Sepsiszentgyörgy, 2017. november 20., hétfõ 19:18
Köszöntjük Jolán nevű olvasóinkat!

A helyi értékteremtés előnyei (Háromszéki termék)

2017. szeptember 13., szerda, Pénz, piac, vállalkozás
Cégtáblák Sepsiszentgyörgyön – globális és lokális szereplők. A szerző felvétele
Cégtáblák Sepsiszentgyörgyön – globális és lokális szereplők. A szerző felvétele
A helyi termék, helyi szolgáltatás, helyi vállalkozó önmagában olyan érték, ami/aki szerencsésebb helyeken kiemelt megbecsülést élvez. Egy régió pénzügyi önállósága azt is jelentené, hogy a helyben és helyi erőforrásokból előállított, majd helyi forgalmazó által kínált termék/szolgáltatás megvásárlása esetében az azt terhelő adók és illetékek nagyobb hányada is a helyi költségvetés(eke)t gazdagítja, vagyis az ellátórendszerek révén a helyi közösség részesül belőle. Egy központosított pénzügyi rendszerben azonban ez korántsem ilyen egyértelmű. 
 
Akkor mégis mi az, ami - az egészséges lokálpatriotizmus jegyében - arról győzi meg a fogyasztót, hogy a globális szereplőkkel szemben a lokális kínálatot válassza? Nagyon leegyszerűsítve, a helyi vállalkozónál elköltött egy lej miért gazdagítja jobban a közösséget, mint az az egy lej, amelyet egy multinacionális cégnél költünk el? A válaszért Deb­reczeni László adószakértőt és Veres János megyei pénzügyigazgatót kerestük fel, és közösen kíséreltük meg követni az adók és illetékek meglehetősen bonyolult útját, feltérképezni a közvetett előnyök hálózatát.

Az adók, illetékek útja
A központosított adórendszer alapértelmezése, hogy minden ezen a címen begyűjtött pénz visszaosztásos rendszerben kerül(het) vissza a helyi (köz­ségi, városi, megyei) költségvetésekbe. Az egyik legnagyobb jövedelmi forrást jelentő tétel az általános forgalmi adó (áfa), amelyet minden egyes elköltött lej után befizetünk az államkasszába. Függetlenül az adózás helyétől (ismert, hogy e tekintetben már a közepes cégek is Brassóhoz, a nagyok Bukaresthez „tartoznak”) az áfa egy központi alapba folyik be. A visszaosztás azonban köszönőviszonyban sincs a befizetés mértékével. Az idén például az állam által inkasszált áfa 41 százalékát osztották vissza a közigazgatási egységeknek, ráadásul célirányosan: gyermekjogvédelem, iskola, utak finanszírozására stb., egy kisebb részt pedig az úgynevezett költségvetés-kiegészítés céljából. Azt azonban nem tudni, hogy egy-egy megyéből mennyi ilyen jövedelme származik az államnak.
A másik fontos tétel a megvalósított bruttó jövedelem után fizetett társasági (vagyis profit) adó. Ez teljes mértékben az államkasszát gazdagítja. A cégeknek egyedüli lehetősége az adó legtöbb húsz százalékának értékesítése, amelyet támogatásként az arra jogosult civil szervezeteknek, egyházaknak adhatnak, így ebből a helyi közösség részesülhet. Itt mindenképpen tetten érhető a helyi közösség iránti elkötelezettség mértéke. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy egy helyi vállalkozó sokkal jobban odafigyel arra, hogy ez a hányad ne az államkasszát, hanem inkább helyi civil szervezeteket gazdagítson, mint egy multinacionális céget.
Az adófizetők jövedelme (fizetések) után befizetett adó elosztása az illető közigazgatási egységben bevételezett összeg függvénye. Az állami költségvetés javára bevételezett jövedelemadóból ugyanis a következő tételeket határozták meg: 28,5 százalék marad az államkasszában, 18,5 százalékot a megyei közpénzügyi hivatal oszt el a helyi költségvetések kiegyensúlyozására (ezen belül külön határozták meg a megyei és a helyi önkormányzatok számára vissza­osztandó hányadot), 11,25 százalék a megye költségvetését gazdagítja, míg 41,75 százalék az adófizető lakhelye szerinti önkormányzat bevétele.
A szakértők szerint tehát a központosított rendszerek lényege, hogy a helyben megtermelt jövedelmek adó- és illetéktartalmának útja rendkívül bonyolult, a visszaosztásos rendszer legtöbbször nem veszi figyelembe a különböző jogcímeken befizetett össze­gek mértékét. Így az abból származó előnyök, hogy valaki helyi terméket/szolgáltatást vásárol, közvetlenül aligha mutatható ki.

Közvetett előnyök
Sokkal fontosabb, s bár közvetett előnyt jelent, szembetűnőbb az a különbség, ahogyan egy helyi, illetve egy globális szereplő valósítja meg a beruházásait. Az ugyanis egyértelmű, hogy egy lokálisan érdekelt vállalkozás a megtermelt tiszta nyereségét nem a globális piacon értékesíti. És fordítva, a globális szereplő nyereségét minden bizonnyal máshol fekteti be. Ezekben a döntésekben pedig nem csupán a lokális és globális közötti méretkülönbségek játszanak szerepet, hanem az is, hogy egy helyi vállalkozónak eleve kötődése van ahhoz a gazdasági közeghez, de ahhoz a közösséghez is, amelyből vétetett. Ez a szempont – bár korántsem számszerűsíthető a helyi termék/szolgáltatás megvásárláshoz elköltött összeghez – adja azt a pluszértéket, amely miatt egyszerű vásárlóként is érdemes a helyit választani. A helyi beruházás multiplikatív hatásai pedig egyértelműek: minél több pénzt költünk el egy helyi üzletben, annál valószínűbb, hogy az az üzlet működik, fejlődik, új munkahelyet teremt, a megtermelt profitot egy helyi vállalkozó nagy valószínűséggel helyben fogja beruházni (már abból a meggondolásból is, hogy a beruházás kockázatait minimálisra csökkentse), így mindez új, akár más szakterületen megvalósított beruházásokat hoz, ami szintén a helyi gazdaság izmosodását eredményezi, további közvetett előnyöket generálva. A különbség tehát a helyben termelt profit útjában mutatkozik meg: a külföldi tulajdonos esetében a profit „kivándorol”, míg a helyi esetében itthon marad. És ez egyáltalán nem mindegy a közösség szempontjából. A mi érdekünk, hogy amit helyben termelünk meg, helyi erőforrásokkal, a helyiek munkájával, azt tartsuk helyben, hogy itt kamatozzon a közösség javára. Ugyanakkor egy helyi vállalat megerősödése közvetetten az elvándorlási folyamatokat is fékezi, vagyis az értékes és akár magasan képzett humán erőforrás helyben tartását segíti elő.
Összegezve úgy fogalmazhatunk: a helyi termék/szolgáltatás értéke, a közösség számára felmutatható haszna egy globális szereplővel szemben abban rejlik, hogy egy helyi lakosnak – bár ezt nem érzékeli közvetlenül – szerves kapcsolata keletkezik a helyben megtermelt profittal.
Hozzászólások
2017-09-13: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Pityókaszedéskor Petőfalván (450 éves a mezőföldi falu)

Székelypetőfalva Belső-Mezőföld apadó lélekszámú faluja. Mitől lenne székelyeb ez a római katolikus vallásban élő kis település, ha nem attól, hogy a székely szó a településnév szerves része? Vajon türelmesebb lelkű lenne a petőfalvi ember attól, hogy katolikus, hogy alkalomadtán templomának védőszentjéhez imádkozik? – kérdeztük helyben. Hát lehet – jött a felelet –, mert az eseményekkel szemben valóban türelmes-kiváró természete van, s még akkor is csak magában háborog, ha a lakosság túlnyomó részét alkotó helybeli romaság lovai szerfelett pusztítják az amúgy is aszály sanyargatta mezőt.
2017-09-13: Pénz, piac, vállalkozás - :

Hírbörze

Közösségi gazdaság
A Romániai Magyar Üzleti Egyesület Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusával, az RMKT kolozsvári kirendeltségével és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar–Román Tagozatával közösen Kolozsváron szervezi soron következő konferenciáját Közösségi gazdaság – utópia vagy a hagyományos modell újraértelmezése? címmel.