Százhuszonöt éves a modern melltartó

2017. szeptember 20., szerda, Magazin
Százhuszonöt éve, 1892. szeptember 20-án mutatta be egy párizsi fűzőkészítő az első modern melltartót. Az intim ruhadarab története kibogozhatatlanul összefonódik a divattal és a nők társadalmi helyzetével. Az öltözködés történetében már a kezdet kezdetén elváltak egymástól a praktikus szempontok és az aktuális szépségeszmény diktálta követelmények. Attól függően, hogy a hölgyek mit akartak magukból megmutatni, hol a dekoltázst, hol a derekat hangsúlyozták, derekukat halcsont-, bőr-, fa- vagy fémmerevítők börtönébe kényszerítették, mellüket pedig leszorították vagy kitömték.
 
  • Különböző korok melltartói. Fotó: annaraeburn.com
    Különböző korok melltartói. Fotó: annaraeburn.com
A melltartó története az ókorig nyúlik vissza. A több évezredes krétai falfestmények tanúsága szerint az akkori nők teljes dicsőségükben mutatták meg idomaikat. A görög nők már ruha mögé rejtették keblüket, a rómaiak pedig egyáltalán nem tartották vonzónak a hangsúlyozott melleket, így azokat eltakarták, leszorították, és azon igyekeztek, hogy méretét  minimálisra csökkentsék.
A reneszánsz nők búcsút mondtak a középkorra jellemző szemérmességnek, mellszorító pántoknak, és merész dekoltázsokkal igyekeztek kihangsúlyozni selyembe csomagolt keblüket. Medici Katalin francia királyné az 1550-es években megelégelte udvarhölgyei szerinte illetlenül vastag derekát, és kötelezővé tette számukra a vasból készült fűzők viselését, hogy elérjék a kívánatosnak tartott homokóra alakot, azaz a darázsderekat. A fűző szinte nevetséges magasságba emelte fel a melleket, amelyeket így már-már a kibuggyanás veszélye fenyegetett. A királyné ezzel egy évszázadokig uralkodó társadalmi elvárás alapjait vetette meg, tisztességes nők ezután nem jelenhettek meg fűző nélkül. Mivel a fűző le- és felvétele hosszadalmas folyamat volt, az erkölcsösség szimbóluma is lett, emellett, mivel semmilyen munkát nem lehetett benne végezni, a hölgyek társadalmi állásáról is árulkodott. A vállpánt nélküli merev fűző, a corset könyörtelenül összenyomta a testet, viselésének veszélyeire – tartós légszomj, ájulás, a belső szervek károsodása – az orvostudomány fel is hívta a figyelmet, de a hölgyek alakjuk vékonyítását az egészségüknél előbbre valónak tartották.
A 19. század fordulóján az öntudatra ébredő nők egyre hangosabban követelték jogaikat, a szabadságot. Abba is beleuntak, hogy előírják számukra, mit szabad viselniük és mit nem, és fellázadtak a rájuk kényszerített míder ellen. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a lélegzetelállító szorításból való kitörést, a melltartót kinek köszönhetjük.
Egy francia fűzőkészítő, Hermine Cadolle 1892. szeptember 20-án szabadalmaztatta az első olyan női fehérneműt, amely modern melltartónak tekinthető. A kalandos életű hölgy részt vett az anarchista mozgalomban, emiatt Argentínába kellett emigrálnia, majd Párizsba hazatérve ruhaboltot nyitott. Ennek kirakatában tette közszemlére az 1889-es világkiállítás során le bien-etre (kényelem) névre keresztelt kétrészes alkotását, amelynek alsó része fűző volt, a felső viszont vállpántokkal támogatta a mellet. A felső részt hamarosan soutien-gorge néven (a régies kifejezés szó szerint azt jelenti: támasz a kebelnek) önállóan is forgalmazni kezdte, francia nyelven ma is így hívják a melltartót. Ügyfelei között királynők és arisztokraták voltak, sőt, Mata Hari is a szalonjában vásárolt.
Mások szerint a dicsőség az amerikai Marie Tuceket illeti, aki 1893-ban, elhagyva a fűző többi részét, két kosarat szerkesztett, ezeket hátul pánttal és kapoccsal kötötte össze. Azonban hiába pattant ki fejéből a zseniális ötlet, amelyet szabadalmaztatott is, Tucek asszony nem rendelkezett jó üzleti érzékkel, portékáját neki magának nem sikerült eladnia. Az új kebelformálót hamarosan brassiere néven kezdték emlegetni, a kifejezés azután terjedt el széles körben, hogy a köztiszteletben álló Vogue magazin is használni kezdte. 1911-ben az Oxford-szótárba is bekerült, majd lerövidült, ma már csak bra formában használják.
1913-ban a gazdag amerikai családból származó Mary Phelps Jacob egy New York-i társasági összejövetelre készült, ám finom szatén estélyi ruháján át kirajzolódott halcsont fűzője. Szobalánya segítségével két szaténzsebkendőből és selyemszalagból melltartót rögtönzött, amely meghagyta a melleket a maguk természetes formájában. Találmánya iránt egyre többen érdeklődtek, így azt 1914-ben szabadalmaztatta, majd 1500 dollárért eladta a Warner Brothers Corset Companynak, amely a következő 30 évben több mint 15 millió dollárt keresett vele. Arra az orosz származású Ida Rosenthal ébredt rá, hogy nem minden nőnek kényelmes az egyenméret, ő kezdett különböző nagyságú kosarakat gyártani.
Az ötvenes években a hegyes „rakétamelltartó” volt divatban, leghíresebb propagálója Elizabeth Taylor és Jayne Mansfield volt. Ezt a ruhadarabot 1990-ben hozta vissza Madonna, aki koncertkörútján egy Gaultier által tervezett exkluzív alsóneműben lépett a színpadra. A hatvanas évek feminista mozgalma Le a cicifixekkel! jelszóval megtagadta a nőellenesnek kikiáltott fehérneműt, e korszak védjegye a fiús Twiggy volt. A kilencvenes években előtérbe kerültek a természetes alapanyagból készült nőies formák csipkével vagy anélkül, szilikon- vagy kivehető habszivacs betéttel, a DuPont cég által feltalált lycra anyagokból. (MTI)
Cikk megjelenési időpontja: 2017-09-20 00:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint bent marad-e az első ligában a Sepsi OSK labdarúgócsapata?







eredmények
szavazatok száma 384
szavazógép
Várható időjárás Sepsiszentgyörgyön
2017-09-20: Magazin - :

Újjáépítenék Bözödújfalu egyik templomát

Közadakozásból építenék újra Bözödújfalu vízzel elárasztott és három évvel ezelőtt összeomlott katolikus templomát, e célból a Bözödújfaluért Egyesület és Erdőszentgyörgy önkormányzata adománygyűjtést indított. A felépítendő templom az egykori település valamennyi felekezetét képviselné.
2017-09-20: Közélet - :

Sógor Csaba: Ne legyünk közömbösek az EU jövőjét illetően (Interjú)

Az Egyesült Királyság távozik az Európai Unióból. Sógor Csaba szerint nekünk, romániai magyaroknak minden változásban a lehetőséget kell meglátnunk. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjével az elkövetkező időszak egyik fontos európai napirendi pontjáról, a brexit-tárgyalásokról, az EU jövőjével kapcsolatos kérdésekről és a kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeiről beszélgettünk.