Erdélyi vizuális anyanyelvünkkel ismerkednek (Képzőművészeti diáktalálkozó Besenyőn)

A Sepsitelep 2 nevű diáktábor zászlaja ezen a héten folyamatosan lobogott a sepsibesenyői szabadidőközpontban, s a huszonhat székelyföldi középiskolás végig képzőművészeti programokon vehetett részt. A csíkszeredai, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és sepsiszentgyörgyi művészeti líceumok hallgatói egy szakmai zsűri által díjazott pályamunkájuknak köszönhetően ingyen táborozhatnak a tó partján, s hallgathatják képzőművészek és művészettörténészek előadásait. Az alkotótáborban műhelyekben dolgoznak, olyan képzőművészeti technikákat próbálva ki, amelyekre az iskolában nincs lehetőség, mindenik műhelynek egy-egy ,,kis bázis" ad otthont, a grafikusok terasza például fák közé rejtett, a festők pedig még a faluba is elviszik állványukat. Délelőttönként műfajokat oktatnak, délutánonként kortárs képzőművészettel foglalkoznak, az esti előadásokkal pedig művészettörténeti szempontból próbálják bebarangolni Erdélyt.

Ez utóbbi adja meg az idei, immár harmadik nyári tábor sajátosságát, mert miként Péter Alpár fogalmaz, ezzel oktatási hiányt is pótolnak, hiszen az itteni művészeti értékeket a helyi diákok nem ismerik, ,,holott itt élnek, saját művészettörténetünket kevésbé ismerjük, miközben tanítjuk az általános művészettörténetet". A Sepsitelep ,,rejtett célja" hogy a fiatalok ismerkedjenek ezzel, egy-egy képzőművészjelöltnek a vizuális kultúrában is legyen meg az önazonossága, tudja, mitől erdélyi az itteni művész, mi az a hagyomány, amit tovább kell vinnie, ismerje meg vizuális múltját. Ezeken az előadásokon döbbennek rá ― teszi hozzá Péter Alpár ―, még a tanárok is, hogy Erdély képzőművészete európai szintű volt, és ma is az lehet. ,,Büszkék lehetünk önmagunkra, mert itt a végeken sajátos európai művészetet hoztunk létre, és fontos ezt a gyermekekkel is megismertetni. Nagyon sokan jelezték, veszik a hátizsákot, és elindulnak kirándulni, mert olyan helyeket láthatnak, amelyekre most hívták fel figyelmüket művészettörténészek".