A foci győzelme (Jegyzet)

A spanyolok játékában megvolt például a törökök küzdeni tudása, harci szelleme. Megvolt a hollandok labdabirtoklás iránti elfogultsága. Megvolt az olaszok pragmatizmusa, figyelmes védekezésre való hajlandósága, a svédek lendülete, az oroszok passzjátéka, az osztrákok naivitása, a svájciak otthonosság-érzete, a portugál játékosok elképesztő cselei, a románok titkos győzelmi vágya, a horvátok érettsége. Megvolt benne a németek szerencséje, felkészültsége, érettsége, küzdeni tudása és pragmatizmusa.

Sőt, az ibériaiak játékában benne volt mindaz, ami más csapatokéból hiányzott. Például a franciák játékából a Zinedine Zidane visszavonulásával tovatűnt kreativitás. Vagy az olaszok produkciójából hiányzó gólerősség. És a címvédőként pályára lépő görögök játékából már évekkel ezelőtt eltűnt büszkeség, a győzelem tudata, a győztes mentalitás.

Nem véletlen tehát, nem valamiféle isteni beavatkozás döntötte el az Európa-bajnokságot. Egyszerűen csak a játéktudás, a jobb felkészültség, a győztes mentalitás, a csapatjáték és csapatszellem, a bátorság. Hiszen alig négy évvel ezelőtt a bunkerfocit játszó görögök voltak a győztesek, idén viszont korán távozniuk kellett azoknak a csapatoknak — Románia, Franciaország, Olaszország, Horvátország, Csehország, Görögország —, amelyek védekező játékkal próbáltak győzni.

A spanyolok eredményének azért örülhettek tehát az Ibériai-félsziget határain kívül is, mert általuk a foci győzött. Minden, ami szép ebben a sportban: a csapatjáték, a technika, a támadó szellem, a győzni akarás, a küzdeni tudás, a bátorság.