Zajlik a FLOW2 Nemzetközi Mozgásszínházi FesztiválTalálkozások Frenák Pállal

2017. november 25., szombat, Színház az egész világ

Alig néhány perc telt el a Frenák Pál által rendezett To_R című előadás bemutatójából, amikor feltűnt, hogy itt bizony olyasmi történik a színpadon, amit még nem láttunk az M Stúdió Mozgásszínház társulatától.

  • Fotó: Barabás Zsolt
    Fotó: Barabás Zsolt

Menyasszonyok ugrálnak egy nagy úszógumi, vizes medence vagy inkább küzdőtér szélére, röpülnek, forognak, lecsúsznak, felállnak, és mindezt újrakezdik, majd végtelennek tűnő ismétlődő mozgássorok, rángatózások következnek, fémes gépzajok, csapódások és más különleges hangeffektusok kíséretében. Egy tolószékes mozgássérült, aki időnként úgy tekint társaira, mint a király trónjáról, különböző estélyi és menyasszonyi ruhákba öltöztetett hölgyek-urak, egy meztelenségével játszó lecsúszott díva, táncra idomított vaddisznók, korcsolyázók, jelnyelven éneklő megasztárok és sok-sok jellegzetesen frenákos mozgás a végtelenségig felpörgetve és állandóan ismétlődve, mintha egy hatalmas forgószél beszippantotta volna a szereplőket, és forgatná őket ugyanabban a szabályos spirálban, ahonnan nincs kitörés. Az álmaimat nem veheted el – énekli a mozgássérült, és miközben lassan végignézünk a jelnyelven kommunikáló ragyogó csapaton, ott visszhangzik bennünk ennek az egész társulatnak a múltja a szinte vakmerőnek tűnő kezdettel, az első időszak kudarcaival, aztán az egyre komolyabb eredmények, és végül a jelen, ahogy itt ülünk egy Frenák-bemutatón egy rendkívül színvonalas mozgásszínházi seregszemle megnyitóján, és nézzük ezeket a művészeket, akiknek minden mozgássora önvallomás, hisz ők maguk és álmaik élik ezt  az előadást. Mindenki önmaga és egy kicsit több is annál, ez az egész pedig maga a csoda, Frenák mester monogramjával.
Amint az előadás utáni közönségtalálkozón kiderült, színészek és nézők egyaránt úgy érezték, hogy valami rendkívülinek lehettek tanúi a rendezővel való találkozás nyomán. Bár kissé vontatottan indult az M Stúdió egykori alapító igazgatója, Uray Péter által moderált beszélgetés, lassan megnyíltak a szívek és szájak, és nemcsak tartalmas és tanulságos gondolatok hangzottak el erről a szavakkal nagyon nehezen megközelíthető művészetről, hanem szép vallomások is a színészek részéről.
A beszélgetés elején az alkotók elmondták, amit magunk is érzékelhettünk a nézőtérről, hogy nem konkrét történet alapján készült a produkció, inkább a világról, mindennapjainkról alkotott benyomások, gondolatok, lelkiállapotok állnak az egyes jelenetek hátterében. Frenák Pál megjegyezte, olyan szcenográfiát talált ki a színészeknek – kezdetben magukra is hagyva őket ezzel –, amelyben bármit csinálhattak, csak éppen táncolni nem tudtak. A cél az volt, hogy újraértékeljék önmagukat, saját testi képességeiket, utána pedig megtanuljanak érzékenyen rezonálni egymásra, és végül sok-sok közösen átélt élménnyel gazdagon eljussanak a bemutatóig. Így is történt.
„Az ismétlődő apró mozdulatok, motívumok létrehoztak egy térbeli viszonyrendszert, amelyben – bár nem tudjuk pontosan, hogy ki kivel találkozott, hová ment, mit tett – az dekódolható volt, hogy milyen erővonalak mentén zajlik az előadás” – mondta Uray Péter, majd a kivitelezésről hangzott el néhány gondolat, és arról, hogyan lehet áthidalni előadás közben az előreláthatatlan eseményeket. Frenák Pál kijelentette: nagyon fontos, hogy az előadók be tudják építeni a produkcióba azokat a mozgásokat, amelyek nem sikerülnek. Ha a művész kellően felkészült és bátor – tette hozzá –, a kiindulópont egy idő után elveszti a fontosságát, mert mindig valami mást talál meg a színpadon, amiből tovább tud építkezni.
A nézők közül egyesek arról beszéltek, hogyan értelmezték a maguk számára a díszletet, a kerekesszékes szereplő jelenlétét és a többiekhez való viszonyát, valamint az előadás gazdag eszköztárát, amely olyan rendszert hozott létre, ami néha megkínozza, máskor felemeli a nézőt… Miután úgy tűnt, hogy minden értelmezési kísérlet valahogy lepörög az előadásról, vagy csak részben érinti annak valódi lényegét, Uray megjegyezte: „Van egy ellentmondás abban, amit mi most teszünk, mert az előadás nem szavakon alapul. Márpedig ha jellegét tekintve nehezen szavakba önthető, és mi mégis meg tudnánk fogalmazni, akkor gond lenne vele…”
Mit jelentett nektek ez a találkozás Frenák Pállal? – szólította meg az M Stúdió színészeit is a moderátor, ők pedig elmondták, hogy a rendező által képviselt mozgásrendszer távol áll attól a világtól, amelyet a társulat eddig igyekezett elsajátítani, ezért nagy kihívás volt számukra ez a munkafolyamat. Amit eddig képviselt ez a társulat, az nagyon sok erőt, energiát kívánt tőlük, most pedig arra kellett törekedniük, hogy ne feszüljenek be, ne erőből hozzák létre az egyes jeleneteket, helyzeteket. Mindenekelőtt önmagukkal és saját korlátaikkal való szembesülés volt, de ugyanakkor nyitottság és visszatérés abba a természetes állapotba, amelynek általában ellene dolgoznak. Frenák saját bevallása szerint több, mint ösztönösség az, amire törekszik, inkább egy bizonyosfajta koncentrált figyelem, amelyben egyszer csak kilép az ember a tudat kontrollja alól, vagy inkább más szintre kerül az önmagával való kapcsolata, ahol egységben tudja megmutatni saját szellemiségét, lelkiségét, testiségét a színpadon.
Egyesek számára az volt a legérdekesebb ebben a munkában, hogy mindig abból indult ki a rendező, ami véletlenül történt meg velük a próbákon. Néha azt hitték, semmit sem csinálnak, de ez a semmi egyszer csak része lett a produkciónak..
Uray Péter elmondta, nagy változást lát a társulaton színpadi jelenlétben, a mozgásrendszer gazdagságában, frivolitásban, érzékiségben egyaránt. Szerencsésnek nevezte ezt a találkozást, amelyből egy sajátosan frenáki, de az M Stúdió arculatát is magában foglaló egyedi produkció született.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 761
szavazógép
2017-11-25: Színház az egész világ - Nagy B. Sándor:

Sok hűhó... (Bemutató a Tamási Áron Színházban)

Márványlépcsős emelvény, trón, dőlt kereszt, sűrű, sejtelmes félhomály a Kamaraterem színpadán és egy különös, nyugtalan király, akit halálosan zavar a kutyaugatás és harangzúgás, de minél jobban igyekszik elhallgattatni ezeket, annál hangosabban hallja saját belső hangjait, lelkiismerete szavát. Így kezdődik a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház legújabb előadása, amely Michel de Ghelderode Escorial című modern királydrámájából készült Zakariás Zalán rendezésében.
2017-11-25: Irodalom - Farkas Árpád:

Az Ő reánk sütő arca (Száznegyven éve született Ady Endre)

Marva és csókolva, fogaink közt hurcoljuk, menekítjük őt, mióta elsüllyesztette utolsó hajóit. Hatalmas az ő elsőségének jósága, mert Dózsa ceglédi beszéde óta minden őt hívta, őt akarta a magyar ugaron, a rímek ősi hajnala küldte el benne a Narcissus-bűnű kornak a bús és szerelmes szívű pofozólegényt.