Múlt év augusztus 1-jétől a csernátoni származású Varga Rezső kanonok személyében új plébánosa van a kézdikővári római katolikus egyházközségnek. Beszélgetésünkkor először is arra kértük, hogy mutatkozzon be olvasóinknak.
− 1959. augusztus 24-én születtem Kézdivásárhelyen, de én csernátoninak vallom magam – kezdte bemutatkozását Kézdikővár új plébánosa, aki elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd 1974-ben Gyulafehérvárra került az akkori kántoriskolába, ahol érettségizett. Kilenc hónapig katona volt Besztercén, majd visszament Gyulafehérvárra, ahol hat évig a teológián folytatta felsőfokú tanulmányait.
1985. június 23-án szentelte pappá Jakab Antal akkori püspök. Ezt megelőzően, az úgymond „szabad évben” diakónusként Székelyudvarhelyen a Szent Miklós-plébánián kezdte meg papi működését, ahol néhai Kovács Sándor volt akkor a plébános. 1985 és 1989 között Segesváron volt segédlelkész néhai Harai János esperes, plébános „keze alatt”. Erzsébetváros is a plébániához tartozott. 1989-ben Egrestőre helyezték, majd Szentdemetert Egrestőhöz csatolták, ahol hét évig volt plébános. Balavásár, Fületelke, Kóród, Kóródszentmárton és Kiskend szórványfilia tartozott a szentdemeteri plébániához. 1996-ban az érsekség a Zsil völgyébe, Petrozsénybe helyezte. A bányaváros egy egészen más világ volt a székelyföldi plébános számára. A plébániát lerobbant állapotban találta. Tizenhat évet töltött Petrozsényben a Szent Borbála-templom plébánosaként. Akkor még a szénbányák is működtek, és a bányászjárásokat is kifogta. Az aninószai Páduai Szent Antal-kápolna, az iszkronyi Szent Antal-kápolna és a petrozsényi Repülőtéri negyedben a Szent Imre-kápolna is hozzá tartozott. 2012-ben került Gyulafehérvárra, ahol öt esztendeig a főegyházmegyei gazdasági osztály igazgatója volt. Elmondása szerint, amikor letelt az ötéves mandátuma, érezte, hogy hazafelé, idős édesanyjához közelebb kellene jönni, Kézdikőváron volt éppen üres hely, ezt kérte az érsekségtől, és múlt év augusztus elsejével meg is kapta a plébániát.
− Hogyan fogadták a faluban? – kérdeztük a plébánostól.
− Szerintem lelkesen fogadott a falu népe, s habár pityókaszezon volt, már az első szentmisére elég sokan eljöttek a templomba. Fél év után kezdtem megismerni a falut, házszenteléskor végigjártam a települést, és majd mindenki be is engedett, mindenkivel elbeszélgettem.
− Mik a tervei? A plébánia még nincs teljesen befejezve.
− Amióta ide kerültem, már dolgoztunk az elődöm, Péter Arthúr kovásznai plébános által felépített új plébánia befejezésén, a külső vakolást és az emeleten a nyílászárók felszerelését már jómagam intéztem. Tavasszal folytatjuk a munkát, be kell burkolni a lépcsőket, és még nincs kész a vendégszoba és az azt kiszolgáló mosdó. A tetőtéri szobák elkészítése egyelőre várat magára, hiszen van annál fontosabb teendőnk, a templom kerítését kell újrafödni, mert az nagyon rossz állapotban van. A régi plébániát sem szeretnénk lebontani, hanem azt is rendbe hozzuk, hiszen ott van egy kis kápolnánk, ahol hétköznap misézünk. Elsőáldozásra készülünk, majd a bérmálkozás következik, harminc jelentkező van rá. Ezenkívül hittanórákat tartok az iskolában, hétvégeken pedig a plébánián.
− Mi a papi jelmondata?
− Papi jelmondatom a Legyen meg a Te akaratod!, Máriának az angyal szavára tett igenje. A pappá szentelésem 25. évfordulójára készült jubileumi fotómra is a csíksomlyói Mária-szobor került papi jelmondatommal együtt.
