Sepsiszentgyörgy, 2017. december 13., szerda 05:26
Köszöntjük Luca, Otília nevű olvasóinkat!

Enyedi Ildikó filmje Sydney-ben

2017. június 20., kedd, Magazin
Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje nyerte meg vasárnap a Sydney-i Filmfesztivál fődíját – közölte a seregszemle honlapja. A produkció februárban a 67. Berlinalén elnyerte a legjobb filmnek járó Aranymedve-díjat.

Az ausztráliai fesztiválon tizenegy alkotás versengett a legjobb film díjáért. Enyedi Ildikó, a Testről és lélekről című film rendezője személyesen vette át a 64. alkalommal megrendezett filmfesztivál vasárnapi gálaestjén a fődíjat és az azzal járó 60 ezer ausztrál dolláros pénzjutalmat. A filmmustrán a mezőnyben versengő I Am Not Your Negro című amerikai dokumentumfilmet tartották a fődíj nagy esélyesének, ám végül a magyar rendező alkotása került ki győztesként. A fesztiválon tíz éve van versenyprogram, azóta Enyedi Ildikó az első női rendező, akinek filmje elnyerte a fesztivál fődíját – írta a Sydney Morning Herald online kiadása. A zsűri elnöke, Margaret Pomeranz elegáns, kidolgozott és szívmelengető moziként beszélt a filmről, amelyet az indoklás a bátor és a filmművészet élvonalába tartozó alkotásként méltatott. „Ez a film arról beszél, hogy még ebben a megosztott világban is képesek vagyunk arra, hogy ugyanazt álmodjuk, és hogy még egy vágóhídon is megtalálható a kedvesség és szelídség” – mondta a zsűrielnök.
Hozzászólások
2017-06-20: Magazin - :

Egyre erősebb az éghajlatváltozás

Visszafordíthatatlan éghajlatváltozások lehetnek húsz év alatt egy felmérés szerint, az egyetlen megoldás a párizsi klímaegyezmény betartása lenne, amelyből azonban az Egyesült Államok nemrég kilépett – hangzott el az M1 aktuális csatorna tegnapi adásában.
2017-06-20: Riport - Hecser László:

Mesteremberek és jó baconiak nyomában

Jól fog az öreg a háznál – tartja a mondás. Igazságtartalmát erősíti az, akit írásunk elkészítéséhez segítségül hívtunk:  egy olyan embert, aki az elmúlt évtizedekben a hétköznapok feladatainak eleget téve észrevétlen szívta magába a tudást, majd bölcsen ismerte fel, a jóisten egyéb feladatokkal is felruház, ha nyitott szemmel és elmével járunk a nagyvilágban. A nagybaconi Kusztos Vilmos jókezű ezermesterként szolgálta közösségét, de helytörténésznek sem utolsó. Órákig tud mesélni a gyermekkora, ifjúsága és életerős felnőttsége alatt megismert emberekről, történetek tucatjaival idézi fel azt a korszakot, amikor a valamikor meglett férfiak fáradtan és megtörten tértek haza a fogságból, amikor még a gépjármű ritkaságszámba ment, s a mezők ajándékát állatokkal takarították be, hajnalonként szekerekkel hordták le Ágostonfalvára az állami vezetők által megszabott kötelesrészt. Hasonlóan szemléletesen rajzolja meg a munkások, mesterek, gazdák, jó tanárok és tanítók portréját, jól emlékszik az egyházi ügyekre, és nem fogunk ki rajta akkor sem, ha érdekes, különleges esetek felől érdeklődünk. Azon kevesek közé tartozik, akik tudják, miért lett sokvallású Nagybacon, kinél volt először elektromos áram, miként jártak a távolsági buszok Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgy irányába, mi történt a szarvasmarhák kényszervágása esetében, kinél készült a cipő felső és kinél az alsó része, ki patkolt szépen, hol volt a kugliterem, hány koporsója volt a falu legöregebb lakójának, Lujza néninek, hol volt a kaszárnya, mennyit termett az öreg körtefa...