Bár látszólag kedvező helyzetbe került az RMDSZ a kormányválsággal, valójában egy cseppet sem irigylésre méltó. Sokan tekintenek rájuk a mérleg nyelveként, csakhogy egyáltalán nem egyértelmű, merre érdemes billenteni azt, teremt-e új lehetőségeket a helyzet, vagy az eddig létező nagyon kevés, nagyon kicsi kaput is bezárja. Jobb a partvonalról figyelni a nagy szociáldemokrata vircsaftot, vagy érdemes valamelyik táborhoz szegődni?
Bár első látásra úgy tűnik, Dragnea és bandája nyerésre áll, ez nem egyértelmű. Nemcsak azért, mert sok a sértett, háttérbe szorított politikus az SZDP-ben, ingatag a bizalmatlansági indítvány elfogadásához szükséges 233 szavazat, hanem mert ugyancsak bizonytalan a helyzetük győzelem esetén is. Klaus Iohannis térfelére kerül a labda, s már bizonyította néhányszor, nagy játékos. Könnyen megtörténhet, nem lesz hajlandó miniszterelnöknek jelölni Dragneáék emberét, arra hivatkozva, hogy fél év alatt eljátszották kormányzási esélyüket, megkapták a hatalmat, de rosszul sáfárkodtak vele, belső harcok miatt válságba sodorták az országot. Az elnök második jelöltjét biztosan megszavazza a parlament, mert ha nem, előrehozott választások következnének, ami egyetlen párt, politikus számára sem kedvező.
Ha nem így tesz az államfő, és elfogadja az eddigi koalíció új emberét, akkor is szerénnyé, ingataggá válik eddig oly magabiztos többségük, s bármilyen nehéz megemészteni, a magyar jogérvényesítésre talán ez a legkedvezőbb helyzet, a törékeny parlamenti többség mellé állva – nem feltétlenül kormányra lépve – talán kizsarolható néhány fontos jogszabály, például az anyanyelv- és szimbólumhasználatot szavatoló közigazgatási törvény módosításának elfogadása. Ha Grindeanu kormányfő marad, támogatása hozhat bársonyszékeket, némi pénzt fejlesztésekre, de parlamenti háttér hiányában semmilyen jogszabályi előrelépésre nem számíthatunk. Hasonló a helyzet egy jelenlegi ellenzékből összeverbuvált új többség esetén is, a Ponta szakadárjaival megerősített liberálisokból, Băsescu pártocskájából és az MRSZ-ből (Mentsétek meg Romániát Szövetség) összeálló esetleges új szövetség nagyon gyorsan az egykori Demokratikus Koalíció sorsára juthat, no meg az egészségügyi nyelvhasználat elleni közös fellépésük már megmutatta, nekünk, magyaroknak ezen az oldalon sem terem sok babér.
Rendkívül képlékeny, sokféle kifutási lehetőségű tehát a jelenlegi helyzet, az RMDSZ pedig nem tehet egyebet, mint kivár. Tárgyal, felméri a lehetőségeket, majd hagyja a „nagyokat” lejátszani a meccset. Bármily pragmatikus érvek sorakoznak mellette, Dragneáék támogatását nehéz elfogadtatniuk szavazóik többségével, az elmúlt hónapok hasonló felállása sem hozta el a marosvásárhelyi iskola ügyének rendezését, nem csitultak a prefektusi vegzálások, tapodtnyi előrelépés sem történt. Bízni nem lehet a szociáldemokratákban, a sötét Dragnea-féle társaságban, de a másik oldal se jobb, tisztességesebb. Jelenleg tehát több a veszély, mint az esély az RMDSZ és az erdélyi magyarság számára.