Esélytelen az együttműködés?

Tőkés László közvetítő szerepet vállalt, és a július 5-ei marosvásárhelyi megbeszélésen több együttműködési lehetőséget vázolt Markó Bélának. Az RMDSZ azonban egyetlen alternatívát lát, a belső koalíciót, visszavonzaná a szövetség kötelékébe az eltévelyedett báránykákat, és ígéri, megőrizhetik önálló arculatukat, politikai nézeteiknek érvényt szerezhetnek a szervezeten belül. Szász Jenő, az MPP elnöke minderről hallani sem akar, ő külső koalíció megkötéséről álmodozik, de a számok ellene dolgoznak, a koalíciók számára kötelező nyolc százalékot nem tudja megszerezni a hatszázalékos magyarság, az alternatív küszöb pedig csalóka reményt nyújt, hisz maguk a törvényalkotók is ellentétesen értelmezik az erre vonatkozó passzust.

Érthető az MPP ódzkodása, hisz alapítói nagyobb részt egykor az RMDSZ-ből kimenekülő Reform Tömörülés tagjai voltak, megtapasztalták mennyire lehet hatásos a belső ellenzékiség. Évek óta az RMDSZ vezetőinek ostorozásából igyekeznek politikai tőkét kovácsolni, új irányt, erkölcsösséget, polgári értékrendet és a pluralizmus megteremtését hirdetik. Önmaguk, elveik feladását jelentené, ha visszasorakoznának az RMDSZ-be. Ugyanakkor érthető Markóék álláspontja is. Fölényesen győztek az önkormányzati választásokon, maguk mögött tudhatják a magyar szavazók 85 százalékát, és mellettük áll a matematika is, minden józan megfontolás azt mutatja, az erdélyi magyarságnak csak egyetlen szervezete érhet el sikert az őszi parlamenti választásokon.

Csapdahelyzetbe sodródtak Szász Jenőék, hisz, ha nem fogadják el az RMDSZ ajánlatát, esélyük sincs képviselői, szenátori helyeket szerezni, szavukat hallatni a román nagypolitikában. Ha önállóan indul az MPP, megbukik, ha egyáltalán nem állít jelölteket, súlytalanná válik. Az RMDSZ egyelőre fölényes és magabiztos, de tárgyalásokra való hajlandósága mutatja, vezetői felmérték, nem mindegy, hány helyet foglalhatnak el a parlamentben, kicsi, de erős pártként vagy alig néhány tagot számláló frakcióként igyekeznek valamit kezdeni a következő négy esztendőben.

Ilyen körülmények között próbál ma ismét elfogadható megoldást keresni Markó Béla és Tőkés László. Az eddigi tétovázást csak a józan megfontolás, politikai tisztánlátás írhatja felül.