Sepsiszentgyörgy, 2017. november 18., szombat 02:56
Köszöntjük Jenõ nevű olvasóinkat!

Ott lenni a tokiói nyári olimpiai játékokon (Kerékpározás)

2017. november 13., hétfő, Sport
Bár többször adtunk hír eredményeiről, újságunk hasábjaiban eddig nem mutattuk be Szabó Norbertet, a sepsiszentgyörgyi fiatal és tehetséges kerékpárost. 24 éves bringásunk 2016-ban még országúti és pályaversenyen is indult, ám idén velodromra váltott, és elmondása szerint túlteljesítette szezon eleji célkitűzéseit. A csíkszeredai Tusnad Drag Cycling Team kerékpárosa gyerekkora óta kötődik a kerékpározáshoz, már 13 évesen versenyzett, ám csak 2013-ban – miután kipróbálta magát duatlonban és triatlonban is – nyergelt át teljesen a kerékpározásra, amelyet azóta is versenyszerűen űz. A bukaresti Maziconnál kezdett, majd jött 2014–2015-ben a Bukaresti Dinamo, és tavalytól versenyez a Tusnadnak. Az elmúlt hét csütörtökén beszélgettünk egy tea mellett, s már találkozásunk első pillanatában szembetűnt, hogy Norbert határozott, roppant céltudatos, és minden szavából, mozdulatából sugárzik a magabiztosság. Ezen erényekre szüksége is van, ha ott szeretne lenni a 2020-as tokiói nyári ötkarikás játékokon, és célja eléréséhez hajlandó mindent feláldozni. Hosszú és rögös még az út, amely a felkelő nap országában sorra kerülő olimpiáig vezet, ám idei eredményeivel Szabó Norbert rászolgált a biztatásunkra és szurkolásunkra, s nagyon bízunk abban, hogy meg tudja valósítani merész álmait.

– Mikor kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal?
– Köztem és a kerékpározás között már gyerekkorom óta működik a kémia. Kicsi korában mindenki biciklizik, mi is versenyeztünk, nyomtuk az utcán, és én valahogy mindig fölülkerekedtem. Jól ment akkor is, most is, és egyszerűen kötődést érzek a kerékpársporthoz. Nagyon vonz engem, s úgy érzem, benne is fogok maradni, amíg csak lehet. Visszavonulásom után is részese akarok lenni a kerékpársport fejlesztésének, az utánpótlás nevelésé­nek. Országútisként voltak nagyon jó eredményeim, nyertem rengeteg kritériumversenyt, diadalmaskodtam Román Kupán, időfutamokon is jól mentem. Ezek ellenére a 2016-os idény végére elvesztettem a motivációt, nem edzettem eleget, és a feladás gondolata is megfordult a fejemben. Túl sok volt az olyan tényező, amely nem rajtam múlott, ám ezek befolyásolták a teljesítményemet. Kellett keresnem egy új célt, amelyre válós esélyem van, és ezért váltottam át pálya-kerékpározásra. Ez nekem eddig is jól ment, hiszen korábban az országútizás mellett pályán is tekertem. Voltak jó eredményeim, az elmúlt négy évben nyertem országos bajnoki címeket, de tavaly lecsúsztam róla, mivel leestem a döntőben. Úgy éreztem, erre van tehetségem, ezt szintén így gondolta a csapatom vezetője, Novák Ede is, aki támogatott engem, bizalmat szavazott, és az év folyamán bebizonyosodott a rátermettségem a pálya-kerékpározásra.
– Éveken keresztül egyszerre országúton és pályán is tekertél. A két szakág közül melyik a nehezebb?
– Nagyon különbözik egymástól a két kerékpáros sportág, de nehéz megmondani, melyik a keményebb. Az országúti kerékpározásban rengeteg a külső tényező, a pályán viszont csak te vagy, az idő, a felkészülésbe fektetett munka és az áldozatok, amelyeket vállaltál. A pálya mindig egyforma, még ha egyik gyorsabb vagy lassabb is, hiszen ott nincs szél, eső, és minden csak tőled függ. Nem lehet igazából rangsorolni őket, hiszen ha valaki jó az egyikben, akkor valószínűleg érvényesülhetne a másikban is, de ez nem minden esetben igaz. Rengeteg felkészülés kell az országútizáshoz és a pálya-kerékpározáshoz egyaránt. Most az utóbbira nagyon ráálltam, napi 6–7 órát edzem, ami nagyon megterhelő. Pályán a próbák nagyon rövidek, egészen másfajta koncentrációt igényel, mint egy hat­órás verseny. A főszámom a sprint, amely mindössze 10–11 másodperc, és ez idő alatt tökéletesen egyben kell hogy legyél fejben, hiszen egy apró hiba tíz pozíciót is jelenthet. Bitang nehéz ez is meg az is! Az országútiban nagyobb a szenvedés, amikor hat órákat kell kínlódnod a csapatért nagyon melegben vagy nagyon hidegben.
– Milyen volt a 2017-es szezon eddigi része?
– Egyértelműen jó volt eddig az idényem, Ede elmondása szerint is túlteljesítettem az idei célokat. A szezont a cseheknél kezdtem, s Brnóban indultam az első nemzetközi pályaversenyemen. Ez Class 1-es besorolású viadal volt, ahol összehoztam egy Top 20-as helyezést. A CL1-es kategóriájú viadalok fölött már csak a kontinentális tornák, a világkupák stb. vannak. Meglepett az eredményem, de elégedett voltam vele. Következett az athéni Balkán-bajnokság, ahol majdnem elcsíptem a dobogót, hiszen sprintben és keirinben (motoros felvezetés) negyedik lettem. A nyár közepén Olaszországban versenyeztem, ahol CL2-es megmérettetésen rajtoltam, és itt is majdnem felértem a dobogóra. Erős mezőnyben jöttem két negyedik helyet, s úgy éreztem, érik a dobogó. A következő versenyen, Bulgáriában megvolt a harmadik hely egy görög és egy bolgár bringás mögött. Jó érzés volt látni, hogy beérett a munkám gyümölcse. Ezután következett egy hosszabb felkészülési időszak, s szeptember végén egy bécsi CL1-es versenyen indultam legközelebb. Itt csak keirinben versenyeztünk, nagyon jól ment minden, és a selejtezőn simán továbbjutottam. A középdöntőben egy német versenyzőre tettem a kereket, és másodikként jutottam be a fináléba. Amikor hazatelefonáltam, senki nem akarta elhinni a dolgot, hiszen román kerékpáros CL1-es versenyen sohasem volt döntős. Itt végül hatodik lettem a hatból, az utolsó körben összeakadtam egy olasz versenyzővel, de az semmit sem változtatott az eredményemen. Ennek ellenére a fináléba jutás nagyon nagy szó volt nekem meg mindenkinek itthon, aki témában van ezzel a sporttal. Ausztriából direkt a berlini Európa-bajnokságra mentem, ahol az volt a cél, hogy a 200 méter sprinten fussak egy országos csúcsot. Itt el kell mondanom, hogy idén már többször is futottam országos csúcsot, de egyiket sem ismertettem el, mert mindig csak egy kicsivel döntöttem meg a régi csúcsot, és benne volt a pakliban az, hogy Németországban nagyon jó időt tudok menni. A régi román rekord 11.3 mp volt, és én Berlinben jöttem 10.6 másodpercet. Ilyen rövid távon ez nagy különbség, és nagyon boldog voltam. Sajnos, ez az időeredmény nem volt elég ahhoz, hogy ott legyek a Top 20-ban, csak az európai mezőny közepe tájára volt elegendő. Ez már biztos alapot jelentett számomra, ezzel a teljesítménnyel már jegyezték a nevem. Nagy vonalakban eddig tartott az idei szezon, amely alatt nem futottam sok versenyt, de kezdésnek rendben van. Idén a román bajnokságot nem tartották meg, de úgy gondolom, a fennebb említett két számban különösebb izgalom nélkül nyertem volna.
– Melyik idei eredményedre vagy a legbüszkébb?
– Egyértelműen a bécsi döntőre és a berlini országos csúcsra vagyok a legbüszkébb. Sokat jelent számomra, hogy most én vagyok a leggyorsabb román pályakerékpáros, még annak ellenére is, hogy a hazai rekordokat egykor nyitott pályán futották. Szabadtéri pályán is megdöntöttem a 11.3-as csúcsot, igaz, edzésen, de felvételem is van a 10.9 másodperc alatt futott körről.
– Miként szoktál készülni egy-egy versenyre, van valamilyen babonád?
– Nincs különösebb babonám, de melegítés közben szoktam zenét hallgatni azzal a céllal, hogy az felpörgessen egy picit. Ilyenkor a kemény műfaj, azaz a metal zúg a fülemben. Mostanra megtanultam, hogyan is kell egy sprinternek jól bemelegítenie, és ennyiben kimerül a felkészülésem egy-egy verseny előtt.
– Hány bringád van?
– Edzőbiciklivel és országútival együtt négy kerekpárom van, s mindegyiket rendszeresen használom, hiszen az összesnek megvan a szerepe. A verseny-pályakerékpárt nyúzom a legtöbbet, de ott van az edző fixi biciklim, amelyet akkor használok, amikor rosszabb az idő, vagy rosszabb úton kerekezem.
– Mi a célkitűzésed a 2018-as esztendőre?
– Egyértelmű célom, hogy világkupára tudjam kvalifikálni magam, hiszen a hosszú távú célkitűzésem, hogy ott lehessek a 2020-as nyári olimpián. Ezért pontszerzés céljából muszáj ott lennem a világkupán, ami nem lesz könnyű. Ez előreláthatólag 12–13 versenyt jelent, ami jelentős költséggel jár. Sajnos még nincs meg a szükséges költségvetésem, ezen dolgozom most. Emellett az országos csúcsomon is szeretnék javítani, s a mostani 10.6 másodpercet 10.1-re csökkenteni. Jövőre mindenképpen a Tusnadnál maradok, hiszen ők a tőlük telhető legtöbbet próbálják biztosítani nekem.
– Mit szeretnél elérni ebben a sportágban?
– Amit lehet, mindent meg szeretnék nyerni, hiszen ha nem álmodoznék ezekről, akkor nem tudnám ezt a sportot szívvel-lélekkel csinálni. Valami maradandót akarok alkotni, s ha netán az országban újra lesz a kerékpársportban pályakultúra, akkor én szeretnék az lenni, aki letette az alapot ehhez. És igen, világbajnokságot, olimpiát szeretnék nyerni, de mindent csak lépésről lépésre. Most egyelőre a 2020-as kvalifikáció a cél, s én még megélhetek több olimpiai ciklust is, hiszen 2028-ban még csak 35 éves leszek. Ha kijutok Tokióba, utána lehet bármit tervezni.
– Van példaképed?
– Vannak, akik nagy hatást gyakoroltak rám azáltal, hogy mennyire erősek. Itt gondolok a brit Chris Hoyra, aki igazi fenomén. Ő 2012-ben 36 évesen is tudott olimpiát nyerni, és ez motivációt ad nekem, hiszen én viszonylag későn vágtam bele ebbe a sportágba. Kis szerencsével a 30-as éveim közepéig ki lehet tolni ezt a sportot, így van bennem még jó 12–13 versenyév, persze, ha a jó Isten is ad egészséget hozzá.
– Mit tudnál javasolni olvasóinknak, hogy a kerékpározást válasszák sportnak?
– Úgy juthatunk el a kerékpározáshoz mint sporthoz, ha a mindennapjainkban egyre többet használjuk a biciklit. Remélem, eljutok addig, hogy jómagam is edzek majd gyerekeket. Bízom az itteni gyerkőcök erejében, ha valaki átadná a tudást nekik, hatalmas eredményeket tudnának elérni. Vissza­vonulásom után az lesz a fő célom, hogy innen minél jobb sportolókat neveljek ki, de ehhez még kell egypár év, és rengeteg anyagi ráfordítás szük­séges.
Hozzászólások
2017-11-13: Elhalálozás - :

Elhalálozás

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a drága jó férj, édesapa, nagyapa, testvér, após, sógor, apatárs, rokon, szomszéd, jó barát és ismerős,
id. OLÁH ISTVÁN
életének 76., házasságának 56. évében 2017. november 11-én hirtelen elhunyt.
Drága halottunk földi maradványait november 13-án 14 órakor helyezzük örök nyugalomra a baróti ravatalozótól unitárius szertartás szerint.
Részvétfogadás a temetés előtt egy órával.
Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
A gyászoló család
19756
2017-11-13: Világfigyelő - :

Újraválasztották Orbán Viktort (FIDESZ-kongresszus)

Orbán Viktor kormányfőt egyhangúlag, 1358 szavazattal újraválasztották a Fidesz elnökének tegnap a párt XXVII., tisztújító kongresszusán Budapesten. Alelnökké választották Novák Katalint, Gulyás Gergelyt, Kubatov Gábort és Németh Szilárdot.