Sepsiszentgyörgy, 2017. szeptember 21., csütörtök 15:22
Köszöntjük Máté, Mirella nevű olvasóinkat!

Barangolás Nemes Emil tanítóval

2017. július 18., kedd, Riport
Fotó: Albert Levente
Fotó: Albert Levente
A Zsil-völgyéből indult, a bánya helyett a székelyudvarhelyi tanítóképzőt választotta, dolgozott nevelőként javítóintézetben és szakiskolában, közel négy évtizede tanító Sepsiszentgyörgy szociálisan leghátrányosabb lakónegyedének iskolájában. Nemes Emil nemcsak az osztályteremben tanít, hanem az általa szervezett vetélkedőkön, kirándulásokon, saját szerkesztésű feladatlapok, városismereti kisokosok révén. Egyfajta őre a diákok helyismeretének, mert úgy tartja, annak a helynek és múltjának ismerete, ahol élünk, a műveltség része, amit legjobban úgy lehet megszerezni, ha mi magunk barangoljuk be a tereket, temetőket, és jegyezzük le utcák, intézmények, híres emberek nevét, fedezzük fel a múlt nyomait. Idén vált nagykorúvá az általa kezdeményezett és szervezett Barangoló városismereti vetélkedő, a tizennyolcadik barangolás okán pedagógusi munkája különböző vetületeiről beszélgettünk.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lupényi iskolában elvégzett nyolcadik osztály után Nemes Emilt nem vették fel a petrozsényi ipari iskolába, mert a beiratkozási iratcsomójában nem szerepelt olyan orvosi igazolvány, ami szerint alkalmas föld alatti munkára. Egyik osztálytársa a székelyudvarhelyi tanítóképzőbe felvételizett, onnan jött az ötlet, hogy ő is ott próbálkozzék, és sikerült.
Öt év múlva kapta kézhez tanítói oklevelét, és többedmagával a gyimesfelsőloki javítóintézetbe helyezték nevelőnek. 1974-től három évig, az intézet felszámolásáig végezte ezt a munkát, ami nem volt túl könnyű, hisz a többnyire analfabéta és magaviseletben nem igazán jeleskedő kiskorúak elég fejtörést okoztak a fiatal nevelőnek. Utána Gidófalván tanított egy évig, majd újabb három esztendőre nevelői állásba helyezték a sepsiszentgyörgyi 1-es Ipari Líceumba, a jelenlegi Puskás Tivadar Szakközépiskolába. Elmondása szerint itt fel tudta használni javítóintézeti tapasztalatait. „Nagyon büszke vagyok azokra az évekre, mert ott Bagoly Vilmos bácsival, aki szintén nevelő volt, rendet tudtunk tartani. Sok mindent tanultam tőle és egymást kiegészítettük. Háromszáz fiú tanult az iskolában, köztük a hodákiak is, igazi kihívás volt fegyelmet tartani.”
A véglegesítő vizsgára készülve Nemes Emil délelőtt helyettesként tanított a Csíki negyedi Gödri Ferenc Általános Iskolában, délután és éjszaka továbbra is nevelő volt a Puskás-iskolában. Kutasi László volt a Csíki negyedi iskola igazgatója, akit az ott tanító tanárokkal együtt példaképének tartott. Szeretettel emlékszik az iskola jeles pedagógusaira, köztük Török Brigittára, Botos Irénre, Fejér Ákosra. „Erős közösség volt, ott ragadtam.”
 
A legjobbak a városba költöztek
Nagyot változott a Csíki negyed lakosságának és ezáltal az iskola diákságának is az összetétele, amikor a kétgyermekes családok háromszobás tömbházlakást kaptak a városközponthoz közeli részeken – magyarázza a tanító. A nyolcvanas években még F osztály is működött egy évfolyamon, a legnagyobb létszám ezerkétszáz volt, majd lassan fogyni kezdett a diákság. „Második osztályban a románok számára írt tankönyvből tanítottuk a románt, rengeteg hazafias verssel, nehéz volt megtanítani, hogy értsék is a gyermekek a mondanivalót, harmadik osztályban románul tanítottuk a megye földrajzát, negyedikben a földrajzot és Románia történelmét kellett románul tanítani. Lecsökkent a létszám és megváltozott a gyermekanyag, főként a szociálisan hátrányos helyzetű családok maradtak a Csíki negyedben, és tudtuk, hogy csak a mi munkánkra alapozhatunk, mert otthon nem igazán segítették a gyermekeket a tanulásban. Ott az osztályban kellett begyakoroltatnunk a feladatokat, házi feladatot nem igazán adhattunk” – magyarázza a tanító.
Ami a családok szociális helyzetét illeti, nem sokat változott az elmúlt huszonhét esztendőben, ma sem könnyű tanítani a Gödri Ferenc Általános Iskolában. Nemes Emil szerint a legnagyobb nehézséget a roma gyermekek hiányzása jelenti, járnak egy-két hetet, majd hiányoznak hármat, és a tanítónak készen kell lennie, hogy mindenkivel ott folytassa, ahol abbahagyták. Jegyzi, hogy tudásban, ki hol tart, és amikor hosszú hiányzás után a kisdiák megjelenik, abból indul ki, amit azelőtt tudott. Ha ez nem működik, egy-két nap visszaszoktatás következik és felzárkóztatás. Ilyenkor borul az előre elkészített terv, ahhoz kell igazodni, ami van. Rövidíti a tananyagot és alaposan begyakoroltatja a feladatokat.

Kurutty és a többiek
Mivel a Csíki negyedi pedagógusok arra nem számíthatnak, hogy tanítványaik történelmi, irodalmi, földrajzi, környezeti ismeretei a szülőkkel töltött időben bővül, rájöttek, hogy a tananyagon kívüli plusz tudást is iskolaközelben kell nyújtaniuk. Nemes Emil közel húsz éve kapcsolódott be diákjaival a Csíkszentdomokosról indult Kurutty általános műveltségi versenybe, a felkészülés alatt a tanulók sok új ismeret birtokába jutnak matematika, anyanyelv, idegen nyelv, természetismeret, művészetek, híres emberek élete és munkássága tárgykörben.
A Barangoló városismereti vetélkedő születéséről elmondta, hogy tulajdonképpen az igény szülte. A Csíki negyedi iskolának huszonöt éve partneriskolája a kecs­keméti Vásárhelyi Pál Általános Iskola, a két tanintézmény évente felváltva látogatja egymást, és Nemes Emil egyszer csak úgy döntött, a vendégeknek illik megmutatni a város nevezetességeit, de legjobb, ha ezt a diákok bevonásával teszik. Ehhez elsősorban nekik kell megismerni az utcák nevét, a műemlék épületeket és em­lékműveket, az utcák és intézmények névadóinak tevékenységét és ezeken keresz­tül Sepsiszentgyörgy történetét. Nemes Emil 2009-ben saját szerkesztésű segédanyagot adott a diákok kezébe, a száztizennyolc feladatot tartalmazó kiadvánnyal arra ösztönözte a tanulókat, hogy lexikonokat forgatva, a város utcáit járva-kutatva megismerjék lakóhelyük minden szegletét. Évente húsznál is több csapat vesz részt a város­ismereti vetélkedőn, idén több mint nyolcvanan barangoltak.
Nemes Emil szerint az elmúlt években sok jó kiadvány született a városról, de elsősorban felnőttek számára, kevés az olyan helytörténeti, helyismereti gyűjtemény, mely gyermekeknek szól. Ennek pótlására kezdte összeállítani a Városismereti kisokost, amelynek idén a hatodik számát adta ki, központi témája: címereink. Ebben feladatokat közöl az idén 470 éves református vártemplommal kapcsolatban, a református temetőben nyugvó szabadságharcosokról, neves családok címereit érintően, valamint a kopjafasorról.

Hűség az iskolához
Kisebb kopjákat, emlékplaketteket ő maga is farag, a gyimesfelsőloki javítóintézetben vette kezébe először a vésőt. Ott tizennyolcféle szakmát tanítottak, hogy amikor a nagykorúvá váló fiatalok elhagyják az intézetet, értsenek valamihez, el tudják kezdeni az életüket. Többek között ő készítette el a Romániai Magyar Peda­gógusok 1991-es sepsiszentgyörgyi alakulására emlékeztető emléktáblát, amelyet a 2012-ben, kissé késve tartott húszéves évforduló alkalmával helyeztek el a Székely Mikó Kollégium régi dísztermében. Diákjait is tanítja faragni az iskolában működő délutáni felzárkóztató programban, és időnként elviszi őket az amatőr képzőművészek kiállításaira. Ünnepek alkalmával szívesen indul el tanítványaival templomba, szabadtéri rendezvényre, de olykor az is gond, hogy a gyermekek tréning helyett fehér ingben, fekete nadrágban jelenjenek meg, ezt nem minden család tudja megengedni magának.
Bár a Csíki negyedi gyermekek nagy része szegénysorban él, sok a rendezetlen család, a Gödri Ferenc-iskola pedagógusai igyekeznek jó kapcsolatot fenntartani a szülőkkel. Van, akivel lehet, és van, akivel nem – mondja Nemes Emil. „Nem könnyű terep, itt az is elégtétel, ha sikerül véghezvinni azt, amit az ember eltervez. Nem vágyom dicséretre, bár érdemfizetésem mindig volt, talán valahol értékelték a munkámat.” Ami így is van, 2011-ben az RMPSZ háromszéki szervezete életműdíjjal tüntette ki, 2014-ben az országos pedagógusszövetség a Barangoló városismereti kisokos szerkesztéséért részesítette elismerésben.
Mehetett volna, de nem vágyott elitiskolába, Csíki negyedi lakóként ismeri és érti annak a közösségnek az életvitelét, nehézségeit, tudja, hogyan kell kezelni a peremre szorult közösség gyermekeit. Tanítani akar iskolában és iskolán kívül, de nemcsak a tananyagot, hanem minden olyant, ami az életben hasznos. Úgy tartja, a gyermekeknek gyakorlati tudásra van szükségük, valamint arra, hogy ismerjék az élet törvényeit, és azokat tartsák be. Szerinte a pedagógus dolga, hogy erre az útra terelje tanítványait, és főként szeresse őket.
Hozzászólások
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most
2017-07-18: Magazin - :

Nők a terrorszervezetben

Koszovóból 44 nő csatlakozott az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet iraki és szíriai harcaihoz, és közülük került ki a női kiképzőközpontok vezetője, a 23 éves Chamile Tahiri is – számolt be a pristinai sajtó.
2017-07-18: Közélet - Fekete Réka:

Több mint hobbi (Tanulás szabadidőben a művészeti és népiskolában)

Aki tehetséget, vonzalmat érez a képzőművészet, a hangszeres zene, a népi díszítőművészet, balett, tánc, éneklés iránt, de nem kívánja tanulmányait kizárólag ebben az irányban folytatni, művelheti mindezt amatőrként, de igazán igényesen csak akkor, ha az alapokat szakembertől tanulja meg. Erre van lehetőség a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolában, ahol több mint húsz szakosztály működik, s bár a tanév már rég véget ért, még a napokban is az iskola tanítványainak hangszereitől volt hangos a zabolai Csipkés.
Szavazás
Online látogatók
BNR Valutaárfolyam
1 USD = 3.8275 RON
100 HUF = 1.4914 RON
1 EUR = 4.5989 RON
Várható időjárás Sepsiszentgyörgyön
Most megy a TV-ben: