Sepsiszentgyörgy, 2017. november 18., szombat 02:44
Köszöntjük Jenõ nevű olvasóinkat!

Mindenben szeretet (Tovább terjed a Csíksomlyót is érintő hazugság)

2017. június 15., csütörtök, História
János Zsigmond
János Zsigmond
A csíksomlyói búcsú történelmi háttere körül minden évben sok félreértés, téves ismeret terjed -- ezek eloszlatása végett néhai Dr. Szabó Árpád 2007-ben, a kolozsvári Szabadság napilapban megjelent írását idézzük alább.
Minket, unitáriusokat úgy szoktak jellemezni, hogy a vallási türelmet nemcsak történelmi örökségként őrizzük, hanem mindennapi hitéletünkben, társadalmi síkon is próbáljuk megélni. De ahogy mondani szokták: a pohár egyszer csak annyira telik, hogy kicsordul. Így nálunk is. Tovább már nem tűrhetjük azt a célirányos történelemferdítést, amely minden évben a hitvédelem megtévesztő és egy másik felekezet iránti nem éppen keresztényi szeretet jegyében igyekszik hangulatot gerjeszteni és azt évről évre megújítva ébren tartani.

A fentieket mindjárt az írás címével is igazolva látom: 440 éves a csíksomlyói búcsús körmenet. A szerző viszont a második bekezdés első mondatában ezt írja: „A Boldogságos Szűz Mária tisztelete már a XV. században virágzott a székely nép körében, ez adta elsősorban Csíksomlyónak a búcsújáróhely jelleget.” Ezt IV. Jenő pápa 1444-ben engedélyezte. Sosem volt erős oldalam a matematika, de most mégis úgy gondolom, hogy a két évszám közti különbség nem 440, hanem 563. Tehát a történelmi adatok alapján katolikus testvéreinknek, s itt elsősorban a ferences atyákra gondolok, felettébb büszkén kellene hírül adniuk a világnak, hogy a búcsújárás Csíksomlyón több mint félezer éves. Egyike Európa legrégibb búcsújáróhelyeinek.
De akkor miért ez a „szerény” 440. évforduló? Vizsgáljuk csak meg történelmi előzményeit. Borsos Sebestyén, a 16. századi krónikás így emlékezik János Zsigmondra: „Ez istenfélő és tökéletes, igaz keresztény fejedelem volt, akinél drágalátosabb királyuk nem volt a keresztényeknek, aki Isten igéjének ilyen tudakozója lett volna. Ez a tanítóknak nemhogy rontója lett volna, de inkább nagy oltalmára volt.” Az ezt követő századok történet- és emlékírói azonban nem tudták megbocsátani János Zsigmondnak, hogy unitáriussá lett, s ez rányomta bélyegét életműve és személye értékelésére. De azt az alkotmányos rendet, amelyet ő megalkotott, nevezetesen a vallás- és lelkiismereti szabadság törvényét és a négy bevett vallás rendszerét mindegyik utóda tiszteletben tartotta, mert ez biztosította Erdély belső békéjét és jólétét. A 18. század azonban olyan változásokat hozott, amely a függetlenségét vesztett Erdély politikai és vallási életét a Habsburg-birodalmi érdekek érvényesülésének rendelte alá. Az egyenlő jogokon alapuló bevett vallások rendszerét felváltotta a kedvezményezett, sőt, az egyedüli, kiváltságjogokat élvező egyház uralma, amelyet legjobban az ellenreformáció térhódítása igazolt erőszakos templomfoglalások kíséretében. A felvilágosodás hatására a század végére (1781) megszületett II. József Türelmi rendelete, amely bizonyos tekintetben helyreállította a vallások egyenlőségének a rendszerét, s megkezdődhetett a protestáns, köztük az unitárius egyházak külső megerősödése. Ebben az időszakban született meg, terjedt el és élte a maga életét különböző intenzitással, hol elhalványulva, hol erőteljesebben az a mítosz, amely János Zsigmondot erőszakos, a még akkor létre sem jött unitárius egyház és vallás hittérítőjeként 1567 pünkösdszombatján a „színtiszta katolikus Csík és Gyergyó” ellen hadsereggel támadó uralkodónak állítja be. Ez a „világra szóló győzelem” hozta létre aztán a csíksomlyói búcsút, mert a mítosz szerint a hitükért hősiesen küzdőket s az értük imádkozókat maga Szűz Mária segítette.
Ebben a szép és lelkesítő történetben csak az a különös, hogy az azt elbeszélő későbbi szerzők egy olyan műre hivatkoznak, amelynek egy katolikus főúr a szerzője, de amelyet soha senki se látott, és azóta sem sikerült megtalálni. Ezzel kapcsolatban ajánlom a részletes tájékozódás érdekében Mohay Tamás: Egy ünnep alapjai: a csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban című tanulmányát (megjelent a Keresztény Magvető folyóirat 2005/2. számában). Ennek kiegészítéseként most csak egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni. János Zsigmond 1567 kora nyarán betegen feküdt Gyulafehérvárt palotájában. Súlyos egészségi helyzetére tekintettel elkészítette végrendeletét. Ugyanaz év július 23-ára Fehérvárra összehívta az országgyűlést, ahol királyi előterjesztésében előadta, hogy betegeskedése inti az ország sorsáról gondoskodni. Felszólítja a rendeket, hogy kerüljék a meghasonlást, szakadást, amely romlásukat vonná maga után. A végrendelet bevezetőjében hangsúlyozza, hogy az ő országa a keresztény közösség része, és hogy soha keresztények ellen fegyvert nem fogott, csak kényszerűségből és a szükségtől hajtva védte magát és országát. Minden erejével arra törekedett, hogy előmozdítsa a kereszténység ügyét. Úgy hiszem, mindenki előtt világos, hogy egy súlyosan beteg ifjú fejedelmet nem a csíki katolikusok megtérítése foglalkoztatott, és nem vezethetett hadat ellenük, mivel éppen végakaratát mondta tollba. Egyébként végrendelete változatlan maradt, és 1571-ben bekövetkezett halála után az országgyűlésen utóda, Báthory István is hitelesítette azt.
Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művében már a 19. század végén megpróbált igazságot szolgáltatni, amikor ezeket írta: „János Zsigmond mint hadvezér, mint államférfi, mint a nemzeti erő és műveltség fejlesztője, mint az alkotmányos szabadság alapvetője és biztosítója egyaránt nagy volt, s kegyeletes emléket kell hogy keltsen minden igaz magyar szívében, mert e drága adományokat ő nagy erőfeszítéssel és bámulatosan kitartó következetességgel vívta ki s biztosítá a jövőt. Pedig uralmának korszaka igen nehéz és válságos volt, az egész ország a politikai és vallási átalakulások lázában szenvedett. Hogy a szenvedélyek vulkánja ki nem tört, hogy ez országrész a politikai és vallási háborúk iszonyait kikerülte, hogy itt Szent Bertalan-éjek, szicíliai vecsernyék, eperjesi vérpadok helyett e forrongásból a teljes vallásszabadság mennyei pálmája hajtott ki: azt egyenesen a János Zsigmond nagy uralkodói tulajdonainak írhatjuk javára. Ő a tudománynak, a magyar műveltségnek nemcsak kiváló támogatója, de kultiválója is volt. Ő maga is részt vett az e korban dívott tudományos és hitvitákban, a magyar nyelvet a politikai és vallási élet minden terén ápolta, az országgyűlések magyarul tanácskoztak, magyar törvényeket alkottak. A templomok mellett mindenütt az ő kegyadományaiból táplált iskolák keletkeztek, a teljes sajtószabadságot legelőbb ő honosítá meg nemcsak Erdélyben, hanem Európa minden más országát megelőzte ebben is úgy, mint a vallásszabadság törvénybe iktatásában.”
Az elmondottak célja nem az volt, hogy János Zsigmondnak elégtételt szolgáltassunk. Mindezt megtette ő maga, amikor megmentette és századokra életképessé tette a magyar nemzeti királyság eszméjét, s a világon elsőként biztosította a vallás- és lelkiismeret-szabadságot, s ezzel önmagát és Erdélyt világtörténelmi jelentőségre emelte.
Ezzel szemben viszont arra szeretnénk felhívni elsősorban a hazai, de a Kárpát-medencei történelmi testvéregyházak figyelmét, hogy amikor a magunk szent dolgait erősíteni vagy elmélyíteni akarjuk, ne úgy tegyük, hogy ezáltal mások történelmi örökségének és hitének értékét lekicsinyítjük, vagy éppen a köztudat előtt kárhoztatjuk. Úgy hiszem, végre meg kellene értenünk, hogy nem a hitviták korát éljük, amikor egymásnak feszültek nemcsak a vélemények, de az indulatok is. Ma, a huszonegyedik század elején párbeszédre van szükség, amikor a másság megértésén és elfogadásán keresztül azt keressük, ami összeköt, amit közös értékként mindannyian magunkénak vallunk. Fel kell ismernünk, hogy a szabadság a felelősen megélt szeretet drága lehetősége, amellyel nem visszaélnünk, hanem egymás javáért élnünk kell.
A csíksomlyói búcsú eredetének kérdésében már 1998-ban megkerestük dr. Jakubinyi György érsek urat, aki válaszlevelében azt írja, hogy napjainkban is a jól ismert elvet kívánja követni: „In necessariis unitas, indubiis libertas, in omnibus caritas. (A szükségben egység, a kételkedésben szabadság, mindenben szeretet.) Biztosíthatom, hogy fogadalmi búcsúnkat, ahogy azt az ősök fogadták, nem használjuk fel felekezeti torzsalkodásra. Ami sérelem pedig emberi gyarlóságból felmerül, azért bocsánatot kérünk.”
De mert azóta is minden maradt a régiben, ezért újból megismétlem az Erdélyi Unitárius Egyház lelkészeinek és híveinek testvéri szeretettel megfogalmazott kérését a Római Katolikus Püspökségek vezetőinek, szíveskedjenek odahatni, hogy egy ilyen fontos vallási rendezvény szolgálja a hit és erkölcs elmélyítését nemcsak a római katolikus hívek, de egész magyar népünk lelkében és életében. Istenhez való közeledésünkben és az Ő akaratának keresésében mind egyek vagyunk, hadd legyünk egyek egyházaink és népünk szeretetteljes szolgálatában is.
A jó Isten áldását s a pünkösdi Lélek megszentelő erejének kiáradását kérem az ez évi búcsú eredményes megrendezésére.
Kolozsvár, 2007 pünkösd nagyhetén.
DR. SZABÓ ÁRPÁD
(szabadsag.ro.)
*
Szerk. megj. Lapunk harmadízben tér vissza e súlyos történelmi félremagyarázás tisztázására. Ezúttal is utólag, az ünneprontás elkerülése végett. Most sem tennénk, ha a csíksomlyói búcsú kapcsán csupán egyetlen erdélyi napilap esett volna a történelemhamisítás több esztendőn át következetesen, általunk is minden alkalommal dokumentált vétkébe. Az elmúlt napokban két hírportál is közvetítette Ferenc-rendiek kalauzolta fiatal és jámbor természet- és történelemjárók hamis históriai ismereteit. Kérdésünk békességkeresően szelíd: miként fogjuk megismerni a szomszéd népek múltját, ha a magunkét is következetesen elhazudjuk?
HÁROMSZÉK
Hozzászólások
2017. június 15.
csütörtök 10:24
szekely28
583 hozzászólás
az eredeti somlyói nagybúcsú (!) 1567-ig Sarlós Boldogasszony ünnepén volt (júl. 2), ezt engedélyezte a pápa 1444-ben. A XVI-ik század közepe táján igenis erőszakkal terjesztették a protestáns (lutheri és kálvini) megreformált hitet, és ez alól Erdély keleti része sem volt kivétel, itt is tüzzel vassal azon voltak hogy minden székelyt áttérítsenek, és ennek álltak ellent a csíkiak, gyergyóiak. Ha a Tolvajos tetőn, ha máshol, és kérték Szűz Máriát, hogy "Tarts meg minket őseink szent hitében" - vagyis a római katolikus vallásban! A pünkösdszombati búcsú igenis 1567-től indult, a fenti cikkben meg ferdítés van, hogy hát ez nem is olyan biztos merthát 1444-től volt a búcsú. De a kettő nem ugyanaz és nem ugyanabból az okból jött létre. És arról se feledkezzünk meg, hogy a pünkösdszombati búcsúra nem azért zarándokolnak a katolikusok és-vagy protestánsok, hogy a "Tolvajostetői győzelmet" diadalmasan megünnepeljék, hanem egészen más, magasztosabb okból. Ezért is már túlzásnak vehető egyes unitáriusok sértődékenysége ez okból minden év Pünkösdje tájékán.

2017. június 15.
csütörtök 11:12
ejnyebejnye
1572 hozzászólás
A jó qurva anyád, az.Te istentelen liberális eszement, a te fajtád az amelyik állatokkal közösűl a nagy szabadságában.A te fajtád az amelyik nem tudja eldönteni hogy férfi e vagy nő, mert tudathasadásos lett kinjában.A te europénered az amelyik szoknyában jár, közben meg farka van.KI vagytok mencseredve a képetekből, székelyesen.
Szóval, ne legyen se zászlónk, se nemzetünk, se vallásunk.Ne legyenek gyökereink, hitünk.ne legyen nemünk, ne legyünk se férfiak, se nők.Ne ragaszkodjunk szülőföldünkhöz, menjünk ajrópába szolgálni.
Hallod e te liberális eszement senkiházi, ha veled bajok vannak , nem azt jelenti hogy mással is baj van.
Eröss várunk nékünk az Isten.

2017. június 15.
csütörtök 11:21
Sztrovacsek
15 hozzászólás
Én azt nem értem, hogy lehet, hogy a több száz évvel ezelőtti események ennyire sértik bárki önérzetét...
Egy közösség ereje nem szabad hogy ennyire a múltra épüljön. Építsünk inkább a jelenre és a jövőre: a jelen mindennapi és ünnepi felemelő pillanataira amit a közösséghez tartozás ad, valamint az együtt épített jövőre a közös célok mentén.
Ha ezt tesszük, közösségünk sokkal erősebb és életrevalóbb lesz, és a történelem, amelynek amúgy soha nem csak egyetlen igaz olvasata van, elveszti a döntő jelentősségét.

2017. június 15.
csütörtök 12:10
Ferencz
13769 hozzászólás
Kérem, követelem a Kihote nevű provokáló pribéknek a VÉGLEGES kitiltását a fórumról! Természetesen mindenkinek - neki is - joga van a véleményéhez, de azt mondja ki emberhez méltó módon! Én nem vagyok kimondottan vallásos ember - több esetben is bírálattal voltam az egyház és annak feje irányába is -, de soha nem vetemedtem erre az állításra, idézem: " Isten nevében buzdítanak a gyűlöletre, mióta világ a vilag. / Csak vért és szenvedést adtak a világnak, együgyü lelkek butaságán, félelmén lovagolva." Legjobb barátom katolikus pap volt (megboldogult Venczel Lajos); emberi példaképem is egy pápa, a néhai II.János Pál. Ami még érdekes, amikor bíráltam Ferenc pápa viszonyulását a bevándorlással kapcsolatosan, ez a szemforgató agyament paprikajancsi nekem esett a pápa védelmében! Most meg... Ha a Háromszék képtelen kiszúrni ezt az alakot, mi segíthetünk!

2017. június 15.
csütörtök 12:16
ejnyebejnye
1572 hozzászólás
Ferencz, te tudsz valamit.Áruld el nekem is ki ez a boldogtalan, légyszives.

2017. június 15.
csütörtök 13:02
Ferencz
13769 hozzászólás
ejnyebejnye, ha tudnám azt , amire gondolsz, hidd el, már nem gyalázkodna a fórumon, hanem falfirkákkal szórakozna valamelyik cellában, vagy egy elmegyógyintézet zárt osztályán. Sajnos, semmivel sem tudok többet, mint bárki más. Lehet, még ő maga sem tudja, kicsoda is valójában..

2017. június 15.
csütörtök 14:42
trovacsek
2517 hozzászólás
Szeretném pontosítani,hogy Sztrovacsek nem azonos trovacsekkel.Meg is kérdezném kedves Sztrovacsekot,hogy miért választotta ezt a nick nevet,az enyém elé téve egy sz betűt.Puszta kíváncsiság,csak.Érdeklődve várom válaszát,tisztelt Sztrovacsek.

2017. június 15.
csütörtök 17:51
avalaki
179 hozzászólás
"Sosem volt erős oldalam a matematika, de most mégis úgy gondolom, hogy a két évszám közti különbség nem 440, hanem 563" 573 :)

2017. június 15.
csütörtök 18:06
szekely28
583 hozzászólás
és nem 440 hanem 450!! :) 1576 óta 450 év telt el. Én csak azért csodálkozom (de lassan azt sem) hogy miért kell a vallási tulbuzgóság bigott hevületében duzzogni (pl. a szerzőnek), főleg ha a katolikusok nem is kérkednek, nem nyomulnak ma már az akkori (vélt) győzelmükkel. Minden évben az unitáriusok meg kell mutassák hogy ők biza jobbak voltak a Deákné vásznánál. Sértődötten haboznak, ugyanakkor a vallási törelmet, végtelen szabadságeszményeket hírdetnek.

2017. június 15.
csütörtök 18:28
szekely28
583 hozzászólás
na, pontosabban: nem 440 hanem 450!! :) 1567 óta 450 év telt el. Én csak azért csodálkozom (de lassan azt sem) hogy miért kell a vallási tulbuzgóság bigott hevületében duzzogni (pl. a szerzőnek), főleg ha a katolikusok nem is kérkednek, nem nyomulnak ma már az akkori (vélt) győzelmükkel. Minden évben az unitáriusok meg kell mutassák hogy ők biza jobbak voltak a Deákné vásznánál. Sértődötten haboznak, ugyanakkor a vallási türelmet, végtelen szabadságeszményeket hírdetnek.

2017. június 15.
csütörtök 20:38
tibisten
1022 hozzászólás
Mindenki mutasson fel egy kicsiny darabot az igazságból, és figyeljen közben a másik kicsiny darabkájára is...így talán könnyebb szót értenünk!

2017. június 15.
csütörtök 20:39
tibisten
1022 hozzászólás
Mindenki mutasson fel egy kicsiny darabot az igazságból, és figyeljen közben a másik kicsiny darabkájára is...így talán könnyebb szót értenünk!

2017. június 15.
csütörtök 20:46
belaba
1652 hozzászólás
Ez egy bolcs mondas csak igy lehet beke kozotunk minek mindig harcolni egymasal mindenki csak olvasoja a haromszeknek

2017. június 15.
csütörtök 21:02
mirrmurrka
91 hozzászólás
avalaki, székely, ne égessétek magatokat, ott írja, hogy 2007-ben nyilatkozták, azóta kerek 10 év telt el. A cikk tartalmáért pedig csillagos 10 !

2017. június 15.
csütörtök 21:10
Ferencz
13769 hozzászólás
Ízlések és pofonok...

2017. június 15.
csütörtök 22:22
szekely28
583 hozzászólás
akárhogyis, érhetetlen hogy a Háromszék miért fokozza ezt a "hazugság-elméletet" a csíksomlyói búcsú eredettörténetét illetően (és így utólag biza van egy olyan ünneprontó, belerugó ize a dolognak). Az igazat ebben az esetben egyik fél sem tudja korabeli dokumentumokkal bizonyítani. Sem pro János Zsigmond-féle csata sem kontra! Azt mondjuk, hogy ez a népi emlékezet "terméke", hogy (valóságalapú) legenda, hogy egy népballada, (amit valahol tiszteletben kellene tartani) de azt nem lehet mondani hogy hazugság! Még a Kőműves Kelemen balladára sem mondjuk azt hogy hazugság, még akkor sem ha csak megmosolyogjuk a történetét. Az egy ballada aminek egyesek elfogadják a valóságalapját mások meg nem, de nem monjuk azt, hogy hazugság. A Tolvajos tetői csata emlékezetét nem lehet a szőnyeg alá söpörni, eltüntetni csak azért mert néhány buzgó unitáriusnak ez 450 év távlatából "fáj".

2017. június 16.
péntek 08:41
avalaki
179 hozzászólás
mirmurrka: Mea culpa

2017. június 16.
péntek 11:36
mirrmurrka
91 hozzászólás
avalaki, látod: ettől vagy valaki. :))

2017-06-15: Család - :

Füstbe ment életek

Románia lakosságának egyharmada (33 százalék) dohányzik, s többen cigarettáznak azokban a családokban, ahol gyerekek is élnek. Magyarországon halnak meg legtöbben tüdőrákban, itt a felnőtt lakosság 27,5 százaléka dohányzik. Ausztriában sem sokkal jobb a helyzet.
2017-06-15: Belföld - :

Nem támogatják Grindeanut (Döntött a kormánykoalÍció)

Tegnap délután a Szociáldemokrata Párt (SZDP) végrehajtó bizottságának ülésén, melyet a Grindeanu-kormány eddigi féléves tevékenységének kiértékelése céljából szerveztek, a párt végrehajtó bizottsága azt állította, hogy a kormányprogramba foglaltak mintegy hatvan százaléka nem valósult meg. A kormányfő saját kiértékelője szerint azonban sokkal jobb a mérleg: csupán tízszázaléknyi sikertelenségről lehet beszélni. Tegnap este lapzártakor kiderült, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége után a Szociáldemokrata Párt is megvonta a kormányfő politikai támogatását, Sorin Grindeanu azonban kijelentette, csak akkor mond le tisztségéről, ha garancia van rá, hogy Iohannis államfő szociáldemokrata párti kormányfőt nevez ki a helyére.