, és szerencsére vannak írók és költők, akik képtelenek gyűlölni; gazdag és változatos szókincsükből hiányzik az előítélet, az undor, a megvetés. Küldetésük a dolgokat eligazítani életterükben, hogy egyetlen törvény, Krisztus törvénye töltse be a létezés minden aspektusát.
Jókai Anna regényeiben valahogy mindig elrendeződik a világ.  Ne féljetek! – hangzik a Gondviselés parancsa, Godot is megjön előbb-utóbb…  Van feladtunk és van reményünk, és minden veszteség hinni és túlélni tanít. Ez a teremtéshez kötődő bizalom még mélyponton és határhelyzetekben sem inog meg, legfeljebb csak rapszodikusabbá válik a hangnem, ahogyan az Ima Magyarországért című költeményében is. Ahhoz, hogy a társadalom, a politika, a temérdek ellentétet szülő közösségi és egyéni érdek ütközése jó irányba forduljon, a költőnek számos esetben meg kell invokálnia az „Öregisten, Nagyistent”, hogy a lecsonkolt, vesztébe rohanó országot visszahozza a pusztulás széléről a „haza kell találni” ősi parancsa szerint.
Jókai Anna nemzetféltő szavai irányt szabtak nekünk a közelmúlt legsötétebb időszakában, amikor a megváltásra olyan nagy szükség volt, mint a tatár, a török idején, mint ’48-ban,’ 56-ban, 1920-ban… Most is szükségünk volna imáira, közbenjárására, közvetítő szerepére e két világ között…
Nyugodjon békében. 
KAPUI ÁGOTA

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 753
szavazógép
2017-06-10: Irodalom - :

Hervay Gizella: Kobak könyve – Kötényes-mese

Csergett a csergőóra, de Kobak nem kelt föl. Költötte Mama, de Kobak nem nyitotta ki a szemét. Hanem az ágya előtt topogni kezdett a kiscipő, a széken mocorogni az ingecske-nadrágocska, az óvodáskötény meg fogta magát, és leugrott a szék karjáról. Felöltözött, felhúzta a cipőt, felvette a kabátot, és elindult az óvodába. Mama kikísérte, az óvó néni felsegítette a buszba, a sofőr bácsi elvitte az óvodába.
2017-06-10: Irodalom - :

Jókai Anna: Az önző gyász

Semmivel össze nem hasonlítható mély fájdalom, s bizonyos értelemben hitünk próbája is a szeretett lény halála. Akad, aki kétségbeesésében Istent kárhoztatja: miért, miért vetted el, éppen Őt, éppen most, éppen tőlem?! Van, aki – értelmiségi körökben ez a divatos – a halált egyenesen botránynak tartja, öklét rázza a világra: hogyan, hát mindenkinek meg kell halnia, se rang, se pénz, se érdem nem számít?