Csendes lármázók (Jegyzet)

Hallani tehát olyanokról, akik évtizednyi bolyongás, Nyugat-Európát keresztül-kasul szelő ,,underground" utazások után mégis a visszatérés kalandját, az itteni életszikrák kovácsolását vállalják ― apró, de mégis meghatározó élmény. Visszaigazolás, hogy bár a vándorbot divatja és egyfajta kényszere talán soha nem múlik el, változatlanul léteznek fiatalok, akik élhető hétköznapokat és szép ünnepeket képzelnek eme különös, otthonossággal nem folyamatosan kedveskedő, ám mégis valamiféle varázslattal bíró térségben. És ami a legfontosabb: vannak, kik nem csak csodára várnak, hanem csendben tesznek is azért, hogy az bekövetkezzék.

A tavaly ősszel Sepsiszentgyörgyön létrehozott Lármafa Egyesület alapítói hasonló gondolatokat pászítottak zászlajukra. Úgy érzik, joggal, hogy kisvárosi környezetünket nem csak a dohosság érzete, hanem a szabadságélmény meghatározó jellege is körülöleli, valami olyan, általuk is nehezen meghatározható hangulat, ami csak a miénk. És ez nem csupán a lokálpatriotizmus pirospozsgás változata, hanem annak felismerése is egyben, hogy számos tehetséges fiatal szeretne képességeivel hozzáadni valamit a végvidék érkeringéséhez, mert úgy vélik, megbocsáthatatlanul sok a ki nem használt energia, az elfekvő tudás. Nem olyan rég több tucatnyian arra vállalkoztak, hogy ― elsőkként a megyeszékhely környékén! ― nyári nagytakarítást szerveznek a bántóan szemetes Olt-parton. Mintegy húsz kilométeres szakaszt tisztítottak meg civilizációs mocsoktól, szennytől, s a nappali konok munka mellé esténként családias légkört, s e környék pár, figyelemre méltó zenészének közreműködésével hangulatot teremtettek. Persze, tudják, hogy ez ,,szélmalomharc", de figyelemfelkeltésnek jó. (Érdemes újólag megjegyezni: a székely ember szemetét tíz budapesti képzőművész is gyűjtötte, majd e faragatlan nyersanyagból szobrokat faragtak.) A civil szervezet keretet próbál formálni ahhoz, hogy ne vesszen kárba az a rengeteg ötlet, amely támogatás, bátorítás nélkül általában sorvadásra ítélt.

A Lármafa Egyesület elkezdte tehát szép csendesen lángra lobbantani lármafáit, azaz a ,,magaslatokon elhelyezett, az ellenség közeledését, a közvetlen veszélyt fény- és füstjelekkel jelző hírközlő eszközöket". És nem tűzoltókra, hanem további támogatókra várnak…