A nevezett borokat rangsoroló bizottság neves szakemberekből állt. Tagjai: Tóth Csaba, a gyulafehérvári érsekség főborásza, Cozma Ferenc, a Mezőkölpényi Borászati Vállalat borászati vezetője, Takács Péter és Bolgár Jenő borászok.
A szombati díjkiosztó ünnepség nyitányaként a borrend csengőjének hangjára, zászlajuk mögött vonultak a rend tagjai a terembe, velük együtt a kelementelki Kisküküllő Borrend tagjai is. A versenyzők által elért eredményeket dicsérettel, bronz, ezüst és arany díjazással méltatta a bírálóbizottság. A borokat íz, zamat és minőség tekintetében értékelték. A kiváló minőséget mutatja, hogy a dicsőszentmártoni borversenyek történetében első alkalommal ítéltek oda nagyarany díjat. A magas kitüntetést Seprődi József 2016-os évjáratú chardonnay bora érdemelte ki.
A bírálóbizottság nevében Tóth Csaba tartott kiértékelő beszédet. A bor nem a borivással kezdődik, hanem tavasszal, a szőlőtőke munkálataival. Értékelni kell minden pohár bort, hiszen verejtékes munka árán születik. Ahhoz, hogy a gazdának jó bora legyen, el kell felednie mindent, szeretőt, feleséget, gyereket, a szőlőt kell simogatnia, szeretnie – értékelte a bortermelők munkáját.
A verseny célját is meghatározta: bemutatni azokat a borokat, amelyek később a fogyasztók asztalára kerülnek. A termelő számára is haszonnal jár a részvétel: a versenyborok előnyt élveznek a fogyasztók körében.
Sok „szép” bort elhoztak a gazdák, általában újborokat, de olyan termelő is akadt, aki még le sem tisztult borral szállt versenybe. Merészség volt részéről, de megértette, hogy nem a csillogás adja a bor értékét – jelezte Tóth Csaba.
Az esemény hivatalos részének zárásaként Korpos István dicsőszentmártoni református lelkész megáldotta a borrend keresztelőhordójában levő újbort.
Mindezt követően hajnalig tartott a mulatság, amely során fellépett a Kökényes Néptáncegyüttes, a talpalávalót a szászcsávási cigányzenekar húzta.