Élő közösség Ikafalván

2018. január 30., kedd, Faluvilág
Nem kerestek rossz telephelyet elődeink, akik a Bodoki-havas keleti nyúlványának előterében szálltak le a lóról. Nem egyedül jöttek, de nem is voltak sokan. A XIV. század elején már ott voltak, mert azonnal keresztény templomot építettek. Magas volt a telephely, nem kellett félni az árvizektől, két patakocska ontotta a tiszta vizet, a közeli erdő téli tüzelővel kecsegtetett. Velük együtt vezér-emberek is érkeztek: lehet, Ika, lehet, Póka, akik tudták, hogyan kell megülni azt a helyet, amelyet sokkal régebb már másfajta népek is magukénak mondtak.
  • Bardócz Csaba református lelkipásztor
    Bardócz Csaba református lelkipásztor
  • Nagyoláh Ilonka, a krónikás
    Nagyoláh Ilonka, a krónikás
  • Elemisták
    Elemisták
  • Id. Fábián Sándor
    Id. Fábián Sándor
  • Csorba Nándor termel és piacozik. Albert Levente felvételei
    Csorba Nándor termel és piacozik. Albert Levente felvételei
Nehéz lehetett a lúdtoll itt is a mindenkori írni tudó embereknek, mert nem születtek, nem maradtak fenn kézzel írott régi krónikák, amiben most mi, a későiek kutakodhatnánk. Megfordulta itt magát a vaskor embere, áthaladtak a szkíták, edénytöredékeiket is itt hagyták, került elő az ikafalvi talajból olyan római kori kerámia is, amit a Székely Nemzeti Múzeumban őriznek. Mi azonban nem tudunk úgy írni a jelenről, pedig ez fontosabb, hogy ne pillantsunk vissza a falu régmúltjába-múltjába. Írt már erről a helyről a régész dr. Székely Zsolt. Megjárta itt magát 150 évvel ezelőtt Orbán Balázs, és elsiratta a falu omladozó régi katolikus templomát, kismonográfiát is szerkesztett Ikafalva szülötte, Mátis Izabella, és nyolc esztendővel ezelőtt lapunk kiadóhivatala is összefoglalta mindazt, ami belefért a 2010-ben megjelent Háromszék-falufüzetbe. Jó az, ha a régebbi dolgok nyomdafesték alá kerülnek, mert az újabb történések benne vannak Nagyoláh Ilonka nyugalmazott tanítónő naplójában, Bardócz Csaba református lelkipásztor számítógépében, a ma élő helybeliek emlékezetében.
Nem őrlángon működik itt a közösségi élet
– mondtuk Bardócz Csaba lelkipásztornak, ugyanis gyakran ad hírt a média azokról az igen hasznos és nevelő jellegű rendezvényekről, melyeket az Ön kezdeményezésére szerveztek-szerveznek, s amelyekben részt vállalnak hívei, a nőszövetség és a lelkes fiatalok.
Tisztelettel emlegetik a kétszázhét lelket számláló egyházközség lelkipásztorának nevét a faluban. Méltányolják, hogy pályázatokat nyert, és hogy oroszlánrészt vállalt a ReforMaraton szervezésében, lebonyolításában. Ikafalván az eklézsia köré csoportosulnak a közművelődési tevékenységek. A parókia mögött van a kultúrház, abban van az imaterem, téli hideg időben ott tartják az istentiszteleteket, gyülekezeti rendezvényeket is.
 – A futásfalvi református szórványt is én gondozom – mondta a lelkész –, s bár a születések száma alacsony, a beköltözött családokkal mégis nőtt az egyházközség lélekszáma. Új irodát alakítottunk ki a parókia szélső szobájában, folyik a nyílászárók cseréje a templomban, de ami az egész egyházkerületben egyedi, az a feleségem irányítása alatt működő lányszövetség, tagjainak lelkes munkája pótolhatatlan. Igyekeztük rendezvényeinket úgy megszervezni, hogy az azokkal kapcsolatos kiadások ne terheljék az egyházközség költségvetését. Vannak lelkes támogatóink, pályázunk is. Ilyen volt a ReforMaraton, és a kerület támogatásából szereztük be azt az 50 darab diófa csemetét is, amit itt a közelben saját területünkön ültettünk el a reformáció emlékére. Itt működik a Csillagösvény Egyesület, ezen keresztül pályázunk olyan programokra, melyeket egyházként nem tudnánk működtetni.
Az ikafalvi krónikásnál
Azzal a céllal kerestük fel Nagyoláh Ilonka nyugalmazott helybeli tanítónőt, régi ismerősünket, hogy bemutassuk lapunk olvasóinak, hisz a falu hűséges krónikása részletesen beszámol minden olyan eseményről, amit közös erővel szerveznek, példát mutatnak olyan kis településeknek is, ahol a hosszú téli esték idején foghíjasan működik a népművelési mozgalom. Rég az ideje, hogy Ilonka naplót vezet, aminek máris dokumentum értéke van. Indokoltan büszke arra, hogy a Nagyenyedi Kollégium végzettje, és örömmel mondta, hogy évfolyamuk ebben az esztendőben tartja negyvenöt éves érettségi találkozóját. Nagyenyedi diáknak lenni rang – hangsúlyozta. Bizonyára más kollégiumok is hivatásuk magaslatán voltak, de az a szellemiség, amit Nagyenyed falai között kaptunk, egész életünkben elkísért és erősített. 1973-ban végezte tanulmányait, és 40 évi munka után, sikerekkel és élményekben gazdag emlékekkel-eredményekkel, megérdemelten érte meg a nyugdíjaskort népes családjának örömére. Továbbra is lelkes résztvevője a falu közművelődési és egyházközségi életének.
Itt csak a gyermekek tartják fenn a farsangot
Farsang idején kopogtattunk be a Szabó Lajos néhai mester, a református kántortanító nevét viselő impozáns iskolaépületbe. Az óvodában Nagyoláh Attila, az iskolában felesége, Nagyoláh Brigitta tanítja-oktatja az egyetlen összevont osztályra zsugorodott kisközösséget. Még szerencse, hogy annyi gyerek van, hogy nem kell felszámolni a falu iskoláját – örvendeztünk magunkban. – Van annyi gyerek és lesz jövőben is – mondta a tanítónő –, hogy kettejük állása biztosítva van. Jó a hangulat az iskolában, jókedvűek és kedvesek tanulói, amíg mi a két pedagógussal beszélgettünk, a nagyobbak mint egy-egy dada, oly nagy szeretettel foglalkoztak az óvodásokkal.
– Mi már készülünk az idei farsangra – tájékoztatott a pedagógus házaspár. Itt tartjuk az iskola tágas tornatermében, egy lakodalmast tanultunk be a nagyobb gyerekekkel, farsang farkán adjuk elő. Lesz ének és vers is, s amolyan szülő-gyermek ünnepség. Ez már hagyomány, jó meleg lesz a teremben, itt szoktak lenni a szülők, nagyszülők, sokszor még a szomszédok is. Szerepelni szoktunk március 8-án és március 15-én is. Sajnos, nálunk nem kapott életre a tágabb környéken régen is ismert farsangolás. Volt egy-két próbálkozás, aztán kimaradt. Az utóbbi időben a gyerekek szereplésével kimerült ez a téli szokásrend, ellenben régi hagyomány az óesztendői színdarabos bál.
– Sanyi bátyám, fiatal korában nem farsangoltak-maszkáztak Ikafalván? – kérdeztük id. Nagyoláh Sándort, aki 1928-ban született, és ő a legöregebb ember a faluban.
– Az én időmben ilyen nem volt, nem emlékszem. Itt a legfontosabb a munka volt! Élt néhány nagy gazda, akiknek sok állata és földje volt. Azok napszámba dolgoztattak a falu népével. Olyan gazda is volt, akinek udvarán külön házban lakott a szolga, cselédet tartottak. Ő parancsolt, a nép dolgozott. Voltak ökrei, lovai, egy csomó disznyó, amit a mezőn tartottak! A leggazdagabb Géza úr volt! Már a nevét is elfelejtettem. Csak Géza úrnak szólítottuk! Most az unokám vette meg az ő kúriáját. Nagyoláh Sándor bácsi is nagygazda volt, Mátis Károly is az, Mátyás Sándor is jó gazda volt, Mátyás Gyula s Dezső Gábor is! Szőke Miklós volt a pap, amikor én születtem. Úriember volt, járt vadászni. Torjai Bakcsi István és a futásfalvi Borbáth voltak a tanítók. Osztán hoztak egy román tanítót is, de utána jött az apja, és hamar elment... No ennyi. Érti-e? Eltelt az idő... Nem volt könnyű életem. A falu tudja, hogy én mit dolgoztam...
Számadások ideje van
Ifj. Fábián Sándor megbízott csernátoni polgármester Ikafalva szülötte,  őt keressük, amikor a közösségi életről, a falutervek felől érdeklődünk. Elmondta, hogy felújíttatták az egyébként aszfaltozott ikafalvi bekötőutat a tavaly ősszel mintegy fele hosszúságban. Jó munkát végzett a Valdek cég, s mihelyt kitavaszodik, és az idő is megfelelő lesz, rákerül a felső koptatóréteg is. Az idei terveik közt szerepel, ha a községi tanács is rábólint, a bekötőút másik felének felújítása. Jutott bükszádi tört kő a felszegi utcákra is, tavasszal folytatni akarják Alszeg mellékutcáiban.
– Milyen lehetőségek mutatkoznak a falu közművesítésére?
– Sajnos, még a községközpontban is vannak gondok. Ikafalvának elkészült a közművesítési tervezete, de az egymást követő aszályos évek miatt megcsappant a vízhozam, a szakemberek által kiszemelt főforrás hozama nem lenne elég. Nehézség, hogy párhuzamosan kellene megépíteni a csatornahálózattal, újabban ez a szabály. Egyelőre még várnunk kell a teljes közművesítésre, vagy pedig új és közös tervre lenne szükség. A tavaly fejeztünk be egy multifunkcionális közösségi házat, amely alkalmas különböző jellegű rendezvényekre, utóbb a fiatalok használták. Régi elképzelésem, hogy alakítsunk ki a helyi nyugdíjasok számára egy klubot, ahol hasznosan tölthetnének hetente egy-egy órát, és megtelne élettel az új épület, ahová rangos előadókat hívnánk. Sok nyugdíjas van a faluban. Egyetlen idősnek nincsen juttatása, mert a kollektív gazdaságban végzett munkája után  teljesített normát az édesanyjára íratta. Sajnálom, hogy eddig még nem akadtam olyan tehetséges helyi fiatalra, aki majd át tudná venni tőlem a falu gondjait, én egyházgondnok is vagyok, és a közbirtokossági munka egy része is rám hárul. Két parcella kivételével be van telekkönyveztetve a 172 hektárnyi erdő- és legelővagyon, várjuk az utolsó birtokleveleket. Tavaly sikerült hektáronként 400 lej osztalékot adni a tagoknak. Folyik a bélyegzés a következő évre, és márciusban tartjuk a beszámoló közgyűlést. Megcsappant a tejelő tehenek állománya, nem így a juh­állomány, annak ellenére, hogy nincs értéke a gyapjúnak. A napokban vásárolt fel egy szebeni személy nagyobb mennyiségű gyapjút, kilóját 2 lejbe fizette! Van még jócskán krumplitartalék az ikafalvi pincékben. Ottjártunkkor 40 baniban fizették a felvásárlók. Csorba Nándor helyi termelő a fogyasztókhoz viszi portékáját: az Ojtoz menti csángóföld és a brassói piac megszokott helye. Szorgalma és munkája révén tudja itthon eltartani családját.
Cikk megjelenési időpontja: 2018-01-30 00:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint bent marad-e az első ligában a Sepsi OSK labdarúgócsapata?







eredmények
szavazatok száma 922
szavazógép
2018-01-30: Sport - :

Spanyolország először a kontinens trónján (Férfi kézilabda-Európa-bajnokság)

Spanyolország nyerte a férfi kézilabda Európa-bajnokságot, miután vasárnap a zágrábi döntőben hat góllal 29–23-ra diadalmaskodott Svédország felett.
2018-01-30: Gazdakör - Bokor Gábor:

Gazdatalálkozók évada

Dobolló községben került sor a Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesülete által szervezett éves gazdatalálkozók első fórumára. Több mint kétszáz, főként bodzavidéki gazda volt jelen, de érkeztek érdeklődők Orbaiszékről s Hargita megyéből is. A hivatalosságok asztalánál a mezőgazdasági minisztérium képviselői, a mezőgazdaság megyei intézményeinek vezetői, a prefektúra, valamint a megyei tanács képviselői kaptak helyet.