Sepsiszentgyörgy, 2017. október 19., csütörtök 17:46
Köszöntjük Nándor nevű olvasóinkat!

S. Király Béla : A politikailag korrekt ideológia már szobrokat döntöget

2017. augusztus 12., szombat, Kitekintő
Robert Lee tábornok szobra Charlottesville-ben
Robert Lee tábornok szobra Charlottesville-ben
A jellemzően észak-amerikai találmány, a politikailag korrekt szóhasználat – pontosabban: szó- és gondolatfutam-tiltás – abban is hasonlít a kommunizmus ideológiájára, hogy a számára kedvezőtlen múltszegmenseket igyekszik felszámolni. A hozzá simuló irányadó média agymosása olyan mértékű, hogy a közfeladatokat ellátók fejükben az ultraliberális panelekkel – „magánszorgalmú kutyaként” – késztetést éreznek végrehajtani a progresszívak parancsolatait.

Olaszországban újabban Mussolinivel kapcsolatos köztéri emlékeket semmisítenek meg a politikailag korrekt pedagógiai szándékával, pedig bármit is tett, a történelem eltörölhetetlen része marad – még amerikai szempontból is. Annak idején, 1928-ban a Saturday Evening Post nyolc részben jelentette meg a Duce önéletrajzát, s ez lett a korszak legnagyobb könyvsikere. Mussolinire hősként tekintettek a botrányhajhász amerikai liberális újságírók, és remekül kijöttek vele. Az amerikai oktatási intézmények közül a Columbia Egyetem fogadta be leginkább a fasizmusát, amely nem tévesztendő össze a Hitlerével. Amint azt Jonah Goldberg a Liberálfasizmus. A baloldal rejtett története Mussolinitől napjainkig című könyvében megírta: Hollywood moguljai, felismerve Mussolini színészi tehetségét, abban reménykedtek, hogy egy nagyfilmet készíthetnek vele. Duce volt az egyik első modern szexszimbólumuk, aki hozzájárult Che Guevara későbbi szexuális megdicsőüléséhez.
Ismerős a balliberális igyekezet; „a múltat végképp eltöröljük” – ígérték a kommunisták is. Emiatt olyan nehéz kiegyensúlyozottan, történelmi összefüggésekben látni a múltat a történelmi ismereteiket többnyire filmekből és bulvármagazinokba csomagolt politikai sugalmazásokból puzzle-ező utókornak.
A tiltólistára került Mussolini iránti kortárs amerikai imádatra azért kell kitérni, mert a Park Könyvkiadó jóvoltából már magyarul is olvasható Christopher Duggan könyve, A bódult nemzet. A Mussolini-imádat anatómiája – jellemzően csak az olaszok nemzeti érzésén veri el a port. A szerző még a Mussolini-sírbolt előtt elhelyezett vendégkönyvből is idézget. Az egyik, 2005. szeptember 9-ei bejegyzés viszont éppen a kortárs atlantista politikusok többségére illik: „Mennyi pozitív és negatív dolgot mondtak már el erről az emberről. Egy biztos: hogy családja nem gazdagodott meg pártjából. Ez példa és figyelmeztetés kellene hogy legyen a ma  politikusainak.”
A politikailag korrekt tiltóprogram a szülőföldjén is mérhetetlen károkat okoz a józan gondolkodásban, a mértéktartó mentalitásban. Már ott tartunk, hogy a déli konföderáció zászlaját rasszistának, Lee tábornokot pedig a nácik előfutárának tartja a közvélemény megdolgozott része. A megvezetett polgárok azt sürgetik, hogy az amerikai polgárháborúból (1861–1865) fennmaradt köztereken még látható szobrokat, zászlókat, jelképeket tüntessék el, mivel ezek „a gyűlölet és a rabszolgatartás szinonimái”. A balliberális tabula rasának több mint száz emlékmű esett már áldozatul. Ráadásul a virginai Charlottesville-ben a demokrata városvezetés nemrég elhatározta, hogy ledönti a híres Lee tábornok szobrát, aki a déliek hőse, majd a megbékélés előmozdítója volt. Mi több: a parkot, amely a szobrot övezte, az Emancipáció (felszabadítás, egyenjogúsítás) Parkjának neveznék át „a déliek által elnyomott afroamerikai lakosság emlékére”. A rabszolgaság tény, de kérdés: mennyi­re lett jobb azon négerek élete, akik éhbérért sínylődtek tovább a „győztes” északiak gyáraiban. Továbbá: nem a rabszolgaság finomított, prog­resszív formája a szándékosan csőbe húzott svájci frankhitelesek sorsa, akik egész életükben dolgozni kénytelenek a konstrukciót kiötlők sáskahadának?
Képzeljük el (de jobb, ha inkább el sem képzeljük), hogy Kolozsvár főterén lebontják a Mátyás-szobrot: máris előttünk állna a progresszív demokraták regresszív szándéka! Ráadásul a leegyszerűsített, politikailag korrekt parancsolat hazug. Az amerikai polgárháború nem „a haladár” északi úriemberek és a csúnya, „rasszista” déliek öldöklő küzdelme volt. Szándékos félrevezetés, és a futballmeccskommentárok szintjére leráncigált posztulátumhalmaz egyike, hogy sok százezer északi a feketék jogaiért adta volna életét. E polgárháború egy évszázados konfliktus szomorú csúcspontja volt két szociálpolitikai modell között. Az egyik oldalon a mezőgazdasági termelésen alapuló és konzervatív mentalitású Dél, amely a független államok konföderációját akarta, míg vele szemben az iparosított és tőkenövelő változásokat hajszoló Észak, amely minden áron központosítani akart. Amikor a polgárháborúk előzményeiről olvasok, napjaink Európájának kétféle víziója jut eszembe. Sajnos, nem jelent meg nálunk arra kihegyezett történelmi munka, hogy mit művelt Észak a legyőzött Déllel.
Az okokat a gazdaságban kell keresni. Észak elhatározta, hogy vámot vet ki a déli államok termékeire, így kényszerítve őket is az iparosításra. A déliek visszautasították a diktátumot, és elhatározták, hogy saját kikötőket építenek gazdasági függetlenségük biztosítására. Főleg ezek a lépések motiválták döntő lépésre az északiakat, mivel konkurenciát szimatoltak a levegőben. A rabszolgatartás megszüntetése csak utólagos magyarázat, ürügy volt a két társadalmi modell küzdelmében. Abraham Lincoln elnöknek csak a háború harmadik évében „jutott eszébe” a rabszolgák felszabadítása, feltehetően arra számítva, hogy fekete önkéntesek szöknek majd át hadseregébe a hősiesen harcoló déliek ellen.
A vesztes háború egy sajátos déli mentalitást teremtett, amelynek irodalmi és filozófiai kifejeződései Nobel-díjas írók és kiváló gondolkodók sorát hívta elő. A vesztesek a szabadságukat és a hagyományaikat védték. Ezeket – a jelképeken, szobrokon keresztül – ma is védeni kell, ami azt a tipikus balliberális megbélyegzést váltja ki,  hogy „Éljenek a fehérek és a rabszolgaság!” A jelképek védelme tisztelgés az ősök erőfeszítése előtt, azok előtt, akik még nem tudtak a multikulturalizmus, a egyenlősdiség mantrájáról, akikkel még nem szégyelltették a múltjukat. A déli államok jelképei szabad használatának megtiltásával a bosszúálló és jakobinus központosítás nevében akadályozzák a déli kultúra ápolását.
A mantra átrepült Európába is, hiszen a brüsszeli elit őket utánzó része már itt is alkalmazni akarja. Kemény küzdelem vár ránk – amelyet mások már rég előre láttak –, ha meg akarjuk védeni múltunkat a hivatásos leépítőktől, a nájmódis dekonstruktőröktől, akik mindent a politikailag korrekt mércéjével kényszerítenek Prokrusztész-ágyba milliárdos megbízóik érdeke szerint.
A Braveheart film kezdetének egyik mondata jut eszembe: a történelmet azok írják, akik felakasztották a hősöket.
Hozzászólások
2017. augusztus 12.
szombat 08:07
lacafaca74
4403 hozzászólás
Na végre egy jó cikk.

2017. augusztus 12.
szombat 16:22
szekelyse50
5712 hozzászólás
És a gyilkosoknak szobrot emelnek , furcsa dolog ez a történelem

2017. augusztus 12.
szombat 19:32
barcsay
1792 hozzászólás
No tisztelt Király Béla uram őszinte gratuláció e remekbeszabott cikk megjelenoének kapcsán erre vagyuunk vevők ez és ehez hasonló ismertető cikkek kéne az ujságot ellepjék itt el lehet gondolkodni természetesen mindenki a saját iq szerint is értékeli.Én személyesen kőszőnőm egy egész más megvilágitásban feltárt tőrténelmi tanulmányt .Még kérünk ehez hasonló irásokat.

2017. augusztus 12.
szombat 19:43
belaba
1624 hozzászólás
Gratulalok a tanar urnak es varjuk a Mikos irasokat is Hatizsakekal es tarsaikal.

2017. augusztus 13.
vasárnap 09:57
igazitrebitsch
206 hozzászólás
Mára már 3 halottja is van az összetűzéseknek...a ballibbancsok már felhergelték az erre kaphatókat a fehéreket és keresztényeket gyűlölőket...a cikk utoló részéből azt olvastam ki,hogy a történelem itt Európába is meg fog ismétlődni-mese a migránsok humanitárius megsegítése,olcsó munkaerő kell ide ,jobban mondva Németországba,mert veszélyben a mágnások óriási profitja...majd a simogatott ,dédelgetett migránsokat integrálásra fogják kényszeríteni,igen kényszeríteni,mert úgy nem megy a végtelenig,hogy csak-pátyolgatják őket...úgy járnak majd mint az amerikai felszabadított rabszolgák éhbérért dolgoztatják majd őket majd a megfelelő időben,amikor azzal fogják beetetni az őslakosságot,hogy a munka nemesít meg szabaddá tesz,tehát a bevándorlóknak is dolgozniuk kell végre....és akkor jön megint a tapsikolás,ez már igen,így kell ezt csinálni!

2017. október 7.
szombat 19:41
Ferencz
13716 hozzászólás
Remek írás - bár nagyon "kivonatos"- köszönjük, Király úr. " A mantra átrepült...." kezdetű mondatát tanítani kellene! Sajnos ott, ahol kellene, tíltólistán vannak az effajta nemzeti megnyílvánulások.

Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most
2017-08-12: História - :

Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora (Részletek /27.)

Jókai még most a „tigrisek” között van, s a lapjában állandó harcot kell folytatnia a Deák-párt és kormánya ellen. Sőt, a harc egyre erősebb és erősebb, minél öregebb a Deák-párt. Úgyhogy a lap hangja, mely elég éles volt néhány év előtt, és mely azóta nem változott, most már túlságosan szelídnek látszik. Az ellenzéki közönségnek, mint az iszákosnak, mindig több-több szesz kell, hogy idegeit felhangolja.
2017-08-12: Nemzet-nemzetiség - :

Cristian Pantazi: Kétsebességes Románia (Kármentő)

Erdély és Bánság nagyobb sebességgel fejlődik, mint az ország többi része. Románia déli és keleti fele, de a középen fekvő Hargita–Kovászna enkláve is csigalassúsággal halad. Románia egy kelet-nyugat tengely mentén mélységesen megosztott országgal készül megünnepelni a Nagy Egyesülés századik évfordulóját.
 
Szavazás
Online látogatók
BNR Valutaárfolyam
1 USD = 3.9032 RON
100 HUF = 1.4872 RON
1 EUR = 4.5841 RON
Várható időjárás Sepsiszentgyörgyön
Most megy a TV-ben: