A síp mesterei

A szurkolók, a játékosok, az edzők rendszerint meg is kérdőjelezik, minek kapcsán célzások esnek a bírók édesanyjának egyes testrészeire, nem is beszélve a legősibb foglalkozást kidomborító célzásokról. Mi, magyarok még tragikusabban éljük át ezt az egész cirkuszt, minket zivataros futballtörténelmünk során mindig és kizárólag a rosszindulatú, lefizetett, minket nem szerető, sőt, utáló, irányunkban elfogult bírók verettek meg… Nézem az Európa-bajnokság összecsapásait, s egyre kedvetlenebb leszek, a bírók szereplésvágya mintha túlmenne már minden határon. S mintha a résztvevők a magyar szindrómához kerülnének váratlanul közel, mindenért a síp mestereit okolják. A törökök hihetetlen bravúrral fordították meg — mindezek ellenére — az eredményt, noha már az elején rosszul kezdődött számukra a meccs, a bíró lehúzatta cipőiket, mert a stopnik nem feleltek meg az uniós normáknak. A tizenhatos mélyén bizarr dolgok történnek, túl sok a műesés, az elengedett les, a fordított ítélet, amit az edzők időnként nehezményeznek. A bírók szereplésvágya ezen a tornán túlment minden határon, s váratlanul a színházhoz került közel. (Bár a színház sem játék…) Leginkább a vásári komédiához, melyben ott ripacskodtak a síp mesterei. Fáradhatatlanul. S váratlan döntéseikkel a lassú téboly határára sodorták a résztvevőket (szurkoló, játékos, edző…). Így nem lehet csodálkozni azon, hogy az édesanyjukra vonatkozó, a jó ízlés határán túlzuhanó utalások megszaporodtak. Úgy tűnt, az unió egységét jelenleg csak a futballbírók sodorhatják veszélybe. De ha az uniós tagállamok csapatai ezt kapták, mire számíthattak az unióba törekvő dacos törökök? Amint a példák mutatták, sok jóra nem. Ennek ellenére — noha a kanális fedelét még nem sikerült felemelni — rajta állnak, s újra elindulnak — mint hajdanán Szulejmán hadai — meghódítani Európát.