A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus L.) a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozik, ami a rokonsági szál értékeinek figyelembevételével rögtön nyilvánvalóvá válik. Közismertté az eltört szár narancssárga levének szemölcsorvosló tulajdonsága miatt vált.
Óvjuk gyermekeinket ennek megnyalintásától, mérgező hatású. A nedvnek ez a tulajdonsága az általában növekvő szemölcs sejtosztódását gátló hatásának tulajdonítható. A szárnyasan ovális alakú levelek közül több, négyszirmú sárga virágot hordozó csúcshajtáson a virág mellett már becőtermések is megfigyelhetők.
Gyomtársulásokban, gondozatlan kertekben, kerítések mentén már májustól elterjedt (lásd a fajnevet), de júniusban is virágzik. A mákkal való rokonságát mintegy 30 alkaloida igazolja, kiemelkedő jelentőségű a föld feletti részén a koptizin, gyökerében a kelidonin, valamint a többiek, a fehérjebontó enzimek (drogja Chelodonii herba, azaz a növény szárított föld feletti része).
Mivel az alkaloida-összetevői változó tartalmúak, eléggé kiszámíthatatlan arányban vannak jelen a növényben, amely enyhén mérgező, ezért drogjának használatát csak a gyógynövényeket árusító üzletekben beszerezve ajánlhatjuk. Az itt árusított drogokat hatásuk, összetevőik tekintetében ellenőrzik szaklaboratóriumokban.
Alkaloidái változó gyógyhatásúak. Egyesek fájdalomcsillapítók és a simaizmok görcsös állapotát feloldó hatásúak. Ismertek mint epehajtók és a központi idegrendszert nyugtatók. Emésztőrendszerünk (gyomor, bél) görcsös állapotát oldó tulajdonságukról is tudunk. Homeopátiában a gyökeret epebántalmak, légzőszervi gyulladások és reumatikus fájdalmak jelentkezésekor ajánlják. Gyógyszerkészítményeket és gyógyteákat gyógyszertárakban és gyógynövény-boltjainkban keressünk.