Rétyi-tó: ahol több a tiltás, mint a lehetőség

Az út melletti bejáratnál pedig csak úgy sorakoznak a tiltótáblák: nem szabad például sátorozni a tó partján — az ugyanis magánterület —, nem szabad fürödni — a közegészségügyi hatóság szerint ugyanis alkalmatlan erre a víz, és nem szabad csónakázni sem. Nem is csoda hát, hogy hétköznap délelőtt alig tucatnyian lézengtek a parton, a vízbe egy-két ember merészkedett, néhányan horgásztak. Azt ugyanis szabad, sőt, hal is van elég, korábban telepítettek, így aztán csak türelem, szakértelem és kis szerencse kell a sikerhez.

A parti motel jelenleg nem működik, így gyakorlatilag a legfontosabb vendéglátó-ipari egység nélkül zajlik az élet a Rétyi-tónál. Az épületet 2010-ig a Petrom bérli a Federalcooptól, ám a kőolajvállalatot is nemrég magánosították, és a helyi kirendeltség vesztett önállóságából, sokkal Bukarest-függőbb lett — tájékoztatott Dálnoki Lajos. A rétyi polgármester szerint a szerződés szerint a bérből levonható az, amit a Petrom befektetésre költ, ezért most az a helyzet állt elő, hogy egy nagyobb beruházás miatt nem fizet semmit a vállalat. Ráadásul a tó partja is magánkézbe került: visszaszolgáltatták a területet egy család leszármazottainak, így most hat tulajdonosa van az 1,3 hektáros teleknek.

A hőségben még inkább csábító víz és a tiltótáblák közti kontraszt egy autóból kiszálló középkorú nőt is elbátortalanít, tanácstalanul néz körül, majd az út másik oldalán fekvő Pálma panzióba tér be szálláshely, fürdési lehetőség után néz. Gyakran megtörténik ez, hozzánk térnek be a vendégek érdeklődni — meséli Demeter Pálma. A panzió tulajdonosa szerint azonban lenne, mit javítani a körülményeken, hogy a hely valóban vonzóvá váljék a turisták számára. Mindenekelőtt a fürdési lehetőséget kellene megteremteni, aztán a partot rendbe tenni, takarítani rendszeresen, a vendégek számára biztosítani a minimális higiéniai feltételeket — zuhanyozókat felszerelni például. Külföldről, de az ország más részeiről is érkeznek látogatók, nemegyszer megtörtént azonban, hogy meg is fordultak, látva a tiltótáblákat. Ráadásul ők még nem ismerik annyira a helyzetet, mint a helybeliek, akik hét végén saját felelősségükre bemennek a tóba, fürödnek, jól érzik magukat, amikor ugyanis sokan vannak, senki sem tudja kiutasítani őket. A panziós szerint megtörtént, hogy leszálltak a buszról, mentek volna a tó felé, és mire a sofőrök megrendelték a kávét, már ülhettek vissza a járműbe, hiszen a táblák láttán a turisták úgy döntöttek, távoznak.

Pedig a panzióban mindent megtesznek, hogy vendégeket vonzzanak, marasztaljanak. Gyönyörűen elrendezett udvar, virágok, rózsabokrok borította falak, tisztaság mindenütt, egy kis tavacskát is létrehoztak. Nemrég még játszóteret is építettek a gyerekek számára. Az udvar hátsó részében kempingtábort különítettek el, így civilizált körülményeket biztosítanak azoknak, akik sátorozni szeretnének, ám a tó partján erre nincs lehetőségük. Sőt, a panzió kertjében van lehetőség az otthonról hozott hús, miccs sütésére is. A fiatalokat is igyekeznek megfogni: a vendéglő nyárikertjében erőmérő gépet, járművezetést szimuláló játékot szereltek fel. Hétvégenként pedig szabadtéri bulival igyekeznek kiszolgálni a szórakozni vágyókat, gyakran koncerteket rendeznek. A vendégeket más programokkal — például lovaglással — is igyekeznek szórakoztatni. Hiszen az a lényeg, hogy amíg a panzió lakója, a turista ne unatkozzék. Ennek ellenére évről évre csökken a látogatók száma. Demeter Tibor szerint elsősorban a fürdési lehetőség korlátozása miatt csappant meg az érdeklődés. De hiányzik a kellő odafigyelés a tóra — magyarázza. A tulajdonosok nem tudják, mihez kezdjenek a területtel, bérbe adni nem nagyon akarják. Pedig már többször is felajánlotta nekik, hogy bérbe venne egy részt, azt működtetnék, civilizált körülményeket teremtenének, zuhanyozókat szerelnének, takarítanák a területet. A helyi önkormányzat illetékeseivel is megpróbálta felvenni a kapcsolatot a közös megoldás reményében, ők semmi konkréttal nem biztatták, mindössze annyit mondtak, hogy előbb-utóbb minden megoldódik. A panziótulajdonosok fejében már az is megfordult, hogy saját területükön építenek egy medencét, így biztosítva a lubickolási lehetőséget a vendégek számára.

A rétyi önkormányzat vezetője beismeri, sok problémát kell megoldani ahhoz, hogy a Rétyi-tó turisztikai vonzerejét a lehető legnagyobb mértékben ki lehessen használni. Dálnoki Lajos szerint túl sok eszköz nem áll az önkormányzat rendelkezésére, készek azonban partnerségben dolgozni egy olyan vállalkozóval, aki tisztességes áron felvásárolná a területeket, és befektetéseket eszközölne. Hosszú távon ez lehet a Rétyi-tó jövője, Dálnoki szerint pedig van remény arra, hogy ez meg is történik.

Addig azonban maradnak a saját felelősségükre úszkáló hét végi turisták, a tiltott gyümölcs ízeként megélt fürdés, a panziósok vendégszeretete és gondjai, a külföldiek kíváncsisága, a pecázók szerencséje és a remény: egyszer talán méltó módon hasznosul a Rétyi-tó nyújtotta turisztikai lehetőség. Egyszer talán megtanulunk bánni értékeinkkel, vagy legalább felismerjük azokat.