Nem csupán a háromszéki, sepsiszentgyörgyi lakosságnak szokatlan meleg időjárás az oka, hogy naponta vállamra akasztom az ivóvizes palackokkal megrakott hátizsákomat – amióta korszerűsítették a Dózsa György nevét viselő utcát és a belőle leágazó Csorgó utcácskát is, a Szemerja negyedből szívesebben járok a megszépült régi Szemerjára. A József Attila utca és a város végére érve már önműködően gyorsítom lépteimet, nehogy víz nélkül maradjak. A két csorgóból is eresztő Büdös-kút környékét kora délutánonként gépkocsik lepik el, amelyek vezetői, utasai a csomagtér forrásvízzel való feltöltésén sürgölődnek. És viszik az áldott, tiszta vizet öt-tíz bödönnel is. Mondom félig viccesen – mert ilyent valójában sohasem tapasztaltam – az évek során megismert törzsközönségnek, egykori munkatársaknak, barátoknak, ismerősöknek, hogy  siessenek a vízvétellel, mert vékonyabban kezd ereszteni a vastagabbik cső is...
1972 óta iszom rendszeresen a Büdös-kút vizét, de az utóbbi időben gyakrabban járok oda, főként, ha hirtelen elzárják a vezetékes vizet. Kezdtünk hozzászokni a javítások utáni kávészínű csapvízhez és a szolgáltató bocsánatkéréséhez is... Aztán a Büdös-kútnál a véletlen összehoz más nyugdíjasokkal, és amíg vizes edényeink telnek, a kőszékeken, a faemelvény árnyékában üldögélve elbeszélgetjük, hogy kinek a tulajdonát képezi az egész, ki javítja, ki tartja rendben. Hogy egy forrásból ered-e a két csorgó, hogy melyik mit tartalmaz, mert egyesek a vékonyabban eresztő nedűt gyógyvízként használják, pedig csak pár méterre van a másiktól. Nem szólok bele a vitába, nem értek hozzá, és a sokféle laikus vélemény fontolgatása helyett szívesebben olvasnék valamit egy hozzáértő szakembertől, mert eddig hiába forgattam a rendelkezésemre álló irodalmat – Románia ásványvizei címmel 1978-ban jelent meg szakkönyv – , nem találtam semmit a szemerjai Büdös-kútról. Pedig sokakat érdekelne egy rövid és tartalmas összefoglalás a vékonyabb és vastagabb csorgóról, a víz hatásáról.
Ferenczy L. Tibor