A távozó elindul és
helyén már nem talál
senkit sem, aki odanéz.
Seb tátong a helyén.
A távozót, ha kérdezik,
Beszéde: „Én”, „nem-Én”.

Apokalipszis kergeti,
bizonygatja vadul.
A távozás adrenalin.
Úgy hiszi, szabadul.
Pedig fejében ott a kép,
és magával viszi.
Bárhova megy, bárhogyan él,
el nem veszítheti.

Amit veszíthet, éppen ő.
Változik ő maga.
Aki elmegy, nem azonos
azzal, aki marad.
Idő faragja, gondolat,
míg rohan a körön.
És visszatérni sem lehet.
Más az, ki visszajön.

Mást talál majd, ha visszatér,
az elhagyott helyen.
Törött tükrének foncsora
lepereg. Idegen.
(Ki karjából az életét
ledobja s elszalad,
sosem tudhatja biztosan,
ki ő, és merre tart.)