Barátom, a rövidnadrágos

2017. október 17., kedd, Kármentő
Mózes László
Barátomat tizedikes korában – közel harminc évvel ezelőtt, még a pártállam idején – kidobta a romántanár az órájáról, mert rövidnadrágosan ült be az osztályterembe. Félreértés ne essék: lényegtelen, hogy éppen román nyelvet és irodalmat tanító pedagógusról van szó, és az is pontosítandó, hogy úr és nem hölgy cselekedett ekképp, ugyanis barátom az akkori 1-es számú Líceumban kiváló romántanárnőnek örvendezhetett, aki nem csupán nyelvre, hanem kultúra iránti nyitottságra is bátorította.
 
Kipenderítette tehát, mint a macskát szokás a ház elé, magyarázat nélkül, hiszen bizonyára összeegyeztethetetlen volt a kor szellemével a piros, sportos rövidnadrág, amelyet csencselő lengyelektől vásároltak a tengerparton, hiszen akkoriban még tisztességes rövidnadrágot is csak pult alatt lehetett vásárolni, ha egyáltalán lehetett. Különben nem céltudatosan viselte a nyárias holmit, semmilyen funkciója nem volt, csak tornaóra után már nem maradt elég ideje vagy talán kedve sem ahhoz, hogy átöltözzön.
Jelentéktelen epizód, meséli mosolyogva, következmények és traumák nélküli, amely most véletlenszerűen tolakodott elő, olvasván, hogy a megyeszékhelyi önkormányzat ülésén is napirendre került a rövidnadrág rendkívül sarkalatos ügye. Vagyis furcsamód azzal szembesült, hogy egy képviselő felvetette, mekkora szemérmetlenség, hogy egynémely választott tisztségviselők túlzott lazasággal, rövidnadrágosan merészeltek megjelenni a városházán. S ez bizony felháborító, tűrhetetlen, megakadályozandó, harsogja a volt iskolaigazgatóból lett, különben is igen aktív képviselő. Mert nézetében e lenge viselet valójában a választók iránti tiszteletlenséget tükrözi, s ez elfogadhatatlan.
Hiszen napjainkban – ezt már nem mondja, legfeljebb gondolhatja a helyi politikus, amennyiben  annak tekinthető, fejtegeti barátom –, amikor minden más szociális, gazdasági, oktatási, környezeti problémát megoldottunk, nem maradt más hátra, elvtársak, mint hogy rendezzük ezt az apró kis viselkedési bakit, tegyünk rendet a rendetlenkedők fejében. Igen, ezentúl mindenkinek választópolgárokkal szembeni kötelessége, hogy tudja egyszer s mindörökre: az etikett, az etikett, nincs pardon, a rövidnadrágnak a tengerparton a helye, nem a sepsiszentgyörgyi városházán. S ha szükséges, srófolhatja barátom a jólneveltség bajnokának elmélkedését, ugyan ki akadályozhat meg minket abban, hogy meghonosítsunk egy szentgyörgyi dresszkódot, amely végre fényességet teremtene az elsötétült elmékben? Képviselőnk ennek még örülne is, hiszen ő maga is a kommunista viselkedési kódexeken cseperedett, az tette igazán edzett, szívós és céltudatos küzdővé. Igen, ez lenne a kulcsszó ma is, akárcsak három évtizeddel ezelőtt: egy fityiszt a nyitottságra és a rugalmasságra, éljen és virágozzék a vaskalaposság! Rend és fegyelem kell az eltévelyedett kor emberének!
Barátom persze hozzáteszi, nagyon komolyan azért nem érdemes venni ezt az egész cirkuszt, a rövidnadrágos városatyákat ért osztályfőnöki dorgálás inkább mosolyt fakasztó, mintsem megbotránkozást keltő, ám eközben azért diszkréten tanúskodik a diktatúra iránti vágyakozásról is. Vagyis egy olyan kor utáni sóvárgásról, amelyben egy választott képviselő – az etikett nevében – ma arra kényszeríthető, hogy öltözzön alkalomhoz illően, holnap, hogy kössön piros nyakkendőt, holnapután pedig arra, hogy vágja magát vigyázzba, amikor meghallja a hőn szeretett pártvezér nevét. Miként tették ezt nyolcvankilenc előtt sokan, sokfelé.
Hát azért kell ma ezt szóvá tenni, nyomatékosít barátom, mert értelmetlen és haszontalan külsőségek miatt háborogni, a tartalom a fontos, s kevésbé a forma. A visszarendeződést pedig csírájában kell elfojtani. Ezért, folytatja mostanság gyakorta aggódó barátom, ha lehetséges, meg kell győzni a magyarázatra szorulókat, fölösleges azért jajongani, hogy miért s hányan járnak rövidnadrágosan a városházára, inkább azért kellene kifogást emelni, mit tesz vagy mit nem tesz egy-egy politikus, hivatalnok. Mert úgy tűnik, ugyanott tartunk, mint huszonöt évvel ezelőtt, ma ismét érvelni kell, kitartóan és türelemmel, elmagyarázni, hogy mégiscsak a gondolkodás mikéntje a meghatározó, s nem a hajzselé márkája. És azért is, teszi hozzá konokul, ha újra nyár és rekkenő hőség lesz, ő bizony elmegy rövidnadrágosan egy tanácsülésre, egyrészt, mert azok nyilvánosak, másrészt a törvény egyetlen betűje sem rögzíti, hogy a városházán – akárcsak az iskolában, utal fejcsóválva a három évtizeddel ezelőtt történtekre – tiltott lenne a rövidnadrág.
Cikk megjelenési időpontja: 2017-10-17 00:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint ki nyeri a futball világbajnokságot?















eredmények
szavazatok száma 151
szavazógép
2017-10-17: Közélet - Iochom István:

Árpád-emlékmű Brassóban

A Történelmi Vitézi Rend (TVR) erdélyi törzsszéke szervezésében vasárnap délelőtt nagyszabású ünnepséget tartottak Brassóban: az evangélikus-lutheránus templom udvarán újra felállították a millenniumi ünnepségek alkalmával a Cenken elhelyezett Árpád-kori vitéz sok szenvedést és vándorlást megért szobrának fejét. Az ünnepségen részt vett a TVR székelyföldi állományának több mint száz tagja, a brassói evangélikus egyházközösség nagyszámú képviselője, valamint az Erdélyi Kárpát-Egyesület, a Keresztény Demokrata Mozgalom, az Erdővidéki Székely Tanács és a Kaláka Kör képviselői is jelen voltak.
 
2017-10-17: Közélet - Fekete Réka:

Édes anyanyelvünk

Két rangos díjjal tértek haza a háromszéki diákok a hét végén Sátoraljaújhelyen tartott 45. Édes anyanyelvünk nyelvhasználati vetélkedő Kárpát-medencei döntőjéről.