Árpád éve

A diófa árnyéka nemcsak a faragómestert óvja, hanem a fát is, mert az erdővidéki, illetve a dél-hargitai hegyekből származó tölgy még nyers volt. A kifaragása is sürgős vala, mert mindjárt itt van 2007. július 7-e, bizonyos feljegyzések szerint Árpád honalapító fejedelem halálának 1100. esztendeje, s ennek a monumentális oszlopnak addig el kell jutnia a Kárpát-medencében — legalábbis tudtommal — az egyetlen Árpád nevű faluba, ahol ünnepélyes külsőségek és hitbeli, lelki bensőségességgel felavatják ezt az emlékjelet.

Az erdővidéki cserefa Tőkés László királyhágó-melléki református püspök kezdeményezésére és kérésére reinkarnálódik monumentális emlékoszloppá, a székelyszáldobosiak is ennek a nemes célnak a szolgálatába állították ezt a százados cserefát, ezzel segítették meg — mondja a faragómester — az erdőháti Árpád falu lakóit, hogy az ottaniak az erdővidéki fából — milyen szépen rímelnek a tájnevek: Erdővidék, Erdőhát — maradandó emlékjelet állíthassanak a honalapító fejedelemnek.

Nagy dolog ez, mert 2007 Árpád-év ugyan, de a Kárpát-medencei magyar fennforgolódósághoz tartozók nem tapossák le egymás sarkát a nagy sürgölődésben, hogy Árpád apánkra emlékezzenek.

Árpád halálának évét — 907 — már Anonymus is említi a Gesta Hungarorumban, a halál pontos dátumát — július 7. — német forrásokból derítették ki.

Árpád faluról tudjuk, hogy 1397-ben említik először a nevét, a Bihar vármegyei Nagyszalonta járás nagyközsége 1900-ban 1642 magyar lakost jegyez. Kicsi a világ, 1849-ben az Árpád község melletti Gyepes egyik tanyáján fogták el a háromszéki származású, később kivégzett Szacsvay Imrét, akinek mostanság Nagyváradon koszorúzzák emlékművét, s itt bujkált 1849-ben Táncsics Mihály és Arany János is. Árpádnak — román neve Arpaşel — ma nyolcszáz és egynéhány lakosa van, többségük — több mint 700 — magyar. 1996-ban, a magyar millennium évében az ünnepségeket november 23-án tartották, a falu lakói elhatározták, hogy a település nevét magyarul is kiírják. A magyar helységnévtáblát a rendőrség levetette. Ellenkező esetben — fenyegetőztek — lezárják az utat, és nem tudják megtartani a tervezett ünnepséget. A megemlékezésen mintegy másfél ezer ember vett részt. Tőkés László beszédében azt emelte ki, hogy akit megfosztanak emlékezetétől, azt emberi méltóságától fosztják meg. Árpád kulturális életének alakulására hatással volt a 90-es évek derekán induló Erdőháti Napok rendezvénysorozat, Erdőháti Szövetség is alakult, 1996-ban, a honfoglalás 1100. évében Árpád-díjat alapítottak, amelyet elsőként a településről Nagyváradra származott Vassy Erzsébet képzőművész vehetett át.

A Csernátonban faragott monumentális oszlop olyan helyre kerül tehát, amely a dél-bihari tájegység összefogását, a közös történelmi gyökerek ismeretét erősíti.

Haszmann József és társai vésőjének minden moccanása, a minták metszése a nagy egyéniségeknek kijáró emberábrázolást követi. A faragott oszlop csúcsán a csillag(buzogány)motívum a magyar ősiség jelképe, a hosszú nyakrész is a nagyságoknak kijáró szimbólum, a székely keresztet (András-keresztet), a Föld jelét (molnárgombot) a tulipánmotívum emeli ki az oszloptörzsből. A törzsrész a kifaragott rész egynegyede, ez az aranymetszés teszi az oszlopot arányossá.

Szép szavainkkal is játszadozva, ez az oszlop is közelebb visz bennünket Árpád személyéhez, a honalapítás és a honmentés nagyszerű küzdelmeihez, de egyszersmind közelebb hozza a székelyföldi Erdővidéket a nagyrészt erdő nélkül maradt, hagyománya vonatkozásában is többször letarolt Erdőháthoz.

Árpád vezérnek nálunk, Háromszéken az altorjai nagytemplom melletti teraszon áll a szobra — Miholcsa József alkotása —, az Árpád-házi királyok korához visszanyújtózkodó Apor família históriai vonatkozásban is összekötő kapocs a fejedelmi kor és a mai idők között.