Az euroszkeptikusok ellentámadása (Magasles)

Most pedig egyszerűen nem hajlandók áldozatokat hozni az újonnan belépő országok sürgős felzárkóztatása érdekében. Bonyolítja a kérdést, hogy nőtt az euroszkeptikusok, az uniós reformokat nyíltan is ellenzők tábora. A múlt héten Lech Kaczynski lengyel elnök is bejelentette, csak akkor írja alá az uniós reformokat tartalmazó lisszaboni szerződést, ha az írek új népszavazáson mondanak igent rá. ,,Ha Írország más döntést hoz — persze, nem nyomás hatására és alkotmányának megváltoztatása nélkül —, akkor Lengyelország sem gördít akadályt a szerződés útjába!" — jelentette ki az euroszkeptikusnak tartott konzervatív lengyel államfő. (A helyzetet bonyolítja, hogy a lengyel parlament már ratifikálta az okmányt, de ehhez a törvények értelmében az államfő jóváhagyása is szükséges!…) Ezt követően egy másik euroszkeptikus, Václav Klaus cseh elnök is nyilatkozott, kijelentve, abban bízik, hogy Csehországban az alkotmánybíróság vagy a szenátus megakadályozza az unió döntéshozatali mechanizmusának reformjait, ,,áramvonalasítását", amelyet tavasszal a prágai képviselőház már szintén elfogadott. Klaus úgy véli Kaczynski álláspontja semmiféle kemény ütést nem jelent Európára, s tiszteletben kell tartani az eltérő véleményeket... Szerinte az elutasítás az egyetlen lehetséges álláspont, s előbb-utóbb egész Európában győzedelmeskedik majd... Sarkozy francia államfő nem ezt a véleményt osztja, az unió soros elnöke úgy véli, jobb belátásra lehet bírni a renitens lengyeleket és cseheket egyszerűen már azzal is, hogy a hatályos lisszaboni reformszerződések elfogadásához kötik a unió további bővítését, melyben mind a Horvátország mielőbbi felvételét szorgalmazó csehek, mind az Ukrajna csatlakozását támogató lengyelek érdekeltek...