A Váncsa-farm a Bábolna árkában, 2. ( Egy vállalkozás nekiiramodik)

Kívülállóként nem tudtam elképzelni, hogy az Angyalos fölötti legelőn, amelyet évekkel ezelőtt elképesztő állapotban láttam — tele vaddisznótúrással, hatalmas területeken szamártövis ,,termett" —, most frissen kaszált területet találok. A későbbiekben derült ki, hogy Váncsa Jenő a jelentős állatállomány fenntartásához itt harminc hektárnyi területet vásárolt, erre már kihordatta a mészport, amely a talaj vegyi tulajdonságait jó irányba változtatja, s az idei kedvező időjárás nagy mennyiségű, már bebálázott szénatermést eredményezett, és jó sarjúra is számít.

Egyébként Váncsa Jenő földjei gyommentesek, gyönyörű gabona ígérkezik, pedig ezek a határrészek nem a legkiválóbb termőterületek. A gondos gazda a földjeit a Váncsa-farm köré szeretné összehozni — ez részben sikerült is —, de rezignáltan magyarázza, hogy gazdaságának látványos felfutása némelyeket irritál, vannak kákán csomót kereső, irigy emberek, de ezek múlandó dolgok, az eredmények majd magukért beszélnek.

Váncsa Jenő gazdálkodásában a legmegkapóbb, hogy a nemzetközi fuvarozás és a mezőgazdasági farm jövedelmét a fajállattenyésztésbe és a lovassportba forgatja vissza. A leglátványosabb eredményt a lótenyésztés hozza, pillanatnyilag az angyalosi erdei fenyőültetvény fölötti legelőn harminc lipicai kanca kapálja a földet, s viaskodik a bögölyök hadával. Kiegészítő gazdaságként a szomszédságban szarvasmarha fajállatok legelnek.

A lovak látványa viszont mindent felülmúló, máris csodájára jár a sportkedvelők serege. Szakmai kapcsolatokat épített ki magyarországi lótenyésztőkkel, a tápiószentmártoni Kincsem céggel, fedező méneket, kancákat tart, csikóállománya is jelentős. A kancák fele a Kincsem állományából származik, a vérvonal frissítése végett cserélik a lovakat. Egy kanca átlagos ára hétezer euró. Vannak lovai, amelyek nyolc-tízezer eurót érnek. Szakszerű lótenyésztést alakított ki, országos viszonylatban is jelentőset.

Fia, ifjabb Váncsa Jenő jó nevű fogathajtó, nincs már olyan verseny ebben a térségben, ahol fogataikkal, igényes lószerszámmal és kocsikkal ne lennének jelen.

A fogathajtó alkalmatosságokat külön is megcsodáljuk, ezek értéke egy-egy jó márkájú kiskocsiéval vetekedik, van akkora sok kerekű szállítóeszköze is, amely egyszerre visz lovat és kocsit a verseny színhelyére.

Az is figyelemre méltó, hogy a fuvarozásból, állattenyésztésből, a mezőgazdaságból befolyó jövedelem a család, a vállalkozás, a baráti és ismeretségi kör jó közérzetét is szolgálja. Váncsa nem azért épít korszerű tenisz- és minifocipályát, hogy a Bábolna árkába kapasson mindenféle népséget, amelyet személyzettel kelljen kiszolgálnia, nem az ebből származó jövedelemre ,,megy rá", hanem a maga és családja kedvtelésére.

A Bábolna-árok halastavát sem azért létesítette és tartja fenn — most még drága haltáppal, majd az idei bő gabonatermés után szemes takarmánnyal —, hogy belőle nagy jövedelmet biztosítson, hanem csupa természet-, munka- és emberszeretetből.

Az egész gazdaságon látszik, hogy pedáns, szigorú és rendtartó, a munkafegyelmet megkövetelő ember, s egyben jó ügyek önzetlen támogatója.

Számomra különleges élmény, hogy az egyszerű falusi gazdálkodó ember fia azt a munkaerkölcsöt, munkaszeretetet, amelyet a családból hozott magával, más dimenziókba helyezve korszerű gazdasági életet tud a maga számára és maga köré teremteni.

Élni és cselekedni akarása példamutató — a tavaly súlyos szívpanaszokból hozták vissza az életbe kezelőorvosai —, az a székelyföldi gazdálkodó embertípus, aki kevés szóval, sok számítással és cselekedettel ezen a nem mindenhol és nem mindig kövér földön is virágzó életet és gazdaságot tud teremteni.