Sepsiszentgyörgy, 2017. december 13., szerda 05:11
Köszöntjük Luca, Otília nevű olvasóinkat!

A bűvös gyűrű (Örmény népmese)

2017. augusztus 12., szombat, Kiscimbora
Élt egyszer egy öreg anyóka, volt egy fia. Az anyó mindegyre oktatta fiát, hogy sem embernek, sem állatnak, sem semmiféle élőnek ne ártson. Szegényesen éltek. A fiú mindennap kiment az erdőre rőzsét szedni, s vitte a hátán, a piacon aztán eladta, és az árán kenyeret vett magának meg édesanyjának.
 
Egyszer, amikor a faluba ment vissza, látja a fiú, hogy a gyerekek egy zsineggel megkötözött macskát kínoznak. Amikor a fiú látta az állat kínlódását, megesett rajta a szíve, és kérlelte a gyermekeket, eresszék szabadon a macskát.
– Ha annyira sajnálod, adj néhány garast, s akkor elengedjük!
Az öregasszony fia odaadta nekik aznapi keresetét – húsz piasztert –, és kiragadta a macskát kínzói karmaiból. Aznap este a szegény asszony meg a fia éhesen feküdtek le aludni.
Következő napon, mikor a szegény asszony fia ismét az erdőre indult rőzséért, utánabaktatott a macska is. Este a piacon eladta a rőzsét negyven piaszterért, és húsz piaszter árán mindjárt kenyeret vásárolt. Hazafelé menet látja, hogy a gyerekek egy kutyát csíptek el, és azt ütlegelik. A fiú akkor odaadta nekik a megmaradt húsz piasztert, és kiszabadította a kutyát.
Másnap reggel vele ment az erdőre a kutya is, a macska is. Ezen a napon az eladott rőzséből hatvan piasztert keresett a fiú; húszért kenyeret vett, húszból jól tartotta a kutyát és a macskát, a megmaradt húszat pedig vitte haza. Ez alkalommal a faluba vezető úton látja, hogy a gyerekek egy kígyót fogtak, s azt gyötrik. Maradék húsz piaszterével kiváltotta a kígyót, és egy agyagkorsóba tette.
Reggel, amikor a szegény asszony fia szabadon akarta engedni a kígyót a korsóból, az nem akart kibújni belőle. Délben, mikor a fiú a kutyával, macskával és a kígyóval együtt lement a hűs vizű forráshoz ebédelni, megetette a kígyót is, mire az hirtelen gyönyörű fiúvá változott át. Odaült a szegény asszony fia mellé, és a következőket mesélte el:
– Én királyfi vagyok. A varázslók elraboltak, és kígyóvá változtattak. Megigéztek, hogy mindaddig kígyó maradok, amíg ember kezéből nem kapok kenyeret. Ezért csúsztam-másztam be a faluba. Te megmentettél a szenvedéstől, feloldottál az igézet alól, ezért örökké hálás leszek neked.
Ekkor a szegény asszony fia elhatározta, hogy elmegy a királyhoz, s elmondja neki, mi történt vele. Amikor a királyfi megtudta szándékát, ezt a tanácsot adta a fiúnak:
– Ha kérdezi a király, mit kívánsz szolgálatodért, kérd tőle gyűrűjét az ujjáról. Bűvös gyűrű az; ha az ékkövét megfordítod foglalatában, mindent megkapsz, amit csak kívánsz.
Amikor a szegény asszony fia megjelent a király előtt, a király így szólt hozzá:
– Megszabadítottad fiamat, most kérj, amit akarsz.
– Az ujjadon levő gyűrűt kérem, király – felelte a fiú.
– Görbüljön meg a nyaka, aki téged erre kioktatott! De ha egyszer megígértem, oda kell adnom – felelte a király, lehúzta ujjáról, s odaadta a gyűrűt a szegény asszony fiának.
Nem sok idő múltán azt tanácsolta a fiúnak az anyja, hogy kérje feleségül a király leányát. A fiú hajlott is a jó szóra. Erre a szegény asszony kapta magát, s leült a leánykérők padjára. A király kiment hozzá, és megkérdezte tőle, mit akar? A szegény asszony azt felelte, azért jött, hogy a királylányt megkérje a fiának.
– Odaadom a leányom, de vajon honnan szerzel olyan vételárat, amilyent én kérek? – kérdezte a király a megjelent fiútól.
– Mindent megszerzek, amit kívánsz.
– Szerezz hát egy arany kincsesládát, egy palotát, amelyik felér ezzel, amiben lakom, palotámtól a házadig két fasor vezessen, és köztük végig szőnyeg fusson, a szőnyeg két szélén pedig lovasok üljenek hófehér lovakon.
A fiú meghajolt a király előtt és hazaszaladt. Megfordította az ékkövet a gyűrűben, s a király kívánsága teljesült. A fiú feleségül vette a királyleányt, és a palotába költözött.
Nem sok idő telt el, és egy öregember tudomást szerzett a csodálatos erejű gyűrűről. Ékszerárusnak öltözve, rögtön bejutott a palotába. A szegény asszony már nem élt akkor. A szegény asszony fia sem volt otthon. A gyűrű ott feküdt a polcon, s az öreg rögtön felismerte.
Így szólt a királylánynak:
– Íme, hármat választottál gyűrűim közül – odaadom mind a hármat azért az egyért, amelyik ott fekszik a polcon.
A mit sem sejtő királylány kész örömest fogta a gyűrűt és az öregembernek adta. Az meg csak fordított egyet az ékkövén, és így szólt:
– Repüljön át ez a palota királylányostul-mindenestül a hét tengeren túli szigetre.
Az öreg kívánsága abban a pillanatban teljesült.
Este, mikor a szegény asszony fia hazatért, palotája helyén saját régi kis viskóját találta. A királyi vő erre nagy bánatosan nyakába vette a világot, és vándorolt hegyen, völgyön át…
A macska meg a kutya igen elszomorodtak, mikor megtudták a szegény asszony fiának nagy bánatát. Megfogadták, bármibe kerüljön is, megszerzik a bűvös gyűrűt és visszajuttatják gazdájuknak. És íme, útnak eredtek szárazon és vízen át, és elérkeztek az egerek birodalmába. A határt vigyázó hadsereg ijedtében szerteszéjjel futott, s a macska megjelenésének híre futótűzként terjedt el az egész országban.
Az egérkirály összehívta a nagytanácsot, megerősítette a határokat, és levelet írt a teknősbékák királyának, kérve, küldjön segítségül néhány ezer páncélba öltözött katonát. Úgyszintén levelet írt a sünkirálynak is, hogy küldjön segítségül néhány ezer tüskés katonát. Ezért a segítségért az egérkirály megígérte a teknősbéka királynak és a sünkirálynak, hogy tíz éven át adófizetőjük lesz, ha az egerek országa megszabadul a macskától. Még arra sem volt ideje, hogy aláírja a levelet, mikor beállított a kutya, hogy a macskától jön követségben.
– Ha azt akarjátok – szólott a kutya –, hogy a mindenható kandúr ki ne irtsa az egész egérnemzetet, úgy az egérkirály küldjön a macskához néhány úszni tudó kövér egeret, hogy átvigyenek engem meg a macskát a tengeren.
Az egérkirály teljesítette a macska kívánságát, és kiválasztott néhány kövér egeret.
– Elég! – mondta a kutya.
Amint az egerek megjelentek a macska előtt, az megparancsolta nekik, hogy vessék magukat a vízbe, utánuk beugrott a kutya, a hátára a macska, és úszni kezdtek a tengeren. Midőn a hét tenger közepére értek, megpillantották a szigetet a rajta emelkedő várral. Ott a macska megparancsolta az egereknek, hogy hatoljanak be a várba, és szerezzék meg az öregtől a gyűrűt.
Éppen éjszaka volt. A palotában mindenki aludt.
Az egerek egy lyukacskát rágtak a falba, és bejutottak a hálószobába, ahol az öreg aludt. Csakhogy az öregnek nem volt az ujján a gyűrű. „Talán a szájába rejtette el az öreg a gyűrűt?” – tűnődtek az egerek. Erre egyikük az alvó mellett levő burnótszelencébe dugta a farka végét, majd az öreg orra lyukába. Az öreg akkor egy nagyot tüsszentett, szájából kiesett a gyűrű, az egerek felkapták, és a macskához vitték. A macska ezért a szolgálatért mindnyájukat káni méltóságra emelte.
A kutya meg a macska visszatért gazdájához, elibe tették a gyűrűt. A szegény asszony fia megfordította a gyűrű ékkövét, és visszavarázsolta régi helyére a királylányt meg a palotát is. A palotában ott feküdt az öreg, az ijedségtől kiszáradva.
A szegény asszony fia azóta sohasem vált el a kutyától meg a macskától, és mindent megtett kedvükért.
Hozzászólások
2017-08-12: Kiscimbora - :

Gárdonyi Géza: Miknyi kis emberek

Olvastam egyszer egy mesét. Az volt abban, hogy egy ember elaludt az erdőn. Miknyi kis emberek bújtak elő a fűszálak közül s ezt kiáltották:
– Micsoda óriás! Kötözzük meg, hogy el ne taposson bennünket!
2017-08-12: Kultúra - :

Máthé Edit – a művészet mint Bardo

Máthé Edit 1985-ben született Marosvásárhelyen, 2007-ben diplomázott festészet szakon Kolozsváron, ahol az AKIK Képzőművészeti Csoport vezetője volt, majd 2009-ben Budapesten újabb, lakberendezői diplomát szerzett. Ismeri a nagyvárosok vonzáskörét, alkotómunkában kiteljesedni mégis visszatért szülőföldjére.