A nyári olimpiai játékok (20.)

Békés fegyverek. Csoda jó játékszerek. Elnémulnak, ha háború dúl, ha szent a béke. Igazi versenyszerek az öreg fegyverek. Az első újkori olimpián öt versenyszámban avattak bajnokot, négy évvel később, Párizsban már tizenhatban. Ahogy teltek az évek, úgy nőtt a versenyek száma. Na de vegyük sorra. A nyitányon (1896) három görög és két amerikai győzelem született. A párizsi (1900) tizenhat számból viszont csak hetet tekintett hivatalosnak a rendező francia szövetség. A hét aranyérmen két ország osztozott, négyet a svájciak vittek haza, három a franciáknak maradt. Furcsának tűnik, de St. Louis (1904) nem hívta meg a sportlövőket, de London (1908) igen, s mintha kárpótolni akarta volna a céllövőket, tizenöt versenyszámot tűzött műsorra, abból hatban az angolok győztek. Stockholm (1912) következett a maga tizennyolc versenyszámával, és az első magyar aranyérem dr. Prokopp Sándor jóvoltából. Igen, jóvoltából, hiszen Prokopp véletlenül került az olimpiai csapatba, miután a kijelölt tartalék, Hammersberg Géza lemondta válogatottságát. Prokopp egyébként remek versenyzéssel nyert, az első sorozatban nyolcszor talált a középpontba, egyszer pedig a negyedik, majd egyszer a harmadik körbe. A fél alakú céltáblán aztán minden lövése az ötödik körbe, azaz a középpontba ment, s ezzel a lehetséges 100 körből 97 találatot teljesített. Senki ennyit. Antwerpen nem akart nagyon lemaradni Stockholm mögött, s ezért huszonegy versenyszámot rendezett meg, a huszonegyből az amerikaiak tizenhármat megnyertek. Antwerpen érdekessége, hogy a futószarvas kettőslövés-számában indult a 73 (hetvenhárom) éves svéd Oscar Swahn, aki csapatával ezüstérmes lett. A második párizsi olimpián (1924) már csak tíz versenyszám szerepelt, ebből egyet — agyaggalamblövés — a magyar dr. Halasy Gyula nyert meg, méghozzá szétlövésben a finn Herbert Konraddal. Konrad a szétlövésben egyszer mellé lőtt.

A második világháború utáni olimpiai vetélkedő nem mindennapi magyar sikerrel indult. Az ötalakos gyorspisztolyban ugyanis Takács Károly honvéd őrmester nyert, az a Takács, akinek 1938-ban egy felrobbanó gyutacs elvitte a jobb kezét, s aki emberfeletti akaraterővel megtanult bal kézzel lőni, és egy év múlva már részt is vett a luzerni világbajnokságon, ahol csapatával aranyérmet nyert. Ilyen előzmények után érkezett tehát Londonba, ahol világ- és olimpiai csúccsal győzte le az argentin Valientét. Négy évvel később, Helsinkiben Takács Károly megvédte olimpiai bajnokságát, s hogy teljesebb legyen a magyar öröm, arról Kun Szilárd gondoskodott a szám ezüstérmével. S ha már Helsinkinél tartunk, hadd mondjuk el, itt szerezte Iosif Sârbu a román sportmozgalom első olimpiai aranyérmét a kisöbű sportpuska fekvőszámában.

Pörgessük meg az idő kerekét, s gyorsan mondjuk el, Melbourne hét, Róma hat, Tokió hat aranyérmet kínált a sportlövőknek. Ebből jutott a magyaroknak is, hiszen Hammerl László győzni tudott a kisöbű sportpuska fekvőszámában, majd az összetettben bronzérmes lett. A kimaradt ezüstérmet aztán Mexikó­városból (1968) hozta el. Az újabb magyar aranyra Moszkvában került sor, akkor Varga Károly másolta le Hammerl tokiói bravúrját. Az utolsó magyar arany Igaly Diána nevéhez fűződik, ő a második athéni olimpián győzött a nők skeetversenyén.

A sportlövészet olimpiai bajnokai:

férfiak:

hadipuska, egyéni és csapat, 300 m: 1896: Orfanidisz (gö) 158 kör, 1908: Milner (nbr) 98 k. — Egyesült Államok, 1912: Prokopp Sándor dr. (m) 97 k. — Svédország, 1920: Olsen (no) 60 k. — Egyesült Államok, 600 m: 1912: Colas (fr) — Egyesült Államok, 1920: Johanson (své) 58 k. — Egyesült Államok, összetett: 1900: Kellenberger (svá) 930 k., 1912: Colas (eá) 987 k., 1920: Fisher (eá) 997 k.

kisöbű sportpuska, fekvő: 1912: Hird (eá) 194 kör, 1924: Coquelin (fr) 398 k., 1932: Rönnmrk (své) 294 k., 1936: Rögeberg (no) 300 k., 1948: Cook (eá) 599 k., 1952: Iosif Sârbu (ro) 400 k., 1956: Quellette (kan) 600 k., 1960: Kohnke (né) 590 k., 1964: Hammerl László (ma) 597 k., 1968: Kurka (csz) 598 k., 1972: Ho (ék) 599 k., 1976: Smieszek (nszk) 599 k., 1980: Varga Károly (ma) 599 k., 1984: Etzel (eá) 599 k., 1988: Varga Miroslav (csz) 703,9 k., 1992: Lee (dk) 702,5 k., 1996: Klees (né) 704,8 k., 2000: Edman (své) 701,3 k., 2004: Emmons (eá) 703,3 k.

kisöbű sportpuska, összetett: 1952: Kongshaug (no) 1164 k., 1956:Bogdanov (sz) 1172 k., 1960: Samburkin (sz) 1149 k., 1964: Wigger (eá) 1164 k., 1968: Klingner (nszk) 1157 k., 1972: Writer (eá) 1166 k., 1976: Bassham (eá) 1162 k., 1980: Vlaszov (sz) 1173 k., 1984 és 1988: Cooper (nbr) 1279,3 k., 1992: Petikja (fák) 1267,4 k., 1996: Amat (fr) 1273,9 k., 2000: Debevec (szlo) 1275 k., 2004: Csia (kí) 1264,5 k.