Diákközpontú oktatásra van szükség (A román nyelvtanítás reformja)

A felvilágosult román értelmiség nevében nyilatkozó fiatal író szerint az elavult román irodalomoktatás kívánatos megváltoztatását is előmozdíthatja, ha a mai gyakorlatot, a szánalmas toldozás-foldozást kritikai vizsgálatnak vetik alá, ő személy szerint új embereszményt és nemzetszemléletet tart szükségesnek, mely nem a dominancián és kolonizáción alapul — a 19. századi Dobrudzsa példáját említette —, hanem a nyitottságot, a kultúrák kölcsönös megbecsülését kultiválja.

Elhangzott, hogy hibás premisszából csak hibás következtetést lehet levonni, a mai oktatási gyakorlat politikai okokból abból a hamis feltevésből indul ki, hogy aki Romániában él, az mind román anyanyelvű. Egy diákközpontú oktatásnak a diák tudásszintjét kell alapul vennie, és nem nemzetállami előfeltevéseket ráerőltetnie az iskolára. Ezért külön tantervekre és tankönyvekre van szükség többségi és kisebbségi iskolákban, sőt, a kisebbségen belül is külön a tömbben és külön szórványban élők számára — fogalmazták meg több előadásban. Ezt erősítették meg a fiatal doktorandusok, Dégi Zsuzsa, Kiss Zsuzsanna, Andreia Nicoleta Maxim, Mihaela Indricau és Ódry Ágnes Maros, Kovászna, Hargita és Arad megyében, valamint a Vajdaságban folytatott kutatásai. Mandel Kinga (MTA) a magyarországi kisebbségek, szerbek, szlovákok, svábok, cigányok nyelvi revitalizációjáról beszélt, hasonlóképpen szóba kerültek a Krassó-Szörény stb. megyei romániai törpekisebbségek is, ezek tanulságait a szórványban élő erdélyi magyarság hasznára lehetne fordítani.

A Nyílt Társadalomért Alapítvány támogatásával két módszertani munka is született a román oktatás reformjának célzatával, s a tény, hogy e próbálkozás több más kezdeményezéssel együtt elakadt, jelzi azt az ellenállást, mellyel a minisztérium és a politikum kezeli a kérdést. Bíró Béla egyetemi tanár a multikulturalitás mai kultuszát bírálta, mely tulajdonképpen csak a többségi kultúra egyoldalú dominanciáját hivatott biztosítani, a többség számára lehetőséget teremt, hogy elzárkózzék a kisebbségi műveltségtől — lásd a Babeş—Bolyai Tudományegyetem mai gyakorlatát.

Érdekes előadások hangzottak el továbbá a kétnyelvűségről folyó kutatásokról. A harminc előadót felvonultató konferencia zárszavában Horváth István, a Kisebbségkutató Inté­zet igazgatója kiemelte, céljuk ,,a román—magyar viszony dedramatizálásának körülményei között" úgy kitermelni a kétnyelvűséget, hogy az pozitív tőkeként, ne nemzetállami fenyítő eszközként működjék.

A konferencián különben egyfajta polarizálódás volt észlelhető az inkább a román oktatás reformjában, illetve a kétnyelvűség terjesztésében érdekelt kutatók törekvései között.