Észak-Korea ugrálása viszont olyannak tűnik, mintha a bolha fenyegetné az elefántot: ha sokat szökdösik, úgy megcsípi, hogy attól koldul. Amerika meg azzal ijesztgeti, hogy eltapossa, mint egy cigarettacsikket. A nagyhatalmaknak sok nagy atombombájuk van, és nem szeretnék, ha a kishatalmaknak is lenne. A második világégés óta tíz ország fejlesztett ki nukleáris fegyvereket. Érdekes, hogy azok vezéreit nem tartják olyan közveszélyeseknek, mint azokat, akiknek országában csak mostanság eszkábálnak össze néhány atombombácskát, miként Észak-Koreában vagy Iránban. Kim Dzsongun azt gondolja: miért ne játszadozhatna homokozójában ő is ilyen világpusztító játékszerrel, hogy ne közelíthessenek fövenyvárához? A régebbi atomhatalmak vezetői kezéből senki nem akarja kivenni saját nukleáris pukkantós játékszereiket, pedig még az is megtörténhet ugyebár, hogy valamelyikük pillanatnyi elmezavarban lángba borítja a világot, mint Néró Rómát, csak azért, hogy gyönyörködjék benne, megénekelje pusztulását, és neve örökre fennmaradjon.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió sikeres szélmalomharcot vív saját külön bejáratú ellensége, a terrorizmus ellen, de más hadszíntereken a NATO-val kar(dot)öltve egyáltalán nem arat elsöprő, csak félsikereket (vagy inkább kudarcokat?) Irakban, Afganisztánban, Észak-Afrikában, Közel- és Távol-Keleten. Ideje lenne már Amerikának is egy nagy, mindent elsöprő diadalt aratnia valahol a világban. Ott a nagy lehetőség: egy hét országra szóló csapást mérni Észak- Koreára. Nem értem, mit tiki-takiznak annyit? Hitler módszerével sokkal könnyebben el lehetne intézni az egészet. A második világháború kirobbantása évfordulójának (szeptember 1.) közeledtével eszükbe juthat: akkor a német támadás ürügye az volt, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett katonák megtámadták a saját gleiwitzi (ma Gliwice) német rádióállomást. De Magyarország is úgy ugrott bele a háborúba, hogy orosz felségjelű (állítólag német) repülőgépek megbombázták Kassát. Na már most, Észak-Korea atombombával fenyegeti az amerikai támaszpontként is ismert Guam szigetét, ahol a százhatvanezer civil lakos és a turisták mellett hatezer amerikai katona is napozik. Az amerikaiak erősen retteghetnek emiatt, mert valószínűleg épp nincsenek raktáron Patriot rakétaelhárítóik, mivel az utolsókat, miként szólt a fáma, éppen most adták el Romániának, bizonyára az oroszok ellen. Ezért majd taktikusan és titokban (a trópusi éjszaka) melegében kivonják katonáikat a szigetről, és a Koreai-félsziget közelében tengeralattjáróról felröppentenek egy észak-koreai felségjelű rakétát, majd egy kisebb méretű atombombával letörlik Guamot a föld színéről az ott lakókkal együtt. Lesz némi veszteség, de hát több is veszett Mohácsnál, vagyis Pearl Harbournál, amikor a japánok 1941-ben megbombázták az amerikai támaszpontot. Különben több mint tizennégy percbe telne, míg egy észak-koreai rakéta eléri Guam szigetét. Ezalatt fel lehet készülni a becsapódásra, és bárki elkészítheti dióhéjban végrendeletét. Arra is felhívták a figyelmet, hogy senki ne nézzen a robbanás irányába, mert akár meg is vakulhat. (Még mielőtt meghalna!) Trump megmondta, hogy ha bármi történik, Amerika megvédi a szigetet, vagy ami marad belőle. Aztán, ha úgy adódik, meglesz az ok arra, hogy általános támadást intézzenek Észak-Korea ellen, amelynek vezérét kis szerencsével és egy miniatombombával levegőbe repíthetik. Népe már nagyon várja az ő mennybemenetelét is.
Ha viszont nem megy minden, mint a karikacsapás vagy egy jó visszacsapás, akkor kerekedhet belőle egy nagyobbacska atomháború is, amelyben elpusztulhat az emberi civilizáció. Azután még sokáig kell várni, míg újra feltalálják a puskaport, a dinamitot, hogy a modernebb gyilkos fegyverekről ne is beszéljünk. Tömegpusztító fegyverek hiányában aztán két bunkó csak két bunkóval tudna egymásnak esni, amíg a haditechnika fejlődésével idővel hatékonyabban tudnák egymást pusztítani.