Menteni a menthetőt (Pusztoló Házsongárd)

Házsongárd esetében is az elmúlt száz esztendő visszafordíthatatlanná tette a temető pusztítását, pusztulását. Műemléktörvény nem védi a sírokat, a sírhelyek megváltása egyre nehezebb. Sok esetben az elhunytnak nem élnek közeli hozzátartozói, vagy idegen országokba szakadtak. Ha a sírok megváltását sikerült is megoldani, karbantartásukkal eddig a családon kívül senki sem foglalkozott. A kripták, rangos síremlékek rendbetétele jóval meghaladja egy Erdélyben élő család anyagi lehetőségeit. Régi feliratos kövek megdőlve állnak, a családi kripták, mauzóleumok tönkrementek. A legnagyobb pusztítást az új bérlők megbízásából dolgozó vállalkozók okozzák, akik a betonozáshoz bezúzzák a régi köveket. A mindent elborító betonon egyre kevesebb a magyar felirat, a neveket átírják, lebontják a kerítéseket, sőt, a kriptába is beköltöznek a hajléktalanok.

Az erdélyi magyar kultúra kolozsvári panteonjában olyan személyiségek alusszák örök álmukat, mint Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Szenczi Molnár Albert, Bölöni Farkas Sándor, báró Jósika Miklós, gróf Mikó Imre, Kriza János, Brassai Sámuel, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Kós Károly, gróf Bánffy Miklós, Melka Vince, Ács Ferenc, Mohy Sándor, Nagy Albert, Benczédi Sándor, Erdély aranykorát idézik a Bethlen, Bánffy, Béldi, Mikes, Teleki és Mikó családok síremlékei, főúri kriptái — olvashatjuk a Házsongárd Alapítvány Felkérésében.

A Házsongárd megmentéséért indított akció jó és friss híre: Vetró András kolozsvári-kézdivásárhelyi szobrászművész édesapja, néhai Vetró Artúr egyik ülő alakos terrakotta szobrát ajánlotta fel, a maga nevében egy 60 cm átmérőjű Szabó Dezső-domborművet (felvételünk) bocsát a kiállításszervezők rendelkezésére.

Kérjük a háromszéki képzőművészeket, hogy felajánlásaikat a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárba juttassák el.