Tusványosi dalfoszlányok (Jegyzet)

Deák Bill Gyula, szerda este. Amolyan blues az esőben. Persze, a hallottaknak semmi köze a HBB első erdélyi turnéján bemutatott, dedikálható bakelitlemez címéhez, csak az időjárás hangolódik hozzá. Sár, hideg, de ez némi egyéni hozzáállással javítható. (Ha blogger lennék, ide sárga mosolyjelt szúrnék, értsen mindenki azt, amit akar.) Szóval, színpadon a kőbányai zenész. Ugyanaz az utánozhatatlan hang, ugyanaz a stílus, amit megismertünk, megszoktunk. Nem tegnap és nem tegnapelőtt. Szenvedély. Fájdalom. Öröm. Minden, ami csatolt áruként ott van az élet pultján. Élmény az esőben, Deák Billék beleadnak anyait, apait. Szólnak a legendás számok: Hej Joe, Hosszú lábú asszony, Kopasz kutya. Generációk nőttek fel rajtuk. És ráadásként elhangzik A zöld, a bíbor és a fekete. Lüktető, mélyen átélt előadásban, lelket borzolóbban, mint a picit ridegebb hangzású P. Boxos változat. Csillagok közt bolyongó zenésztársak, barátok emlékére...

Vama, csütörtök este. Apró lépésekben szárad a sár, kétszer is meggondolja, később a Hold is felébred a Csomád karéja mögött. Tudor Chirilă és új csapata a Vama Veche régi slágereit is hozza, nem csak a nemrég megjelent Vama című új album dalait. Mélység, igényesség, sajátos hangzásvilág. Más kép, más hang. Jó hallani, jó ott lenni. Zenéjük egyfajta kötéltánc — lásd a Supertramp együttes Famous last words című, 1982-es albumának borítóját —, amiben paradox módon semmi bizonytalanság nincs: minden lépés kiszámított, precíz, magabiztos egyensúlyozással. Az egyik lehetséges legjobb román zenekar szólt, többnyire magyaroknak. Köszönet érte. A Vama nélkül mindannyian szegényebbek lennénk.

Ma este pedig Hot Jazz Band. Borítékolható az élmény.